Minden évben itt, a könyvtár előtt találkoznak a Csépe emlékét őrző író- és költőtársak

A hagyományos rendezvény az író emléke előtti főhajtással kezdődött: a róla elnevezett helyi könyvtár falán elhelyezett emléktáblára Varga Imre, Magyarország szabadkai főkonzulja helyezte el a kegyelet virágait, majd köszöntötte az egybegyűlteket. ,,Örülök annak, hogy néhány évtized kihagyásával újból jelen lehetek e jeles vajdasági író és költő emléknapján. Ennek a kis közösségnek feladata és kötelessége, hogy ápolja emlékét, hiszen lám, a mai nap is azt bizonyítja, vannak még elkötelezett hívei.
A község nevében Szűgyi István polgármester koszorúzta meg az emléktáblát.
Ezt követően a könyvtárban Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó szerkesztője megnyitotta a Szöllősi Vörös Julianna által megrendezett kiállítást, amelyen ezúttal a 2001 és 2005 között kiadott Forum-könyveket láthattuk. A több mint 150 címszóból bizonyára nehéz volt a válogatás, de a kiállított kötetek értékes betekintést nyújtottak legnagyobb kiadóházunk újabb kori könyvtermésébe. ,,Csépe Imre is a Forum Könyvkiadó szerkesztője volt, több kötetét mi jelentettük meg - emlékeztette a jelenlévőket Németh Ferenc, majd hangsúlyozta: nehéz bármelyik művet is kiemelni, mert a mai olvasók teljesen más szemmel értékelik a könyveket a számítógépek bűvkörében, mint a régebbi irodalomkedvelők és -pártolók. Bárhogy legyen is, azért minden kötet valamiképp ,,a szerző kéznyújtása az olvasó felé - hallhattuk.
A 34. Csépe Imre Emléknap díszülésén egyperces néma kegyelettel adóztunk dr. Papp József költő és Eremity Hilda újságíró emlékének, majd az emlékbizottság elnöke, dr. Csordás Mihály üdvözölte a jelenlévőket. Beszédében többek között arról is szólt, hogy a rendezvény megmaradt olyannak, amilyennek Fehér Ferenc, Urbán János és a kishegyesi közéleti személyiségek megálmodták, s ezt így tartja helyesnek.
Az eddigi szokásokhoz híven a díszülés műsorában bemutatkoztak az Aranyeső vers- és prózamondó vetélkedő győztesei. Az idei versenyt a 120 évvel ezelőtt született Kosztolányi Dezső és a 100 évvel ezelőtt született Tamkó Sirató Károly emlékének szentelték, az ő költeményeikből választhattak a bácsfeketehegyi Nikola Ðurkoviæ és a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola szavalói, akik magyartanáraik segítségével az idén is remek felkészültségről tettek tanúbizonyságot. A hallgatók ezúttal is a legjobbaknak, a kishegyesi Kancsár Larisszának és Miljkoviæ Tamarának, valamint a bácsfeketehegyi Simonyi Lilinek tapsolhattak.
Az Emléknap előadói közül először dr. Ribár Béla tartott előadást a vajdasági magyar szellemi életről. ,,Délvidék a sors különös fintora miatt az elmúlt századokban többször került az újrakezdés korszakába. A hullámvölgyekből mindig a magyar kultúra és a magyar tudomány emelte ki - mondta a Magyar Tudományos Akadémia kültagja.
A 75 éves Németh István munkásságát Hornyik Miklós magiszter méltatta. ,,Németh István nem tüntetett a politikai bátorságával sohasem. (...) Politikai széljárásoktól függetlenül Németh István pontos jelentéseket, hiteles tudósításokat írt a hétköznapjainkról, tanyáink, falvaink és városaink gondjairól, és acélmetszetpontos arcéleket rajzolt azokról a vajdasági emberekről, akik ezt valami okból kiérdemelték. Riportjaiban sohasem volt lázító szándék, de minden egyes riportját érzelemgazdag személyességgel fogalmazta meg.
Az ünnepség vendégeként Karna Margit néhány megható gyerekkori emlékét mesélte el Csépe Imréről.
- Hetven évvel ezelőtt egy utcában laktam Csépe Imrével. Talán öt ház választott el bennünket. Épp kinn játszottam az utcán, amikor hazafelé bandukolt egy szép szál fiatalember kigombolt fehér ingben. ,,Te vagy Vereb Imre? - szaladtam eléje, s ő felemelt a magosba. ,,Én vagyok - válaszolta nevetve. Sokszor vártam haza lovagomat lovastul... Aztán két év múlva, édesapám temetésén láttam újból, lajbiban, ahogyan Szent Mihály lovát viszi... Majd 1943-ban Verbászon, ahol gimnazista voltam, egy ünnepségen láttam viszont. Nanulában, vagyis fapapucsban, alig a fél lábszáráig érő nadrágban ment fel a színpadra, és elmondta három versét. Akkor tudtam meg, hogy ő Csépe Imre... A hatvanas években a szabadkai korzón futottam össze vele. Igen komor volt, mivel írásai egyre ritkábban jelentek meg a Magyar Szóban, ahová olykor-olykor be-benézett... Sajnálom, hogy nem becsültük meg életében úgy, mint ahogyan most.
A rendezvény ugyancsak kiállítással zárult. A Radmila Markoviæ kerámiáiból összeállított tárlatot dr. Virág Gábor nyitotta meg az iskola előcsarnokában. A nyugalmazott pedagógus az egykori Dévics Imre- művésztelepen ismerkedett meg az agyagozás fortélyaival, majd maga is megpróbálkozott a kézművességgel. Az apró, törékeny figuráktól kezdve mindenféle agyagtárgyak kidolgozásával megpróbálkozott, és stílusában is keverednek a különféle motívumok. De a napraforgóstálak, a régmúlt időkre emlékeztető paraszti figurák kellemes hangulatot teremtve búcsúztatták el a 34. Csépe Imre Emléknap vendégeit.