A tragédia egész Vajdaságot letaglózta, sőt, meg merem kockáztatni, hogy még Magyarországot is, hiszen a bűncselekmény Szegeden történt, így az ottaniak a sajtóból értesülhettek a szilveszteresti gyilkosságról. 

Biztos vagyok benne, hogy a lány tele volt megvalósításra váró célokkal, álmokkal, tervekkel, és mindez néhány óra alatt megsemmisült. El sem tudom képzelni, hogyan tudták és tudják a mai napig túlélni ezt a fájdalmat a szülők, akik hazavárták a gyereküket. Tíz év, mindössze ennyi börtönbüntetést kapott a lány barátja, akit immár a gyilkosaként tartanak számon az emberek. Felfoghatatlan és nevetséges az ítélet. Teljesen érthető, hogy mindenki háborog, és igazságtalannak érzi ezt a döntést. Kíváncsi vagyok arra, hogy a döntéshozók mivel indokolják ezt az alacsony számot, és át tudják-e érezni a szülők helyzetét. Számomra teljesen elképzelhetetlen ezt a cselekedetet beleerőszakolni az erkölcsi bizonyítványba. Nem számíthat enyhítő körülménynek a tudatmódosító szerek használata. A gyilkosságra nincs kifogás, nincs észszerű magyarázat. Senkit nem érdekel az elkövető lelkiismerete, ha van neki olyan egyáltalán. Senkit nem érdekel, hogy hogyan boldogul az életben a szabadulása után. Az ítélethozókon kívül viszont mindenki elgondolkodik azon, hogy mennyi félelmet generálhat ez az ember, ha épp úgy tartja kedve, hogy egy kis tudatmódosítóval dobja fel a napját.

Ez nem egy kivételes eset, nem először kapjuk fel a fejünket, és mégsem értem, hogyan tud valaki belekeveredni egy olyan áramlatba, hogy kioltsa egy másik ember életét. A feszültség levezetésének számtalan módja van, számolj el tízig, menj el futni, ütögess egy bokszzsákot, írj, fess, ásd fel a kertet, vagy menj el egy metálkoncertre, csak ne árts másoknak, és legfőképp: kerüld a szintetikus tudatmódosító szereket, maradj józan!