home 2024. július 16., Valter napja
Online előfizetés
Minden veszteségből van kiút
Bíró Tímea
2023.04.17.
LXXVIII. évf. 15. szám
Minden veszteségből van kiút

Gyólay Karolina, a Magyarkanizsai Egészségház igazgatónője számára nagyon fontos a lelki segítségnyújtás, ezért úgy döntött, elvégzi a pécsi Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán a mentálhigiénés segítő szakot, így pedig immár azoknak is tud tanácsot adni, akik elakadtak a veszteségük elfogadásában. A gyászfeldolgozásra egyre nagyobb igény mutatkozik, és erről a világjárvány is gondoskodott.

* Miben tud segíteni a mentálhigiénés szakember?

— Fontos különbséget tenni pszichológus és mentálhigiénés szakember között. Mindketten segítenek, viszont a mentálhigiénés szakember nem diagnosztizál, nem analizál, hanem átsegíti a nehézségeken a kliensét, aki abban a pillanatban nem tudja önerőből feldolgozni a problémáját. Általánosságban elmondható, hogy már gyermekkorban kidolgozzuk azokat a védekezési mechanizmusokat, amelyek segítenek a problémafeldolgozásban. Akkor szokott probléma keletkezni, ha több gond egyszerre vagy egymás után jelentkezik. Lehet, hogy egy idegennek könnyebb megnyílnunk, a mentálhigiénés szakember pedig nem kérdez, nem vezeti a beszélgetést, hanem hagyja, hogy a kliens kibeszélje magát, és a terápia során a saját értékeiből találja meg a megoldást. Mi, mentálhigiénés szakemberek valójában abban segítünk az egyénnek, hogy megtalálja a saját útját. Sajnos az a tapasztalat, hogy sokan nem mernek beszélni a problémáikról, helyette szoronganak, félnek. Én azt vallom, hogy ha nem beszélünk róla, akkor a testünk teszi meg, vagyis egészségügyi következményei lesznek az érzelmek elnyomásának. Különösen jellemző ez a férfiakra, ők nehezebben nyílnak meg, és beszélnek arról, hogy mi történik bennük. A nők sokkal könnyebben oldódnak, szívesebben engedik be a szakembert az életükbe, viszont velük kapcsolatban az a jellemző, hogy a terápia folyamán vannak kisebb megakadások. Ők fokozottan nehéz helyzetben vannak, hiszen párhuzamosan több szerepben kell helytállniuk. Általában hat alkalmat szoktunk megbeszélni, szükség szerint lehet ez több is, és heti egyszer találkozunk. Abban az esetben, ha súlyosabb lelki zavarról vagy betegségről van szó, továbbküldjük az illetőt a pszichológushoz vagy a pszichiáterhez. Úgy látom, hogy még mindig tabunak számít a lelkünkkel foglalkozni, szakembert felkeresni, holott külföldön ez teljesen természetes jelenség. Magyarországon az utóbbi húsz, míg nálunk az utóbbi két-három évben vált egyre fontosabbá és szükségesebbé a mentálhigiénés szakember szerepe, hiszen a járványhelyzet miatt sokan elmagányosodtak, vagy elveszítették a hozzátartozójukat.


Gyólay Karolina

* Nemcsak ez jár nálunk gyerekcipőben, hanem a gyászfeldolgozás is. Van-e arra úgynevezett szabály, hogy az embernek mennyi idő alatt kell túl lennie a gyászfeldolgozás öt — tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás — fázisán?

