A Latabár-dinasztia rangidőse 1812. november 15-én született Kiskunhalason és Miskolcon hunyt el 1879. július 8-án - A megbecsült színész, karnagy, színigazgató fiatalon összekülönbözött a családjával, megszakította jogi tanulmányait, és 1832-ben elszerződött Kilényi Dávid társulatához - Déryné Széppakati Róza a kor egyik legjobb színésznevelőjének tartotta - Magas színvonalra emelte a színjátszást Szabadkán is, és a város vezetői őt hívták meg az új színház ünnepi megnyitójára - Az első előadást 1854. december 16-án tartották meg Jósika Miklós Két Barcsay című színművével - A városban ünnepi volt a hangulat, a mellékutcákban hintók sorakoztak, elérkezett a színház és a színészet megdicsőülésének ideje - Megnyitásakor a szabadkai színháznak 450 ülőhelye, 45 páholya és 160 állóhelye volt - A tehetősebb családok magukra vállalták egy-egy páholy kialakításának, festésének vagy berendezésének a költségét - Latabár Endre azon fáradozott, hogy Szabadkán a legjobb, legszínvonalasabb műsort állítsa össze, hogy a színház nézőtere mindig tele legyen...
A Latabár-dinasztiáról, annak figyelemreméltó tagjairól sokat hallottunk, olvastunk. A Kossuth-díjas, kiváló művészről legendákat meséltek, ma is szívesen nézzük a harmincas-negyvenes években készült filmjeit, vígjátékait. Jellegzetes külső jegyeit nem nehéz felsorolni: naiv-ravasz arcának minden egyes izma mintha gumiból volna; mozgása groteszkségében is mindig kecses, virtuóz; páratlan ritmusérzéke nemcsak ének- és táncszámainak, hanem vicceinek ütemét is hajszálpontosan szabja meg - írta a nagy nevettetőről Gáspár Margit. A dinasztiához tartozott még az idősebb és az ifjabb Latabár Árpád, az idősebb és az ifjabb Latabár Kálmán, majd a legifjabb Latabár Árpád - valamennyien kiváló színészek, színházi ,,mindenesek' voltak -, valamint Latabár Endre, aki évekig elválaszthatatlan volt Szabadkától, a vidéki színházaktól és mindattól, ami több órára megnyugtatta az emberek, a nézők háborgó, nyugtalan lelkét és szívét...
Latabár Endre Kiskunhalason született 1812. november 15-én. Ő volt a Latabár-dinasztia megalapítója. Fiatalon abbahagyta jogi tanulmányait, összerúgta a port a családjával, akaratos volt és konok, elszerződött Kilényi Dávid társulatába: színész lett belőle. Másodtenoristaként működött Kassán 1833 és 1838 között. A város tespedt hangulatát megunva Kolozsvárra utazott. 1842-től már nagy tiszteletnek örvendő színigazgató, színészei körében is, mert mindegyikükhöz volt néhány kedves szava fellépés előtt is és utána is. 1857-ben megnyitotta a tűzvész után újjáépült miskolci színházat. Déryné Széppataki Róza, a magyar színjátszás kezdeti korszakának legnevesebb színésznője kora egyik legjobb színésznevelőjének nevezi, aki ragot adott a gyakran lenézett vidéki színjátszásnak. Miskolcon és Kassán 1861 és 1873 között vezette a színházat. Dolgozott karnagyként, zenét szerzett, és lefordított néhány német operát, divatos operettet is. Élete vége felé vált csak meg a színpadtól. Kolerajárvány okozta a halálát.
Szabadka őrzi emlékét, bár e városban folytatott tevékenységéről nem sokat tudunk. Annyit azonban igen, hogy a szabadkai színjátszás ügyét a XVIII. században papok és német hivatásos színészek karolták fel. Láng Ádám 1816. július 4-én kelt levelében színielőadás megtartására alkalmas épület felépítésének kérelmével fordul a városi tanácshoz. 1853-ban megvalósulni látszott a nagy álom. A tanács Skultéty János építőmestert bízza meg a színház megépítésével. Telepy György budapesti színművész pedig az épület berendezésének a tervét készítette el, végül azonban csak a színpad az ő alkotása, a nézőtér pedig Raics Nenad, Pirkó András és mások együttes munkája.
A városvezetők Latabár Endre akkori szegedi színigazgatót hívták meg a színház ünnepi megnyitójára. Az első előadást 1854. december 16-án tartották meg Jósika Miklós Két Barcsay című színművének bemutatásával. A város díszbe öltözött, a hangulat ünnepi volt, a mellékutcákban hintók sorakoztak. A korabeli beszámolók szerint ezen az ünnepi bemutatón fellépett Szentpétery Zsigmond, a Nemzeti Színház művésze is. Az első évadban Szabadka vendégül látta még Egressy Gábort, Szigeti Józsefet, Jókainé Laborfalvy Rózát, Komlossy Idát, Munkácsy Flórát, Molnár Györgyöt. A társulat tagja volt többek között a város szülötte, Jánosiné Gvozdenovits Júlia is. A sikeres évad 1855 húsvétjáig tartott, ezután az együttes Szegedre távozott. De Latabár Endre 1856-ban visszatért Szabadkára újonnan szervezett társulatával. A színigazgató Prielle Gabriellát is szerződtette. Miután Latabár Endre végleg Miskolcra szerződött, a város 1859-ben Pázmán Mihálynak adta át a színházat. Latabár Endre megvált Szabadkától, a várostól, ahol a színház akkor ,,fényes' volt és ,,előkelő...'