Megkérdeztünk néhány szülőt és tanárt, hogy mennyire látják elhatalmasodni a problémát, és milyen megoldást tudnának rá javasolni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki függőség a gyermeknél a modern eszközök iránt.

Blaskó Tünde (általános iskolai magyartanár és osztályfőnök): — Én a bácskossuthfalvi Idős Kovács Gyula Általános Iskolában dolgozom, ahol az iskola házirendjében szerepel, hogy az intézmény területén a mobiltelefonok és egyéb technikai eszközök használata tilos. Természetesen ha valamelyik órán szükséges, hogy a diákok mobiltelefon segítségével oldják meg a feladatokat, akkor osztályfőnöki és szaktanári felügyelettel behozhatják, és az órán a feladatok kapcsán használhatják. Bizony széles körben elterjedt a mobiltelefon, tablet használata, és a diákok, ha tehetnék, biztosan magukkal hoznák az iskolába, viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy olyan szerencsés környezetben tanulhatnak nálunk, ahol okostáblák, vetítők, laptopok állnak rendelkezésükre, vagyis a technikai eszközök egyáltalán nincsenek kiszorítva az iskolából, inkább csak másmilyen megközelítésben, formában vannak jelen. Nem állítom, hogy ezzel megakadályozzuk a mértéktelen eszközhasználatot, de hozzájárulunk ahhoz, hogy a diákok szélesítsék tudásukat a mai digitális eszközök tudatos alkalmazásával kapcsolatban. Sajnos nincs módunkban megállítani a technikai eszközök terjedését és befolyását, esetleg csak korlátok közé szoríthatjuk. Én azt gondolom, hogy a diákoknak nemcsak ismerniük kell ezeket az eszközöket, hanem jól kell tudniuk használni is őket. Fontos, hogy alkalmazni tudják a modern technika előnyeit, hogy betartsák a használatukra kiszabott időkorlátokat, illetve hogy megfelelő testmozgással ötvözzék a számítógépezést, telefonozást stb. Ahogy az iskolában, úgy odahaza is jó lenne odafigyelni ezekre a tényezőkre, hogy a mai diákokból később felelős felnőttek váljanak.

Újhelyi Zoltán (két gyermek édesapja): — Az egyik gyermekünk az általános iskola felső tagozatába, míg a másik középiskolába jár, és mindkettőjük nagyon aktívan használja a technikai eszközöket. A mobiltelefont magukkal vihetik az iskolába, de az órán nem vehetik elő játékra, szórakozásra. A nagyobbik gyermekünk középiskolájában a tanóra előtt egy kosárba teszik bele a diákok a mobiltelefonokat, hogy ne vonja el a figyelmet a tanulásról. Mivel mindketten dolgozunk a feleségemmel, és több órán át nem vagyunk otthon, nehéz ellenőrizni, hogy a gyerekek mennyi időt töltenek tanulással vagy szórakozással a technikai eszközök társaságában. Ezt a kontrollálást még inkább megnehezítette az online oktatás, amikor a számítógép előtt ülve kijátszhatják a tanárt és a szülőt is, mert így könnyebben tudnak arra hivatkozni, hogy azért ülnek a képernyő előtt, mert tanulnak.

Mikuska Judit (középiskolai magyartanár): — Azt látjuk, hogy minden gyerek zsebében ott van a mobiltelefon. Mikor belépek egy tanterembe, sokszor a telefonból tekintenek föl a diákok. Azután van olyan, hogy egész órán az asztal sarkán pihen a mobil. Valamilyen biztonságot ad nekik, ha nem rakatom a táskájukba, ha megengedem, hogy kint legyen az asztalon. Ezek a gyerekek, mint ahogy egyébként a felnőttek nagy többsége is, már régóta a technikai eszközök rabjai. Megváltoztatni nem tudom ezt a helyzetet, viszont a középiskolásokat igyekszem megtanítani arra, hogyan és mikor használják a telefonjukat. Nagyon sok esetben hasznos, hogy okostelefonjuk van. Sajnos sok tanulónak nincs tankönyve (micsoda torz világ: telefonra futja, tankönyvre nem!), ilyen esetekben körbeadjuk a könyveket, és lefotózhatják a gyerekek az olvasmányt, tananyagot. A távoktatás során használt platformok az iskolai oktatásba is bekerülnek, van, hogy órán is a Google Classroom az a felület, ahová felteszek valamilyen digitális tartalmat, amelyet akkor tudunk használni. Fontosnak tartom, hogy megtanulják a diákok, a zsebükben nemcsak egy játék vagy unaloműző van, hanem lexikon, szótár, verseskötet, regény, képtár, zenei gyűjtemény is. Rá kell ébreszteni őket arra is, hogy nem mindig az első kattintás a leghasznosabb, leginformatívabb. Különbséget kell tudni tenni a különféle ismeretterjesztő- és tudományos honlapok között.

Arnold Ildikó (általános iskolai magyartanár, három gyermek édesanyja): — A mi iskolai szabályzatunk tiltja a telefon használatát, de a gyerekeknél ott van. Sokan utazók, és akkor nyugodt a szülő, ha lenémítva is, de a gyereknél van telefon, hogy ha szüksége van rá, tudjon telefonálni. Vannak olyan órák, ahol a tanár előre megbeszéli a diákokkal, hogy hozzanak okostelefont, mert a tanórán játékos begyakorlásra, felmérőre fogják használni. Azt tapasztalom, hogy a szocializációjukat teljesen hátráltatja, hiszen sokszor ahelyett, hogy beszélgetnének, barátkoznának, vagy csak szemlélnék a környezetüket, a kütyü mögé bújva a virtuális világban léteznek. Szülőként is azt tapasztalom, hogy sokkal többet gépeznek a gyerekeim, mint kellene. Ezen követik a tananyagot, ezen leveleznek, és mivel a televíziót évek óta kiiktattuk az életünkből, filmet is ezen néznek. Táblagépen és e-bookon olvasnak könyveket, számítógépen sakkoznak, játszanak. Szerencsére a mi családunk nagy, és a mai napig leülünk társasozni, kártyázni, ország-falu-városozni, malmozni vagy rablórömizni, mert ennek a varázsa és az együttlét öröme egy kis időre felülírja a virtuális világot. Az igazi megoldást a szakemberek sem igazán találják. Állandóan azt szajkózzuk, hogy a diákok ne számítógépezzenek, azután online feladatok elé állítjuk őket egész napra. A gyereknek sok program kell, sport vagy egyéb elfoglaltság, társaság és pozitív élmények. A szülőnek időt kell szánnia a gyerekére, közös programokat kitalálni, sétálni, beszélgetni, játszani vele. Tudatosan vele lenni, nem csak mellette élni. Ha hagyjuk, a gyerekek egész nap a gép fogságában fognak vergődni, ezért nekünk, szülőknek kell észrevennünk, hogy ez sok-e, és ha igen, időben korlátozni. Valahogy ebben is, mint mindenben, meg kell találni az arany középutat.