Tiszaszentmiklóson kilencedik alkalommal szervezték meg a Libanapot. A helyi magyar kultúrkör hagyományteremtő szándékkal és azzal a céllal indította útjára a rendezvényt, hogy népszerűsítse és fellendítse a faluban a libatartást.

A november 11-ei Szent Márton napjához számos népszokás kötődik. Ilyen tájban fejeződnek be a mezőgazdasági munkák, lassan kezdődhet a téli pihenő, és az adventi elcsendesedési időszak előtt ez az utolsó alkalom, amikor még szabad jót enni, mulatságot tartani. Éppen ezért az asztalokról nem hiányozhat a libasült és az újbor sem, mely eddigre forrt meg, és már lehet kóstolni. Innen ered a mondás: a bornak Szent Márton a bírája. Az is köztudomású, hogy aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik. De miért éppen liba? A legenda szerint Márton azzal tiltakozott a püspökké választása ellen, hogy a libaólban rejtőzött el, de a ludak gágogásukkal elárulták a búvóhelyét. Az időjárási megfigyelések alapján ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.

A főzőhelyek egy része

A libahús a jólét jelképe is, a még szinte gyermek József Attila is erre vágyott az első versei egyikében: „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni”. 

A szomorkás, borongós időjárás ellenére számos gépkocsi parkolt a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör utcájában, és a székház elé is jutott a kirakodóvásárra érkezők asztalaiból, valamint a főzőcsapatok sátraiból. Elsőként a szajáni Móra Károly Általános Iskola népes és vidám társaságára figyelhetett fel mindenki. Az oktatási intézmény tanárai és diákjai együtt szorgoskodtak a bográcsban rotyogó étel körül, majd a hagyományos játékokból és megmérettetésekből is kivették a részüket. Emellett reggelivel, édes és sós süteményekkel, valamint pálinkával is beneveztek a versenyre.

Készül a finomság

A tágas udvarban egymás mellett sorakoztak a szépen dekorált főzőhelyek — mintegy negyven csapat érkezett Vajdaság településeiről és Magyarországról. A bográcsokban pörkölt vagy hosszabb lével paprikás főtt, a hús tárcsán sült, a nyárson egész libák forogtak, de aki mást szeretett volna főzni, az is bekapcsolódhatott a vetélkedésbe.

Reperger Miklós, a magyar kultúrkör elnöke elmondta, az elmúlt kilenc évben a libák száma lényegesen nem növekedett sem a faluban, sem a környéken, de a fesztivál iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Véleménye szerint a változást a támogatások rendszeresítése hozhatná el.

— A libahús ára is maradt a tavalyi szinten, 1000 dinár körül alakul kilogrammonként. Továbbra is kevesen vásárolják, a kereslet Márton-nap környékén és karácsonykor egy kicsit fellendül, de nem annyira, hogy látható eredményt hozzon. A libazsírt viszont az év minden szakában el lehet adni, vagyis ez ad reményt a gazdáknak, hogy továbbra is libatenyésztéssel foglalkozzanak. 3000 dinár kilója, tehát nem olcsó, de tudjuk, hogy sokan félig-meddig orvosságnak tartják.

Egy szép gyermekalkotás

A programok közül népszerűnek bizonyult a libatépés és a kukoricamorzsolás, melyekre felnőttek és gyerekek egyaránt benevezhettek — mindkettőben a szajáni diákok diadalmaskodtak. Emellett az óvodásoknak és az alsósoknak képzőművészeti, a felsősöknek irodalmi pályázatot hirdettek.

— A rajzolás kedvelői A baromfiudvar lakói címmel bármilyen technikával alkothattak. Elégedettek vagyunk, hiszen évről évre egyre több munka érkezik, az idén mintegy tíz település óvodásai és kisiskolásai küldték be műveiket, melyekből kiállítás látható itt, a székházunkban. A jelentkezőket édességcsomaggal és köszönőlevéllel ajándékozzuk meg. A felsősök Márton-napi mendemondák címmel írhattak fogalmazást, gyűjthettek népszokásokat. Ezúttal is van gyermeksarok, ahol a jelenlévők kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt — hallottuk Csizmadia Berák Benitta óvónőtől, a szervezők egyikétől.

A nap főszereplője

Az írásbeli munkákat Gyólay Karolina író és Erdélyi Ilona nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár értékelte.

— Tizenhét fogalmazást olvastunk el, kilencet a tornyosi, hetet a szajáni és egyet a csókai általános iskolából. Mindenki szívvel és szeretettel írta meg a Márton-napi szokásokat, azonban adnék nektek egy tanácsot: mindig legyenek saját gondolataitok az adott témával kapcsolatban, és a jövőben színesítsétek, tarkítsátok, tegyétek meseszerűvé ezeket az írásokat, merjetek szabadon fogalmazni, humorizálni. Az is jó ötlet, ha a saját településetekről való történeteket is beépítitek — hangsúlyozta az eredményhirdetésen Erdélyi Ilona.

Első helyezett a tornyosi Molnár Adrienn lett, második a szajáni Ballangó Bence, harmadik a csókai Szekeres Maja, különdíjat a tornyosi Krizsán Dorka és a szajáni Varga Attila érdemelt ki.

Ahogy múltak az órák, az időjárás is jobbra fordult, már nem lógott az eső lába, a hangulat pedig, mely addig is kiváló volt, még inkább felfokozódott. A versenyzők az ízlésesen díszített tányérokat, melyekbe a több órán át készült étel színe-javából mertek, leadták elbírálásra. Az asztalokon gondos asszonykezek tettek rendet, a társaságok ebédhez készülődtek. Aki nem főzött, az sem maradt éhen, a szervezők mindenkit megkínáltak jófajta libapaprikással. Nem vették volna a lelkükre, hogy jövőre bárki is éhezzen!

Eredményhirdetés — a szajáni diákok zöld pólóban

Tálalásra várva (a szerző és Barát István felvételei)

Lassú Edina, Csantavèr, 4. osztály

Horvàt Mira, 4.b. osztály