home 2024. április 21., Konrád napja
Online előfizetés
Nagybecskerekiek Budapesten
BARÁCIUS Zoltán
2007.07.04.
LXII. évf. 27. szám
Nagybecskerekiek Budapesten

A Bega-parti fellépőkBudapestre, ebbe a szívünkhöz oly közel álló városba kapott meghívást a nagybecskereki Madách Színház énekes-táncos társulata, hogy színre vigye egy örömteljes esten a Zerkovitz Béla-összeállítást, amely jó szándékkal megmutatja a nézőknek, a hallgatóknak a széphez veze...

A Bega-parti fellépők

Budapestre, ebbe a szívünkhöz oly közel álló városba kapott meghívást a nagybecskereki Madách Színház énekes-táncos társulata, hogy színre vigye egy örömteljes esten a Zerkovitz Béla-összeállítást, amely jó szándékkal megmutatja a nézőknek, a hallgatóknak a széphez vezető utat. Nem bújt a fény a bokrokba, amikor a Szent Margit Gimnázium színháztermében felment a függöny, amikor Konrád Emma beintett a társainak: rajta, muzsikáljunk, hódítsuk meg az auditóriumot, mert hiszen élünk mi még itt, a végeken is.
- A meghívásnak nagyon megörültünk - mondja Izelle Károly, a Madách Színház rendezője, színművésze és szervezőtitkára. - Vékonyka, egyre vékonyabb az a mappa, amelyen feltüntetik azokat a falvakat, városokat, ahova még hívják a magyar színházat... És most Budapest... Útközben a poéta szülővárosában betértünk a Petőfi Múzeumba, s már a Szent Margit Gimnázium színháztermében éreztük, hogy nem ment el minden vonat, minden hajó: valamennyi lap, magazin beszámolt a vendégjátékról. Sokan írtak rólunk, sokan néztek bennünket. Létezésünk, újabb vendégjátékunk talán nem mérföldkő színházunk történetében, de itt újra tudatosult bennünk: a kemény csontozatú és arcú bánságiak makacs, konok emberek, s a színészeinkben ehhez még mindent szétfeszítő erő is társult. Telt ház tapsolt nekünk, ülve és állva, s amikor a műsor végén - a szervezők kérésére - a színpadon mellénk sorakozott fel a helybeli kórus, és együtt daloltuk el a záródalunkat, tudtuk/éreztük, hogy a magyar nemzet velünk van s nemcsak egy Zerkovitz-sanzon erejéig, mert fellépésünk után meghatottan szorították meg színészeink, énekeseink kezét, mondván: ,,Csodálatos! Ilyen kincset őriznek a Bánságban?'
Nagy-nagy hálával gondolunk most azokra, akik lehetővé tették számunkra, hogy fellépjünk Budapesten. A nagybecskereki származású Schön Györgyre, Rónaszéki Tamásra, a Musica Sacra karnagyára, a kórus tagjára, Vértesaljay Lászlóra, az Urat szolgáló tiszteletes úrra, aki a meghívót elküldte a címükre. A belépőjegyek elővételben mind egy szálig elkeltek. Hálánkat csak dalokkal tudtuk viszonozni, szívünk ártatlanságával, hogy tettek valamit értünk, akik a szórványban nyűglődünk. Még gyűjtést is szerveztek, az adományozók nem sajnálták a forintokat, hadd lendüljön fel a szellemi élet azon a vidéken, ahol már a madár is alig mer leszállni eleségért. Közhely, ha azt mondom: áldott szívű emberekkel találkoztunk, nemcsak mi, hanem a nagybecskereki Emmanuel kórus tagjai is, akik nagy sikerű hangversenyt adtak, s természetesen az útitársaink voltak. Ezután mondok köszönetet a nagybecskereki önkormányzatnak és a Vajdasági Művelődési és Oktatási Titkárságnak, mert lehetővé tették számunkra ezt a Nagy Utazást. Jól jön egy ilyen vendégjáték, jól jön, mint egy falat kenyér. Most is azt éreztük: ,,Ha kialszanak a színpad fényei, kopottá, jelentéktelenné válik a világ. Mi adja a színpad szavahihetőségét? Az emberi fantázia és a nagy-nagy szeretet...'

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..