A nagykikindai Egység Művelődési Egyesület elnöke mindig tudta, mit jelent egy-egy rendezvény, néptáncműsor vagy színházi előadás a helybeli magyarságnak -- Több mint hatvan esztendeje az első vonalban, a legelszántabbak, legáldozatkészebbek között -- Se generációs ellentétek, se átkos pártviszály, csak munka, munka, munka, mert a Bánságban -- tudjuk -- nem könnyű magyarnak lenni, magyarnak maradni -- Kétszer szervezték meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját -- Az elnök kiváló munkatársakkal dolgozhat: Komarek Magdolnával, Lepár Ferenccel, Kátai Tiborral és másokkal -- Az elnökség valamennyi szakosztályát a tenyerén hordozza -- Gyakoriak a magyarországi vendégszereplések, szépítgetik a művelődési otthont, a színháztermet -- a sötétben is felfedezik a fényforrást
Azt mondták, azt hallottam, hogy Kiss László ,,nehéz ember', ,,rebellis alkat', mert nem fogadja el a helyzeteket olyannak, amilyennek a sors, sorsunk teremtette, mindig többet, mást akar, túlhajszolt életünk lyukas perceiben is azon tépelődik, milyen ,,apróság"-gal lehetne otthonosabbá tenni a művelődési ház, a magyar ház, ahogyan nevezik a nagykikindaiak valamelyik helyiségét: a színháztermet, az irodát vagy az első emeleti próbatermet. ,,A munka egy egész életre szól, és engem nemcsak az érdekel, hogy mi lesz ma vagy holnap, gondolkodjunk azon is, hogy mi lesz velünk holnapután, mi várhat az újabb és újabb nemzedékekre, s ehhez a munkához nem szerencse szükségeltetik, hanem kemény ember, olyan, aki akár az ördöggel is cimborál a megmaradás érdekében...'
Kiss László Kisoroszról tévedt át Nagykikindára. Senki sem mondta neki, amíg az Egységben muzsikált: ,,Az élet szép! Tenéked magyarázzam?", de a rendet nem volt nehéz megszokni. A rendetlenséget már nem tűrte, s ezért több évvel ezelőtt elvállalta az elnöki tisztet. Szerepe abban a pillanatban nem csupán annyi volt, hogy egy hagyományt életben tartson, itt, az Egységen javítani kellett a közérzetet, itt ,,órákat kellett tartani több tantárgyból', elsősorban talpra kellett állítani a csüggedőket. Hogy hogyan futotta idejéből, nem tudjuk. Otthon a neje, Irénke várta, két gyermeke, Károly és Róbert az élet kapujában téblábolt, az autószerelő műhelyben is rengeteg munka akadt. Most már nem lehetett a beégett szélű, megfakult, régi fényképeket nézegetni a Nagy Elődökről, elmélkedni azon, hogy milyen is volt a kezdet 1945-ben, amikor megalakult a Kikindai Magyar Művelődési Közösség -- most a hajóra kellett szállni, jó szelet kívánni mindenkinek és nekivágni az óceánnak, merthogy hajózni kell.
,,Az Egység nemcsak egy darab halhatatlan múlt, az Egység a ma és a holnap', ismételgette a sebtében összehívott üléseken Kiss László. Kapjunk két esztendő között egy korty napsütést, levegőt, lazíthassunk is néhanapján -- tárjuk ki a kapukat mindenki előtt, mert a nagykikindai magyarság csak a templomban és a művelődési otthonban talál szívének és lelkének menedéket, alamizsnát. Mindhalálig játék folyjon itt mostantól mindörökké. Művelődési dolgozók leszünk -- egyenes derékkal. Mondták is Nagykikindán: Kiss László becsületes ember! Kiss László tiszta ember! Kiss László egyenes ember! Minden igaz Kiss Laciról, a példás családapáról, a mindenre figyelő munkatársról, szakmája képviselőjéről. Az életben kevés elkedvetlenítőbb dolog van, mint a szeplőtlen erény: a hibátlan jellem is tévedhet egyszer-kétszer, tisztasága nem tündökölhet szünet nélkül a fényben. Kiss Lacinak is voltak, vannak kevésbé örömteli percei. S talán azért van az, hogy Kiss László eredményei között kotorászva mégsem emlékszem arra, hogy valaha is tévedett volna, munkája elfogadhatatlan lett volna...
Az Egység erős várunk. De semmit sem vernek nagydobra, teszik a dolgukat mindannyian hol fogcsikorgatva, hol pedig oldott, baráti hangulatban. Aktív az Egyedem-begyedem gyermektánccsoport, a Róna népi tánccsoport, a Sirülő néptáncegyüttes, a zenekar tagjai és a színjátszók, valamint az asszonykórus is sokat hallat magáról, itt van még a citeracsoport, rendezvényeket hirdetnek, könyvbemutatókat, szavalók állnak a pódiumon, a Barlangó együttes muzsikája úgyszólván minden este felcsendül az otthonban. Mindenkit szívesen látnak a házban, aki tiszta szándékkal lép be hozzájuk...
Eredmények? Kátai Tibor színpadra alkalmazta a közelmúltban Arany János Ágnes asszony című balladáját. Az előadást díjazták. A színjátszók kétszer vitték el a fődíjat az amatőrök találkozóján (Synge A nyugati világ bajnoka, Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók). Színészeik díjban/díjakban részesültek (Szabó Ilonka, Kanalas Ilonka, Szabó Mónika, Kökény Gizella, Sili Éva, Lepár Ferenc, Tóth János, Budai József, Király Sándor). Igen, eredmények. Pedig 1946-ban így jellemezték a kezdetet: ,,A Vel. Kikindai Magyar Közművelődési Közösség nyomban május 27-én történt megalakulása után úgyszólván a legkedvezőtlenebb körülmények között, felvette a rendeltetésével járó munkát. A helyzet semmi jót nem ígért...' S aztán -- kopjafát is avathattak -- megünnepelhették a honfoglalás évfordulóját, megszervezhették a versmondók találkozóját, azonkívül a színjátszók szemléje is emlékezetes marad mindenki számára. A Gyöngyösbokrétán és a Durindón is részt vesznek a nagykikindaiak -- meddig folytassuk? Kiss Laci azt mondja: ,,Megszakad az emberek szíve, ha bezárjuk az ajtót, nyissanak ránk, az életben maradás esélye megvan, s a város sem fordult el tőlünk, az emberi természetünkben elszaporodott varjakat, kártékony varjakat elűzzük a portánkról -- közösségi indíttatással, közös erővel. Az Egység minden magyar hajléka. Merjünk álmodni meleg ágyban, mert az álmoknál is nehezebb a virrasztó nyugtalanság...'