home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
,,Minden cselekedetünk hatással van a környezetünkre”
DÉVAVÁRI Zoltán
2008.06.04.
LXIII. évf. 23. szám
,,Minden cselekedetünk hatással van a környezetünkre”

* Manapság sokat beszélünk a környezetvédelemről, de vajon mennyire lett sajátja ez a kérdés az emberek gondolkodásmódjának? - Az emberek számára a környezet- és a természetvédelem ügye az utóbbi években nagyobb jelentőséget kapott. A polgárok ebben a tekintetben nem fásultak el, nem gondolj...

* Manapság sokat beszélünk a környezetvédelemről, de vajon mennyire lett sajátja ez a kérdés az emberek gondolkodásmódjának?
- Az emberek számára a környezet- és a természetvédelem ügye az utóbbi években nagyobb jelentőséget kapott. A polgárok ebben a tekintetben nem fásultak el, nem gondolják azt, hogy ezzel a kérdéssel nem kell vagy nem érdemes foglalkozni.
Egy Magyarországon végzett közvélemény-kutatás szerint az emberek számára a környezetvédelem mint fogalom (más fogalmakkal összehasonlítva, úgymint Európai Unió, reformok vagy piacgazdaság) sokkal pozitívabb tartalommal bír.
Igaznak vélem, hogy határon innen és határon túl a politikai pártok többsége még mindig nem nagyon mozdul a ,,ZÖLDÜGYEK” irányába. A környezet- és a természetvédelem ügye ugyan politikai, de nem pártpolitikai ügy. A környezetszennyezés (légszennyezés, nehézfémek, rákkeltő anyagok stb.) ugyanis nem válogat! Nincs tekintettel bőrszínre, mesterségesen kialakított országhatárokra, iskolai végzettségre, életkorra, nemre vagy éppenséggel pártbéli hovatartozásra.
* Milyen különbségeket vél felfedezni e téren az állampolgárok és a profit alapon működő ipar között?
- Sokan rádöbbentek már, hogy nincs olyan kicsiny emberi cselekedet, amelynek ne lenne hatása környezet- és természetvédelemi szempontból. Tehát az egyén részéről már van tudatosság, a helyi közösségek szintjén már lehet látni az érdeklődést.
A környezetvédelemnek az a szépsége és egyben nehézsége, hogy egyszerre különböző szinteknek kell működniük: az egyén, a család és a közösség szintjének. Akár egynek a hiányában is az összes többi csak nehézkesen funkcionál. Hiába vagyok én környezettudatos és hajlandó volnék többet fizetni a foszfátmentes mosóporért, ha egyik áruház polcán sem találom meg. Az egyén hiába tudatos, ha az állam és benne a profitorientált ipar nem cselekszik a környezetvédelem érdekében.
De nem szeretnék pesszimista lenni! Az elmúlt időszakban a politikai és a gazdasági élet vezető szereplőivel folytatott több olyan tárgyaláson is részt vettem, melyen jelentős és konkrét cselekvési mechanizmusokat tapasztaltam a környezet- és természetvédelem, valamint a fenntartható fejlődés érdekében.
* A globális felmelegedés kérdése lassan két évtizedes téma. A kiotói egyezményt azonban éppen a legnagyobb szennyezők - mint például az USA - nem akarják betartani. Meddig tűrhető ez az állapot?
- Azt gondolom, hogy ebben a formában semeddig! A globális felmelegedésnek mi emberek vagyunk az előidézői. Soha nem éltünk még a földgolyón ennyien, mint most. De a problémák megoldása az előidézésnél mindig, minden esetben szinergikusabb, magasabb szinten megvalósuló megoldást igényel.
Nagyszerű egyezményeket kötünk (már aki!), remek megállapodásokat írunk alá, a megvalósítás pedig menetrendszerűen elmarad.
* Nemcsak a légszennyezés okoz gondot. A folyók szennyezése, a környezet pusztítása egyetemes probléma, illegális szeméttelepek mindenütt vannak. Változott-e ezen téren valami? Hogyan tekint erre egyrészt Európa, másrészt a fejlődő világ tekintetében?
