home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Megújhodás
Faragó Árpád
2012.04.18.
LXVII. évf. 16. szám
Megújhodás

Tordán feléledt a színjátszás. A fiatalok megköszönik a tapsot (Szabó Attila felvétele)Arról, hogy évről évre gyarapodik, erősödik műkedvelő színjátszásunk, általában keveset beszélünk, írunk. Valahogy természetesnek vesszük, már csak azért is, mert színjátszó mozgalmunk (különösen az eltelt...

Tordán feléledt a színjátszás. A fiatalok megköszönik a tapsot (Szabó Attila felvétele)

Arról, hogy évről évre gyarapodik, erősödik műkedvelő színjátszásunk, általában keveset beszélünk, írunk. Valahogy természetesnek vesszük, már csak azért is, mert színjátszó mozgalmunk (különösen az eltelt évtizedben) az önkifejezési lehetőségek sokrétűségével felkeltette maga iránt az érdeklődést, ennek eredményeként pedig újabb színjátszó csoportok alakultak, és persze csatlakoztak a mozgalomhoz.
Műkedvelő színjátszásunk megújhodásának folyamatát színjátszóink idei, tordai találkozója is igazolta. Olyan társulatokkal is megismerkedhetett a közönség, amelyeknek tulajdonképpen ez volt az első jelentősebb színpadi fellépésük.
Ezúttal azonban - figyelmesen átlapozva a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XVII. Találkozójának a műsorfüzetet - egy hasonló, a megújhodást is érintő jelenségről szeretnék szólni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az idén bemutatott művek nagyobb része olyan amatőr rendezők munkája, akikkel eddig nemigen találkoztunk, akiket nem ismertünk. Véleményem szerint az amatőr rendezők új nemzedékéről van szó, amely most jelezte elkötelezettségét a mozgalom iránt. Ezt a szándékot pedig üdvözölni kell. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy itt nem valamiféle nemzedékcseréről van szó. Semmiképpen sem. Egyszerűen az történt, hogy számbelileg gyarapodott, erősödött amatőr rendezőink tábora. Ismétlem: az idei szemlén való részvételükkel az újonnan alakult színjátszó csoportok és rendezőik egyértelműen jelezték a mozgalomhoz való csatlakozási szándékukat.
S ez igen fontos, különösen most, a mozgalom erőteljes megújhodásának idején. S mivel tudjuk, hogy amatőr rendezőink munkája menyire összetett, hiszen nemcsak a darabok színrevitele a feladatuk, hanem (különösen a szórványban) vállalniuk kell a színjátszók mozgósítását, a társulatalapítást, a társulatépítést is, akkor ugye kétségtelen, hogy milyen nagy szükség van rájuk.
De talán szóljunk arról, hogy minek köszönhetjük műkedvelő színjátszásunk megújhodását!
Írásom elején az önkifejezést kínáló sokrétűséget említettem. Talán helyesebb lett volna, ha elsősorban a mozgalom nyitottságára hivatkozom, arra, hogy ez az irányvonal mindig nyitott volt színjátszó csoportjaink minden olyan kezdeményezése iránt, amely a különböző stílusirányzatokat, játékformákat szorgalmazza. Ezeket a hagyományos vagy az újszerű láttatás elemeire épülő produkciókat a mozgalom befogadta és minden tekintetben támogatta is (az idei találkozó is ezt igazolta). Ennek a viszonyulásnak is az eredménye, hogy ma megelégedettséggel és büszkeséggel beszélhetünk műkedvelő színjátszásunkról (ezúttal különösen az amatőr rendezőkről, az eszme motorjairól).
Szólni kell azonban arról is, hogy a mozgalom megítélése az utóbbi másfél évtized alatt lényegesen kedvezőbb. Ennek a lényeges változásnak a zászlóvivője kétségkívül a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója. Kezdeményezője, életre hívója pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség volt 1996-ban. Tulajdonképpen mozgósító szerepet szánt neki, azzal az elképzeléssel, hogy ösztönözze műkedvelő színjátszóinkat, akik akkor, a 80-as és a 90-es években alig hallattak magukról. A találkozó mozgósító szerepének köszönhetően bővült, erősödött a mozgalom. Tevékenységére kezdtek odafigyelni, kezdtek foglalkozni a színjátszó csoportok előadásaival, az amatőr rendezők munkájával. Az elismerés, a megbecsülés fejeződött ki a mozgalom iránt és annak szép eredményeket felmutató tagjai iránt is. Egy példát említek a sok közül:
A közelmúltban Zentán, a magyar kultúra napján átadták az arra érdemeseknek a délvidéki magyar kultúra terén végzett több évtizedes, áldozatkész tevékenységükért a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség rangos díját. Néhány nappal később napilapunknak, a Hét Napnak a címoldalán láthattuk a díjazottak csoportképét. Közöttük pedig ott van például Vicsek Károly neves európai hírű filmrendező, mellette pedig a nagykikindai Lepár Ferenc amatőr rendező. Mindkettőjüket Magyar Életfa Díjjal tüntette ki a Művelődési Szövetség. Nem rendhagyó esetről van szó. Az utóbbi években ugyanis nem egy alkalommal megtörtént, hogy a mozgalom kiemelkedő egyéniségeit hasonló díjjal jutalmazta a művelődési szövetség. Ez a viszonyulás pedig kétségkívül a vajdasági magyar színjátszó mozgalom egyértelmű megbecsülését, tevékenységének nagyra értékelését jelenti. S részben ennek a kedvező megítélésnek is köszönhető a lényegbeli változás, a megújhodás.
Befejezésű még csak annyit: mozgalmunk állandóan felfelé ívelő útján most egy jelentős állomáshoz érkezett csupán. Alkalom ez az eddigi eredmények összegezésére, értékelésére. Az általános megelégedettségre azonban még várni kell. Mindenekelőtt most a szórvány, a szigetmagyarság felé kell fordulni, ott kell életre hívni a mozgalmat. Ha tudjuk, hogy a színház (nemcsak a hivatásos) közösségmegtartó, közösségformáló erő, akkor azt is tudnunk kell, hogy mi a kötelessége a mozgalomnak. Hadd éljek József Attila szavaival: ,,Ez a mi munkánk; és nem is kevés.'

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..