Az egyik oldalon sorra születnek a cikkek a klímaberendezések esetleges káros hatásairól, a másik oldalon viszont ott a kánikula, mely elől nem lehet elrejtőzni, különösen akkor nem, ha az ember lakásban él. Kétség sem férhet hozzá, hogy a globális felmelegedés nem csak egy a népszerű témák közül, melyről lehet és kell is vitatkozni — sokkal több annál. Ez most a valóság, annak minden következményével együtt.
A növények többségén az öntözés sem segít, hiába kapják alulról a vizet, ha odafentről porrá perzseli a leveleiket a nap. Legfeljebb az árnyékolás adhat reményt arra, hogy mindaz, amit elültettünk, szeretettel gondoztunk, nem válik éppen annak az áldozatává, amire a legnagyobb szüksége van: hiszen a nap fénye, melege, éltető sugarai kellenek a megfelelő fejlődéshez, a mostanihoz hasonló mértékben azonban már sokkal inkább nevezhetőek károsnak ezek a sugarak. A hőmérséklet árnyékban is eléri a 40 fokot, a napon, különösen a nagyvárosok betondzsungelében ennél akár jóval melegebb is lehet. Nap mint nap hallani olyan tragédiákról is, amelyek még mindig felfoghatatlanok: mert valóban képtelenség megérteni, hogyan felejtheti valaki a parkoló autóban a házikedvencét vagy ami még rosszabb, a gyermekét. A leparkolt kocsiban néhány perc alatt akár 60 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet, és 10-15 perc is elég ahhoz, hogy a bent ülő kiszáradjon.
A sivatagi forróságot sokan öntözéssel próbálják enyhíteni, ez azonban nem nyújt túl sok segítséget, legfeljebb párásabb lesz tőle a levegő. A víz pazarlása ráadásul ezekben az ínséges időkben még nagyobb problémákhoz vezethet, hiszen nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, nincs már olyan messze az idő, amikor a víz lesz a legnagyobb fellelhető kincs a földön.
A kánikulában legfeljebb a klímaberendezések nyújthatnak némi enyhülést, de csak akkor, ha észszerűen használjuk őket. A szakemberek rendszeresen figyelmeztetnek a mértéktelen vagy extrém klímahasználat veszélyeire, ennek ellenére ezeket a tanácsokat sokan nem veszik komolyan. A legfontosabb szabály, hogy a kinti és a benti hőmérséklet között nem lehet 10 foknál nagyobb különbség, hiszen minden, ami ennél nagyobb, már jelentős egészségkárosodást okozhat: megfázás, felfázás, tüdőgyulladás, súlyosabb esetben pedig a hőmérséklet-változás miatti sokkhatás jelentkezhet. Különösen akkor kell ügyelni, ha egy erősen lehűtött helyiségből lépünk ki a forró utcára, vagy hosszú autózás után szállunk ki a kocsiból, mert akár szívleállás is előfordulhat a hősokk miatt. Fokozatosan kell hozzászoktatnunk a szervezetünket a változáshoz, ajánlott akár 10-15 percet is rászánni, hogy lassan adaptálódjunk a kinti hőmérséklethez a benti hűvös után.
Major-Kovács Emese korábban egy műszaki cikkeket forgalmazó üzletben dolgozott eladóként. Azt mondja, a gépek, berendezések meghibásodásának elkerülése végett a légkondicionáló sokszor volt 18—21 fokra állítva akkor is, amikor odakint tombolt a kánikula. Sajnos ezt az egészsége is megsínylette.
— Gyakran voltam megfázva, felfázva. Különösen a délutáni műszak volt nehéz, amikor az ember bárhogyan is igyekszik, lehetetlen úgy odaérni a munkahelyére a legnagyobb melegben, hogy nem lesz csuromvizes. Aztán bementem az üzletbe, és már aznap este éreztem a megfázás első jeleit. Egy nyári idény után ott is hagytam azt a munkát, nem bírtam tovább így dolgozni. Az is igaz, hogy a másik véglet sem jobb, mert olyanokat is ismerek, akik kénytelenek 35 fokban végigdolgozni a munkaidőt, mert a munkaadó nem engedi, hogy bekapcsolják a hűtést. Az arany középutat kellene megtalálni, hiszen én is használom a légkondit itthon, de mértékkel, és általában csak éjszaka, hogy legalább aludni tudjunk egy jót.
Hasonló véleményen van Kopunović Szilvia is, aki igyekszik a lehető legkevesebbszer hozzányúlni a klíma távirányítójához.
— Nálunk az emeleten van klíma, azzal hűtünk, de valóban csak nagyon ritkán. Szerintem most, a napokban mindenképp gyakrabban fogjuk bekapcsolni. Egyébként mi inkább fűtésre használjuk a légkondit, ezért évente egyszer hívunk egy mestert is, aki teljesen szétszedi, kitisztítja, így nyugodtabbak vagyunk.
Ábrahám Gábor azt mondja, noha ő maga műszerész, számítógépek, televíziók javításával foglalkozik, de a klímaberendezések megtisztítását megfelelő szakemberre bízza.
— Van klímánk, de ritkán használjuk, legfeljebb nyáron, de akkor is csak az esti órákban kapcsoljuk be. Ami a hőfokot illeti, azt általában 22—24-re állítjuk, számunkra az a legkellemesebb.
A szakemberek szerint is a 24 fok körüli hőmérséklet az, ami a legjobban megfelel az emberi szervezetnek. Ami fontos, de sokan elfeledkeznek róla, az a tisztítás. Mivel a lakás, ház, üzlethelyiség, iroda levegője ezen a készüléken halad át, különösen fontos, hogy az mindig tiszta legyen. A légkondicionáló berendezés páragazdag közegében ugyanis jól tenyésznek a különféle kórokozók, melyek légúti fertőzést okozhatnak. De a rendszeres tisztítás a készülék élettartamának a megőrzése érdekében is fontos, hiszen folyamatos használat esetén könnyen el is tömődhet, mert megállhat benne az átmozgatott levegőben szálló finom por és egyéb szilárd anyagok. A karbantartók többsége azt javasolja, hogy évente vagy kétévente végeztessünk mélytisztítást szakemberrel, és legalább évente kétszer magunk is megtisztíthatjuk a porszűrőt. Erre a legjobb időszak a tavasz és az ősz, ilyenkor ritkábban kell bekapcsolni a készüléket, így a művelet 20 perc alatt elvégezhető. A megkezdése előtt mindenképp áramtalanítani kell a klímaberendezést, és csak utána nyithatjuk fel a fedelet. A porszűrőt olykor elegendő csak kirázni, de az sem árt, ha időről időre néhány percre ecetes vízbe áztatjuk. Csak akkor tegyük vissza a készülékbe a porszűrőt, amikor az teljesen megszáradt!
Mindent összevetve: a forróságot nehéz elviselni, de légkondicionálóval sokkal kellemesebb a nyár, ráadásul észszerűen, mértékkel használva jótékonyan hat a szervezetünkre, hiszen a legforróbb éjszakákon is pihentető alvást tesz lehetővé. A lényeg tehát, hogy tartózkodjunk az extrémen alacsony hőfokoktól, és ügyelni kell a rendszeres tisztításra. Így a kánikulában sem érhet bennünket kellemetlenség.