- Két okból támogattam az uniós csatlakozásunkat, egyrészt mert délvidéki magyar vagyok, a határok Szlovákia és most már Erdély felé ,,légneművé” váltak, és nekem mint kisebbségi sorban született magyarnak ez fontos volt. Ez volt a személyes indíttatásom, másrészt pedig azt gondoltam, hogy az unió a környezetvédelem kapcsán olyan tagországokat tud magáénak, amelyek sokkal alaposabban foglalkoznak a környezetvédelemmel, és ennek az lesz az eredménye, hogy a magyar közigazgatásra, törvényalkotásra, -végrehajtásra hatással lesz. Ebben azonban kissé csalódnom kellett. Moszkva ugyanolyan messze van, mint Brüsszel, de fordítva is igaz: Brüsszel ugyanolyan messze van, mint Moszkva.
* Szabadkai születésű. Gyakran jár haza. Mit tapasztal, milyen különbségeket lát e téren Magyarország és Szerbia között?
- Mindig örömmel jövök haza Szabadkára, édesanyámhoz, aki a mai napig, hála a Jóistennek, kitűnő egészségben itt él. Legszűkebb értelemben véve ez a hazám. Ide kötnek a gyermekkori emlékek, az ifjúkori élmények.
Magyar politikusként természetesen koncepcionálisan vizsgálom mindkét ország helyzetét és ügyeit. Elhatározásom szerint és lehetőségeimet kihasználva azonban két területet részesítek elsőbbségben. Az egyik a környezetvédelem, a másik pedig a volt Jugoszlávia területén létrejött államokkal való kapcsolattartás, diplomáciai tevékenység.
Az elmúlt időszakban Szerbiában a környezetvédelmi törvénykezés területén jelentős lépések történtek, egyre csekélyebb a lemaradás az unió tagállamaihoz képest. Ami azonban még kidolgozásra vár, az a végrehajtás. Kétségtelen, hogy a megoldásra váró dolgok közül ez a nehezebb! Az erőforrások előteremtése, az infrastruktúra biztosítása és a módszerek, az eszközrendszer beépítése a mindennapok munkájába..., nos ez valóban szép feladat mindenkor mindenkinek.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás Szerbia számára már nemcsak vágyálom, nemcsak kecsegtető hívó szó, hanem közeli lehetőség is. Már az előcsatlakozás is jelentős forrásokat nyithat meg az ország számára. Reális, megvalósítható környezetvédelmi beruházások (hulladékhasznosítók, szennyvíztisztítók, egyéb alternatív energetikai beruházások) valósulhatnak meg ebből a finanszírozási lehetőségből.
* Környezetvédelmi politikusként mit tart a legégetőbb problémának, s hol tapasztalja a legnagyobb előrelépést?
- A legjelentősebb problémának azt tartom, hogy az állam mint központi elosztó nem vállalja fel azt a szerepét, hogy különböző szinteken és különböző érdekek mentén a környezettudatos magatartás kialakulását, elterjedését támogassa. A kormányok szintjén egy helyben topogás tapasztalható.
Az állami pénzek elosztására jelenleg jellemző a keveseknek nagyon sok, a sokaknak meg semmi módszere. Olyan rendszert kellene létrehozni, hogy sokaknak legyen belőle hasznuk, munkájuk, pénzük, az érdekeik érvényesüljenek, gyűrűzzön több irányba a környezetvédelem ügye. Divat a ciklusokon átívelő szakpolitikai kérdések súlyára hivatkozni. Ezt én is - mint környezetpolitikus - bátran megtehetem, hiszen ha valami sérülékeny és csak egyszer tönkretehető, akkor az leginkább a környezetünk. Tág keretek között nagyon sok konkrét tématerületre gondolok, amelyen nincs előremozdulás évek óta. Ilyen a klímaváltozás, az energiapolitika, a hulladékgazdálkodás, a környezetbarát építkezésmódok, a biogazdálkodás, a genetikailag módosított növénytermesztés ügye és még sorolhatnám...
Egyetlenegy esélyt azonban látok, ami nagyon nagy motiváló erő: ez pedig az érdek.
Itt kell az államnak jelentős szerephez jutnia: a környezetbarát megoldások támogatásával, az adókedvezményekkel. Fontosnak tartom, hogy szerves fejlődésből fakadó társadalmi szövet alakuljon ki, de hozzáteszem: luxus arra várni, hogy két generációt követően, ötven év múlva majd jobb lesz. Ezzel én nem értek egyet! Kell a tudatosság, a nevelés, a tájékoztatás, az attitűd kialakítása, emellett azonban a társadalmi ösztönzés is szükséges, hogy megérje az embereknek a környezetbarát megoldásokat választaniuk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..