home 2024. február 26., Géza napja
Online előfizetés
Múltidéző: A pallosjog
Káich Katalin
2013.01.09.
LXVIII. évf. 2. szám

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a múlt ismerete nélkül a jelen folyamatait sem érthetjük meg a maga teljességében. Azt sem lehet elégszer elmondani, hogy a másság ismerete, megértése és elfogadása nélkül a jelenvalóságunk akár pokollá is változhat. Olyan történelmi leckék ezek, amelyeknek szükségszerű elsajátítását tudomásul kell vennünk annak érdekében, hogy a szűkre szabott mindennapi életünket legalább elviselhetővé tehessük.

Itt van például az autonómia kérdése. Nem itt és most találta ki a térségünkben élő ember. Micsoda felesleges ellenségeskedés, idegőrlő és lélekmérgező történések okozója ez a megoldatlannak tűnő sarkalatos probléma! Nem kellene, hogy az legyen, ha ismernénk/ismernék a mai Vajdaság autonómia iránti elkötelezettségének történelmi gyökereit. Azt, hogy az önrendelkezés joga megkülönböztetett és megfellebbezhetetlen évszázados joga volt térségünknek, s a 18. század közepétől egészen 1918-ig majdhogynem megszakítás nélkül — Bach-korszak — állandó velejárója volt a szabad királyi városaink meg vármegyéink jogrendszerének, a társadalmi és gazdasági életnek, egyszóval mindannak, ami megkülönböztette ezeket az államszervezeti egységeket mindazoktól, amelyeknek állambeli státusa nem tartozott az említett kategóriákba. Márpedig a mai Vajdaság területén négy szabad királyi város és egy rendezett tanácsú megyeszékhely volt a 18. századi újratelepítést követően, meg néhány vármegye. Azok minden esetben jogokat és kötelezettségeket vettek számba. A nagyfokú önállóságot igazolandó a pallosjog, azaz a halálos ítélet meghozatalának a joga is benne foglaltatott ezekben a kiváltságlevelekben.

Amikor egy mai tősgyökeres vajdasági ember, nyelvi és vallási hovatartozására való tekintet nélkül, az autonómiára esküszik, akkor teszi azt annak a majd kétszáz éves hagyománynak a tudatában, annak az elvárásnak a tudatában, mely összhangban van a múltban néki adományozott kedvezményekkel. Az egyszer megszerzett és birtokba vett önállóságot pedig nem lehet egykönnyen feladni.
Mit jelentett és miként realizálódott a gyakorlatban az ún. pallosjog?
Ebben a kérdésben a levéltárainkban őrzött vonatkozó iratok adhatnak eligazítást, mint pl. az a városi tanácsnoki és helyettes kapitányi jelentés, mely egy 19. század eleji zombori esetről számol be.

1819 decemberének elején a zombori sáncokban egy 27 éves férfi összekaszabolt holttestére találtak rá. A vizsgálat hamar kiderítette, hogy a napszámost felesége gyilkoltatta meg egy mészárossal 120 forint vérdíjért, miközben jómaga baltával ütlegelte a szerencsétlent. A szabad királyi város büntetőtanácsa pallos általi halálra ítélte a gyilkosokat, különféle súlyosbítások kíséretében, úgymint karjuk tőből való levágása, a mészáros legény fejének karóba húzása, testének kerékbe törése. A bűntényt előkészítő házaspárt is fejvesztésre ítélték. A legfelsőbb bíróság módosított az ítéleten. A két gyilkos halálos ítéletét jóváhagyta, a többiét pedig öt-öt évi, kényszermunkával és félévenkénti korbácsütéssel súlyosbított börtönre változtatta.

A halálos ítélet végrehajtásának időpontja 1821. január 2-ára lett kitűzve, s a kivégzés valóságos népünnepély keretében zajlott le. A latin nyelvű ítéletet a városháza előtti téren olvasta fel az aljegyző, majd ugyanezt megtette szerb nyelven az egyik tanácsnok, és a vádlottak feje felett kettétört egy-egy fekete pálcát. Ugyanakkor „a vérontó pallosjog haladéktalan gyakorlásának jeléül” vörös zászlót tűztek ki a városháza keleti kapuja feletti erkélyre. Két nap múlva került sor a kivégzésre.

Délelőtt szánokra rakták az elítélteket, s a városon keresztül a vesztőhely felé indult nagy tömeg kíséretében a kivégzési menet: a két alügyész, a két pap, meg kivont karddal tizenkét császári katona. Az ítélet végrehajtása előtt latin és szláv nyelven újból felolvasták a bírósági döntést. Beszédet is intéztek a néphez a halálraítéltek bűnösségéről meg a bosszúálló igazságról. Ezután következett volna egy magyar és egy német nyelvű hasonló tartalmú beszéd — lásd a nyelvi egyenjogúság gyakorlatát! —, de az összesereglett tömeg türelmetlen zajossága lehetetlenné tette a másik két szónok beszédjének megtartását. „Cölöphöz erősített festett székhez erősítették az elítélteket, majd Grausgruber pécsi hóhér pallosának egyetlen egy nyakszirtet érő szerencsés csapásával levágta az elítéltek fejét.” Ezt követően magasra emelte a véres pallost, hogy a tömeg megcsodálhassa ügyességét.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..