Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szavai jutottak eszembe, amikor karácsony közeledtével sorjázni kezdtek a hírek a jótékonysági rendezvényekről. Tudjuk, milyen sokat számít ez a mai nehéz gazdasági helyzetben, amikor mindenki alaposan megfontolja, hogy a kevéske pénzét mire költse el. Úgy látszik, ilyenkor gyakrabban gondolunk rá, hogy vannak nálunk elesettebb emberek, segítségre váró gyermekek és felnőttek, akik örülnek a szerény ajándékcsomagnak, a meleg ételnek, a téli ruhának, a játékszereknek.

Zentán a Caritas által üzemeltetett népkonyha csaknem ötszáz személynek ad napi egytálételt. Az intézmény működését az önkormányzat mellett több községbeli vállalat és magánszemély is támogatja. A Japan Tobacco International dohányipari vállalat minden év végén jelentős összeget — az idén egymillió dinárt — fordít a szegények ebédjére.

A Zentai Közkórház gyermekosztálya konyhai berendezéssel gazdagodott a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fóruma jóvoltából. A fiatalok nemrégiben jótékonysági bált szerveztek, melynek bevételéből három hűtőszekrényt vásároltak. A REtrosonG énekegyüttes tagjai és barátai adventi koncerten gyűjtöttek a rászoruló gyermekeknek, a Rotary Clubban pedig a feleségek örvendeztették meg a Százszorszép Óvoda kicsinyeit. Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete negyedik alkalommal hirdette meg a Karácsonyi Kavalkádot. Az ünnepi díszbe öltözött Fő téren december 23-áig kézművesvásár, betlehemes találkozó, a Rozetta Kézműves Társaság gyermekfoglalkozásai, valamint számos szórakoztató és hagyományőrző program fogadta az érdeklődőket. A rendezvény utolsó napján egy hatalmas üst bab is várta a látogatókat. A szakácsok az ételért cserébe önkéntes adományt kértek, a Ci-Fi Civil Központ a Mindenki karácsonya elnevezésű megmozdulással hívta fel a község polgárainak figyelmét, hogy tegyék szebbé a leginkább nélkülöző gyermekek ünnepét.

Szinte biztos vagyok benne, hogy a felsorolásom nem teljes, pedig csak arra tettem kísérletet, hogy egyetlen városban összegezzem a jótékonysági eseményeket. Valóban igaz volna az, amit az ilyenkor divatos köszöntőkben, beszédekben szeretünk hangoztatni? Hogy a karácsonyi hangulat nemcsak a környezetünket teszi szebbé, hanem mi magunk is megváltozunk? Hogy a szeretet ünnepére megbékélünk magunkkal és embertársainkkal? Ha ránézünk egy csodát váró kisgyerekre, a mi szívünkben is fellobban az a láng, amely a gondokkal, bajokkal terhes időkben is világítani tud.

József Attila írta az egyik versében: „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, / hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” Nekem az idén ez a kedvenc karácsonyi idézetem.

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia