Nemrég például Szegeden dolgozott, a Pipás Pista című előadás ősbemutatóját állította színre nagy sikerrel. A békéscsabai Jókai Színházban is dolgozik. Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabjának rendezőjeként beugrott az egyik színész helyére. Egész nap próbált, amikor felfigyelt rá a Jókai Színház igazgatójának, Fekete Péternek a tanácsadója. Ezt mondta: ennek az embernek játszania kell, méghozzá a Lear királyt.

A darab Shakespeare egyik legjelentősebb műve. A Lear királyt a szerepek szerepeként, a drámai színészek szerepálmaként emlegetik. Az előadást nemzetközi csapattal állították színpadra. A rendező az angliai Chris Rolls, a díszlettervező pedig a rendkívül ismert walesi Sean Crowely, aki modern környezetbe ágyazta a klasszikust. Britannia királyának történetét április 19-én mutatták be a Jókai Színházban Kovács Frigyes Jászai-díjas színművész főszereplésében.

— Tulajdonképpen miattam tűzték repertoárra ezt az előadást — mondta Kovács Frigyes, aki ezúttal hezitált a nyilatkozattól. — Ez számomra hatalmas megtiszteltetés. A színházi téren nagyon tájékozott és művelt tanácsadó meglátta bennem a Lear királyt, amely nem „egy szerep”, ez „a szerep”, éppen úgy, mint a darab sem „egy darab”, hanem „a dráma”. A Lear királyt színházi körökben sokan úgy csodálják, mint egy óriást, gyönyörködnek benne, de csak nagyon keveseknek támad kedvük meghódítani. Chris Rolls fiatal, tehetséges rendezővel nagyon nagy élmény volt együtt dolgozni. Ugyanakkor kőkemény vesszőfutás volt ez a munkafolyamat. Úgy érzem, életemben nem izgultam ennyit, mint a próbafolyamat alatt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtam, a Lear király főszerepét játszom, készültem rá. A rendelkezésre álló öt fordítást mind elolvastam. Az én koromban már a szöveg olyan szintű elsajátítása, amellyel virtuóz módon lehet bánni, már nagy gond. A Lear király színpadra állításához egyébként három hónapra van szükség, mi egy hónap alatt készítettük el. Eddig 13 előadást játszottunk, én minden egyes előadásra külön készültem. Minden alkalommal megpróbáltam továbblépni a szerep építésében. A többi színész is ezt tette, így mostanra már teljesen összeért az előadás.

* A modern díszlet segítségével helyezték a mába a klasszikust?

— Igen, így történt. Sok olyan előadást láttam, amelynek a több száz évvel ezelőtt írt szövegét aktualizálta a rendező. Ez keveseknek sikerül. A legtöbb ilyen produkción látszódnak az erőszak nyoma. A Lear király esetében az 500 éve írt mese nagyon szépen idomult a Sean Cronwely által tervezett díszlethez. A régi szöveg és a modern, mai, de akár futurisztikusnak is mondható díszlet nagyszerű egységet alkot. Ez az egység az előadás egyik nagy csodája.

* Sokan azt mondják, hogy ilyen jó előadást még nem láttak a Jókaiban. Mennyire figyel ezekre a hozzászólásokra, dicséretekre?

— Sok minden eljut hozzám az egyik legnagyobb közösségi oldalnak köszönhetően. Ott kaptam köszönőleveleket a közönségtől. Előadás után is nagyon sokan gratulálnak. Én egy kicsit tartottam attól, hogy a békéscsabai közönség inkább a szórakoztató előadásokat kedveli. Megfordult a fejemben, hogy hogyan fogadnak egy ilyen előadást, amit ilyen ugrással készítettünk. Bebizonyosodott, hogy a félelmeim feleslegesek voltak, mert nagyon jól fogadják, befogadják és elfogadják ezt az előadást. Szeretik és megértik a Lear királyt, ami nagyon fontos, mert ezt a történetet nagyon nehezen lehet 10 percben elmesélni. Egy kisebb csodának tartom azt, ami „Lear-ügyben” történik Békéscsabán.

* Az anyaországban szerzett pozitív élmények teljes mértékben kitöltik az életét, vagy a lelkében van egy kis űr, amit az itthoni színpad hiánya hagy maga után? Vagy mindez nem hiányzik?

— De jó kérdés! A szerencse istenasszonya a múlt évadban a tenyerén hordott. Játszottam Sopronban, az Egerek és emberekben, majd abban a csodálatos kegyben volt részem, hogy Szegeden a Nemzeti Színházban ősbemutatót rendezhettem, a Pipás Pistát, amelynek fantasztikus közönségsikere van. Tíz éve nem látott közönségsiker tapasztalható Szegeden ennek az előadásnak köszönhetően. Majd eljátszhattam a Leart. Ezek nagyon nagy feladatok, számomra az is nagy feladat, hogy idomuljak egy-egy új társulathoz. Igyekszem megismerni ezeket az embereket, hogy harmonikusan dolgozzunk együtt. Egymás megismerése nagyon fontos, ez töltötte ki az életem az elmúlt évadban. Persze egy kis nosztalgiával gondolok Vajdaságra, de nem úgy, mint valami régmúltra. Nekem van egy születési hibám, az, hogy ha különféle előadásokat nézek, akkor mindig azon jár az eszem, hogy mit kellene, mit lehetne itthon műsorra tűzni, mi az, ami itthon megszólítaná a közönséget. Ettől nem tudok megszabadulni. Bármivel is foglalkozom, ezek a dolgok eszembe jutnak.

* Ön szerint mi érinti meg pillanatnyilag a vajdasági közönséget?

— Nem csak és nem kizárólag szórakoztató előadásokban kell gondolkodni, hanem a szórakoztatás mellé mély mondanivalót is el kell rejteni az előadásokban. Nem szeretem azokat az előadásokat, amelyek csak és kizárólag szórakoztatnak. A nadrágletolós előadások létjogosultságát tagadom hivatásos színpadokon. Az amatőrök bármit csinálhatnak, a hivatásosok nem. Vajdaságban az elmúlt egy-két év során láttam olyan előadásokat, amelyek szakmailag teljesen jók, csak sterilek. Nem szólítják meg a vajdasági nézőt.

* Mostanában sokat ingázik?

— Nagyon sokat ülök az autóban. Folyton attól rettegek, hogy ez az öreg csotrogány szétesik alattam. Most az újvidéki Művészeti Akadémia került a figyelmem középpontjába, és azokat az órákat pótolom a hallgatókkal, amelyeket kénytelen voltam elmulasztani. Májusban egy hónapos szünet van Békéscsabán, ez idő alatt a mulasztásaim pótolom, főleg a tanítványaim körében töltöm ezt az időt.

* Mi lesz a Lear király után?

— Ez olyan, mint amikor az ember egy életműdíjat kap, de az még annál is nagyobb dolog. Ha létezik az Énekek éneke, akkor ez a Szerepek szerepe azoknak a színészeknek, akik drámai színésznek érzik magukat, mint én, mert ugye én is a majdnem negyven év alatt nagyon sok drámai szerepet játszottam. Természetesen nagyon vágytam erre a szerepre. Most lehetőségem nyílt erre, ráadásul nagyon szerencsés körülmények között. Voltaképpen ezt mondom: szakmailag nincs tovább. Nincs tovább hova, nincs tovább miért pedálozni. Nem tudom, még mit hoz a sors, de úgy gondolom, hogy ennél gazdagabb, szerencsésebb, áldásosabb, sikeresebb évadom nem hiszem, hogy lehet, de adja az Isten, hogy legyen.