Mindenből van elegendő, Szerbia vezetősége nem engedi, hogy az állampolgárok megérezzék a világban dúló válságot, és az ország — előrelátóan — már a közelgő télre is majdnem teljesen felkészült. Így foglalható össze a szerb kormány és az államfő megnyugtatónak szánt üzenete Szerbia energiabiztonságával kapcsolatban.

Hogy a helyzet mindezek ellenére nem túl biztató, arra Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Belgrádban feltett kérdései is utalnak. „Ki gondolta volna pár éve azt, hogy az energiabeszerzésről folytatott tárgyalások során nem az ár lesz a fő kérdés, hanem az, hogy egyáltalán tudunk-e vásárolni elég energiahordozót? És azt se gondolta volna senki, hogy az energiaellátás biztonsága ilyen kritikus és életbevágó jelentőségű kérdés lesz.”

Szijjártó Péter és Siniša Mali (a szerző felvétele)

Gáz van, babám!

Miközben az Európai Unió országai igyekeznek függetleníteni magukat az orosz gáztól és olajtól, valamint új forrásokat találni, addig Belgrád kedvező megállapodást köt Moszkvával az energiahordozókról. Brüsszel azt szeretné, ha Szerbia — európai uniós tagjelöltként — csatlakozna az Oroszország elleni szankciókhoz, az állam vezetősége azonban erre nem hajlandó. Egyrészt azért, mert a csatlakozási tárgyalások értelmében egy tagjelölt országnak a csatlakozás pillanatáig kell teljesen összehangolnia külpolitikáját az unióéval, a csatlakozás pedig még várat magára, másrészt pedig arra hivatkozva, hogy Szerbiát kulturális, vallási és történelmi kapcsolatok kötik Oroszországhoz, Belgrádnak más a viszonya Moszkvával, mint a többi országnak. Ezenfelül már csak gazdasági megfontolásból sem lenne jó hirtelen hátat fordítani Oroszországnak, hiszen Szerbia teljes mértékben az orosz gáztól függ, nagyon költséges és nehéz lenne más forrásokból beszerezni az energiahordozót. Becslések szerint ha Szerbia mégis csatlakozna a szankciókhoz, akkor sem feltétlenül maradna orosz gáz és kőolaj nélkül, ezek ára azonban jelentősen megnövekedne — akár az ötszörösére is —, aminek következtében minden más is még inkább megdrágulna az országban.

Az orosz Gazprommal aláírt korábbi, tíz évre szóló szerződés május 31-én járt le, Aleksandar Vučić pedig megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel arról, hogy Szerbia újabb szerződést köt az orosz gázszolgáltatóval, ezúttal egyelőre csak három évre, de kedvező feltételekkel. Az egyik ilyen, hogy az árak kiszámításánál nem az európai piacokon érvényes pillanatnyi árat kell kifizetnie Belgrádnak, hanem egy korábban érvényeset, tehát a gáz ára a kőolaj árát jelentős időbeli csúszással követi. Ez azért is jó, mert elkerülhetőek a nagyobb áringadozások.

A hivatalos adatok szerint Szerbia 2021-ben megközelítőleg 2,2 milliárd köbméter gázt importált, ennek a legnagyobb részét Oroszországból. A gázszállításról szóló korábbi orosz—szerb szerződés értelmében Szerbia 1000 köbméter gázért 270 dollárt fizetett, miközben a piaci ár ekkor már több mint 1000 dollár volt, és az ukrajnai háború kitörése után történelmi rekordot is döntött, március 7-én például már meghaladta a 3600 dollárt.

A legnagyobb probléma viszont az, hogy Szerbiának nincsenek nagy kapacitású gáztározói. Az egyetlen tározó Udvarnokon található, ennek befogadóképessége 500 millió köbméter. Ám a tározó 51 százalékának tulajdonosa a Gazprom, míg 49 százaléka a Srbijagas szerbiai gázszolgáltatóé, így az ott tárolt gáz több mint fele is az oroszoké. Ha az udvarnoki tározó szerb része tele van, akkor az 45 napra elegendő gázt tud nyújtani Szerbia lakossága és ipara számára.

Siniša Mali pénzügyminiszter a múlt héten találkozott Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel, akivel szerződést írt alá arról, hogy Szerbia 500 millió köbméter földgázt vásárol magyarországi cégek által, és azt ottani tározókban raktározza el. Mint mondta, a tárolókapacitásokat július 1-je és október 1-je között töltenék fel, október 1-jétől pedig napi 3—6 millió köbmétert tudna Szerbia ezekből a tározókból kivonni, ami az Udvarnokon tárolt gázzal együtt fedezné a háztartások és az ipar szükségleteit. A pénzügyminiszter nem közölte, hogy a magyar tározók bérlése mennyibe fog kerülni, de Aleksandar Vučić néhány nappal korábban arról beszélt, hogy több mint 600 millió eurós kiadásról van szó.

