A települést a legtöbben jellegzetes és gyönyörű népviseletéről, sajátságos palóc nyelvjárásáról ismerik, illetve a szakrális szabadtéri emlékek tekintetében a leggazdagabb vajdasági település istenfélő lakosai arról is ismertek, hogy ragaszkodnak az identitásukat meghatározó kultúrájukhoz, ősi hagyományaikhoz.

A szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület vasárnap Élő hagyományok címmel tartotta meg karácsonyi műsorát. Az idén Kupuszinát mutatták be, azt a települést, ahol a fogyatkozó lélekszám ellenére még mindig élnek a hagyományok. A falu karácsonyi szokásairól dr. Silling Léda néprajzkutató tartott előadást, az ünnepi műsorban pedig kupuszinai népdalokat és karácsonyi énekeket adtak elő.

A falut a török megszállás után telepítették újra, nem sokkal később templomot is építettek. Sokáig zárt település volt, szlovák és magyar lakossággal, szlovák és palóc hagyományokkal a Felvidékről. Ez a hagyományvilág megmaradt nemcsak a népdalokban, a szokásokban, a viseletben, de az építkezési kultúrában, a textíliákban, a hímzésekben és a táplálkozás kultúrájában is. Ez a zártság mindaddig jellemző volt, amíg ez a falusi közösség nem találta fel magát jobban, és el nem kezdett nagyon erősen piacozni — mesélte szülőfalujáról Silling.

A zártságot nézve nem csoda, hogy megmaradtak a hagyományok. Karácsony estéjén a kisgyerekek elmennek a rokonokhoz karácsonyt köszönteni, és elénekelnek egy ünnepi dalt. A kicsik első karácsonyi verse: Kis Jézuska, kis morzsácska, nem is jártam óvodába, megtanultam ezt a verset, kis Jézuska megszületett. Az idősebb generáció körében is él ez a hagyomány. Az ötödikes lányokat a hetedikes fiúk hívják énekelni, húsvétkor pedig ezek a legények a két évvel fiatalabb lányokat mennek locsolni, zenével, ahogy azt illik. Akkor a lányok népviseletben vannak, karácsonykor nem. A lányok ádvent idején összejárnak, és megtanulnak egy-egy éneket. Szenteste pedig házról házra járnak szüleik kíséretében a két évvel idősebb legények családjához karácsonyt köszönteni. Nagyon szép ez az este, akkor is, ha az ember nem megy a gyerekével énekelni, vagy nem várja az énekeseket, csak sétál egyet, itt-ott ugyanis felhangzik egy-egy karácsonyi ének, vagy látni és hallani lehet a lányokat. Ez az este Kupuszinán ugyanolyan élő, mint a falu hagyománya. Ádám és Éva napján böjt van. Ilyenkor asztalra kerül a karácsonyi kalács, a pattogatott kukoricát pedig még reggel elkészítik. Megfőzik a nagy szemű, hüvelykujjnyi babot, melyet lalosbabnak hívnak — ezt csak ilyenkor fogyasztják, sózva és paprikázva —, a böjt estéjén pedig halat esznek. Amikor karácsony estéjén asztalhoz ülnek, akkor a legidősebb nőnek nem szabad többet felkelnie, különben a tyúkok nem fognak jól tojni. A családfő hozza a gyertyát, és köszönti a karácsonyt, mindenki az asztal köré ül, és imádkozik. Az asztalnál elfogyasztják az almát, a diót és a fokhagymát, melyeket mézbe mártogatnak. Az almát annyi részre vágják, ahányan vannak. A családfő ezt a műveletet úgy igyekszik megtenni, hogy ne sérüljön a mag. Mindenki választ, és megnézi a saját részét: ha egészséges az alma, és a magja sem lett szétvágva, akkor ő is egészséges lesz. Azt mondják, ha valaki eltéved a nagyvilágban, akkor erre a karácsonyi almára kell visszagondolnia, és visszatalál azokhoz, akikkel együtt ette. A fokhagyma elűzi az ártó szellemeket, és a gyerekek is megesznek belőle egy szeletet, mézbe mártva, hogy egészségesek legyenek. Az asztalnál mindenki tör magának diót, melyet felbontva meg kell nézni, hogy egészséges-e, vagy sem, és a következő évben a családtag egészsége is olyan lesz. Ezután eszik a halat, majd pedig a mákos ételt. Van, ahol ez mákos tészta, máshol bejglit készítenek, vagy gubát, esetleg perkát (Kupuszinán így hívják a barátfülét). A vacsora után a család az éjféli misére készülődik. Másnap, nagykarácsony napján folytatódik a kupuszini szokásvilágnak a hagyománya, mégpedig a névnapköszöntéssel. Régen sok István és János volt a faluban. Nagykarácsony napján este illik köszönteni az Istvánokat, aztán pedig István-nap estéjén a Jánosokat. Jánoskor, melyet Kupuszinán „bolygó” napnak neveznek, már lehet menni a barátokhoz, ismerősökhöz, mert a karácsony az, amelyik családközpontú, a család és a rokonok köré szerveződik — zárta előadását a kupuszinai származású néprajzkutató.

A rendezvényen az ünnepre való lelki ráhangolódást Dezső Péter ferences atya szolgálta, aki szintén kupuszinai kötődésű. A műsor zenés-irodalmi részéről az egyesület szakosztályai gondoskodtak, továbbá kísérő rendezvényként megnyílt a Gránátalma hímzőkör alkalmi kiállítása.