— Erre nincs szabály, ez személyiségfüggő. Mindenképp az elfogadás kell hogy legyen az utolsó fázis, amikor elfogadjuk, hogy elveszítettünk valakit. Valakinél ez több évig is eltarthat, a segítő pedig egyenként végigmegy a klienssel ezeken a fázisokon. A gyerekeknél egészen más a helyzet, a mentálhigiénés szakembernek ugyanis nem szabad hat hónapig foglalkoznia a gyermek gyászolóval. A gyermekek gyakran ki sem tudják fejezni az érzéseiket, ezért valamilyen technika segítségével próbáljuk meg érzékelni, hogy melyik szakaszban vannak, erre jó például a rajz. Az ő esetükben a csoportos foglalkozás a leghatékonyabb, mivel így látják, hogy nincsenek egyedül, ők valójában egymást segítik. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy hasonló korú gyermekek hasonló veszteséggel legyenek együtt. Hajlamosak önmagukat hibáztatni a veszteségért, nagy bennük a félelem, különösen akkor, ha a szülő betegségben halt meg, ilyenkor a betegségtől is rettegnek. Gyakran előfordul, hogy a partnerét elveszített ember a saját fájdalma miatt nem veszi észre, hogy a gyermeke szorong, de az is gyakori, hogy a szülő partnerként kezeli a gyermeket, így még nagyobb terhet rak rá. A szakemberek azt mondják, hogy nem hazudhatunk a gyermeknek a halálról, finoman, de meg kell neki mondani az igazat, és támogatni kell őt a családon belül. Fontos kiemelni, hogy ha gyermekkorban feldolgozatlanul marad a veszteség, akkor fiatal felnőtt korára olyan pszichés problémái alakulhatnak ki az egyénnek, amelyeken már nem biztos, hogy lehet segíteni.

* Hány éves korú gyerekekkel lehet önsegítő csoportterápián foglalkozni?

— Általában tíz—tizennégy éves a korosztály, de fiatalabbak is részt vehetnek ezeken a foglalkozásokon. Körülbelül tízéves korban tudatosul az emberben a halál fogalma, hogy az élet egyszer majd véget ér. Úgy kell összeállítani a csoportot, hogy heti egy alkalommal maximum nyolc fő vegyen részt a találkozáson, és a gyerekek között ne legyen négy év korkülönbség, mert az már nagy szakadék közöttük. Ezeket a foglalkozásokat két segítő vezeti, az egyikük jegyzetel, megfigyel, a másik pedig a gyerekekkel dolgozik.

* Mi változott az évek során a gyászfeldolgozás tekintetében, miért maradt ebben ennyire magára a mai ember?

— Véleményem szerint régebben szorosabb volt a közvetlen környezet támogatói szerepe, tehát ha valakinél haláleset történt, akkor a rokonság és a szomszédság rögtön megjelent, hogy segítse a gyászolót, aki nem maradt magára. A mai rohanó világban viszont előfordul, hogy a saját szomszédunkat sem ismerjük. Faluhelyen lelkileg sokkal egészségesebbek az emberek, mert a családon kívül a szomszédokkal, az utca- és a falubeliekkel is ápolják a kapcsolatot.

* Milyen jelek figyelmeztetnek arra, ha valaki nem tud egyedül megküzdeni a fájdalommal, és szakember segítségére szorul?

— Legtöbbször a dühkitörések jellemzik ezt az állapotot, vagy a teljes bezárkózás. Még nem beszélünk depresszióról, de kezd gyanús lenni, ha az illető nagyon lelassul, semmi sem érdekli, a korábbi aktivitásai sem, nem akar társaságban lenni, vagy pedig ennek az ellenkezője: túlpörög, próbálja magát lefoglalni, elterelni a figyelmét, hogy ne érezze a szorongását, ez pedig kimerültséghez vezet. Az alvászavar, a helytelen táplálkozás, a társaság kerülése mindenképp figyelmeztető jelnek számít.

* Többszörösen hátrányos helyzetben vannak az idősek, akik sok-sok év után a társuk nélkül maradnak. Nekik mi tud segíteni?

— Nekik is tud segíteni a mentálhigiénés szakember, illetve fontos, hogy társaságba járjanak, keressenek olyan kreatív elfoglaltságot, hobbit, amely jólesik nekik, amelyben jól érzik magukat. A fiatalok és az idősek esetében is elmondható, hogy a szakember egy olyan biztonságos környezetet teremt számukra, amelyben megnyílhatnak, önmaguk lehetnek, és hétről hétre közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Nincs olyan, hogy ideális élet, és nem is arra kell törekedni, hogy ideális életet éljünk. Az a lényeg, hogy a segítő támogatásával megtaláljuk magunkban a probléma megoldását, mert a megoldás valóban bennünk van.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..