Vlagyimir Putyin és Aleksandar Vučić (forrás: a köztársasági elnök hivatalos Instagram-oldala)  

Lépjünk olajra!

Az Európai Unió Oroszországgal szembeni legújabb, hatodik szankciós csomagjának értelmében hat hónap múlva az orosz kőolajat szállító hajók nem léphetnek be az EU-tagországok kikötőibe. Szerbia ugyan nem tagja az uniónak, ám a döntés közvetlenül is érinti, hiszen Oroszországból a horvátországi kikötőkön, illetve az Adria-kőolajvezetéken (Janaf) át érkezik meg a kőolaj a NIS-be, azaz a Szerbiai Kőolajipari Vállalatba.

Miloš Zdravković energiaügyi szakértő ezzel kapcsolatban azt mondta, ez eddig nem okozott volna különösebb gondot, hiszen a korábbiakban Szerbia a szükséges olaj 16 százalékát szerezte be Oroszországtól, ám az utóbbi egy évben jóval nagyobb mennyiségben — a szükségletek 60 százalékának lefedésével — vásárolta meg az ország a „fekete aranyat” Moszkvától, mert nagyon kedvezményes volt az ára. Ezt a mennyiséget viszont a jövőben máshonnan — és nyilván nagyobb összegért — kell majd beszerezni. Már a szankciós csomag elfogadása is 6 százalékkal növelte a kőolaj árát a tőzsdéken, ami az utóbbi két hónap legnagyobb emelkedése volt — magyarázta a szakember a BBC szerbiai irodájának. Éppen erre utalt a szerb elnök is, amikor a közszolgálati televízióban azt mondta, az orosz kőolajra kivetett szankciók miatt a szerbiai állampolgárok zsebéből éves szinten 600 millió dollárt vettek ki. Mint mondta, ennek oka, hogy az iraki olaj hordónként 31 dollárral drágább.

A Szerbiai Gazdasági Kamara 2021. évi adatai szerint Szerbia az éves kőolajszükségletének 47 százalékát Irakból szerezte be, míg 23 százalékát saját vajdasági forrásokból.

Forrás: Szerbiai Gazdasági Kamara

A Krk szigetéről Pancsovára vezető Adria-kőolajvezetéket egyébként Szerbia akkor is használhatná, ha nem orosz kőolaj érkezne rajta, vagyis ha a horvát kikötőbe máshonnan futnának be a tankerhajók. Ezen a vezetéken egyébként eddig évente 3,2 millió tonna nyersolaj jutott Szerbiába.

Ha az Adria-kőolajvezetéket más forrásokból származó olaj szállítására használná az ország, akkor is szerezhetne még be orosz kőolajat, mégpedig azoktól az államoktól, amelyekre a következő két évben nem vonatkoznak az uniós szankciók, tehát amelyeknek nincsenek tengeri kikötőik, például Magyarországtól, Csehországtól vagy Lengyelországtól. Az viszont kérdéses, hogy ezeknek az államoknak vannak-e szabad kapacitásaik, és ha igen, milyen áron adnák az olajat.

Zorana Mihajlović szerint megoldást, illetve a szankciók alóli szabadságot adna az is, ha a NIS visszakerülne a szerb állam tulajdonába, most ugyanis Belgrád csak a vállalat 29,7 százalékát tudhatja magáénak. Persze ismét felmerül a kérdés, hogy az orosz fél hajlandó lenne-e eladni a többségi részvényeket, és ha igen, mennyiért.

Gázvezeték (forrás: a köztársasági elnök hivatalos Instagram-oldala)  

4 millió tonna feketeszén

Az energiaügyi miniszter arról is beszélt, hogy a Szerbiai Villanygazdaságban az elmúlt években súlyos mulasztások történtek, ezért az ország árambehozatalra szorul. Emellett pedig szenet is importálni kell, mégpedig 4 millió tonnát a jövő év végéig annak érdekében, hogy az obrenovaci hőerőmű működni tudjon, hiszen ez az erőmű elégíti ki Szerbia áramszükségletének a felét. 1 megawatt áram előállításához több mint 1,5 tonna szénre van szükség. A villanygazdaság hőerőművei Szerbia elektromosenergia-ellátásának 70 százalékát adják, míg a maradék 30 százalékot az ország 16 vízerőművéből vonják ki.

Sajtóértesülések szerint olyan sok szénre lesz szükség az előttünk álló időszakban a hőerőművek működéséhez, hogy az átlagemberek számára ebben a szezonban már nem jut kolubarai vagy kostolaci szén. A kormány tájékoztatása szerint egyébként Szerbia Romániából, Bulgáriából és Bosznia-Hercegovinából importál majd szenet.