A fesztivál június 26-án, csütörtökön kezdődött, és meglepően sokan voltak, ahhoz képest, hogy munkanapról és a rendezvény nyitónapjáról beszélünk. Ez is megmutatta, hogy sokan várják a Dombos Festet, az év nélkülözhetetlen állomásaként tekintenek rá. Az idén is két helyszínen folytak a programok, az irodalomnak teret adó Dombosi történetek — remix a Dombos Wine Clubban, míg a zenei részért és a gasztroélményért a Hegyalja utcába kellett látogatni.

Az idei irodalmi program felelevenített egy régi szokást, mégpedig a szemináriumot, melyet Fodor András, Kelemen Emese és Bíró Tímea állított össze. A háromnapos programsorozaton a közelmúltban elhunyt Domonkos István, Tolnai Ottó és Szombathy Bálint világával foglalkoztak a résztvevők a délelőtti órákban. Domonkos István költészetéről Oláh K. Tamás, Tolnai Ottó művészetéről Orcsik Roland, Szombathy Bálint sokoldalúságáról pedig Klájó Adrián vezetett műhelymunkát. Csütörtökön délben szabad felolvasásokkal, vagyis a Jó ebédhez soullal folytatódott a program — ilyenkor ebéd közben szépirodalmi szövegeket olvasnak fel a jelentkezők. A csaknem 40 fokos hőség sem riasztotta el az irodalom művelőit és szerelmeseit, így 4 órakor a Híd folyóirat lapszámbemutatójával kezdődtek el a beszélgetések. A Domonkos Istvánra emlékező számot Bicskei Gabriella moderálásával mutatták be, aki Sági Varga Kingát, Kollár Árpádot, Ladányi Istvánt, Virág Zoltánt, Fenyvesi Ottót és Orcsik Rolandot kérdezte. Őket Antalovics Péter és Géber László diskurzusa követte, majd Brenner János faggatta Agárdi Gábort, Nádor Lídia pedig Bán Zsófiát. A Hegyalja utcában az ünnepélyes megnyitó után kiállításmegnyitó, a kisszínpadon a StEfrem kórus, a nagyszínpadon pedig a Rambo Amadeus adott élményt a közönségnek. A szokásokhoz híven érdemes volt megvárni a fél 10-et, hiszen ekkor kelt életre a löszfal a fényfestészettel. Amíg a szem gyönyörködött a látványban, addig a fülünket Bujdosó János és zenekara kényeztette. Sokak kedvenc pillanata a tábortűz meggyújtása, ami teljesen érthető, hiszen a magas löszfal zárt világában a lángok játéka felemelő látvány. Aki még ekkor sem szeretett volna véget vetni a napnak, az becsatlakozhatott a Dombos Wine Club after partyjára.

A fényfestészet varázsa

Pénteken Beszédes István és Verebes Ernő felolvasásával kezdődött a Remix, majd Kelemen Emese kérdezte Bíró Tímeát az új kötetéről. Sokan voltak kíváncsiak a magyarországi szerzőkre is, Ferencz-Fehér Dorottya Kiss Tibor Noét, míg Berényi Emőke Darvasi Lászlót kérdezte. A kisszínpadon Berecz András Kacsó Hangával és délvidéki zenészbarátaival lépett fel, majd a Sin Seekas csinált forró hangulatot. Öröm volt látni, ahogy a legkisebbek is élvezték, és ugráltak a színpad előtt. A nosztalgiahangulatot és az időutazást az Anima Sound System nagykoncertje garantálta. A fesztivál szervezői az idén is gondoltak arra, hogy a zenei műfajokat illetően széles kínálatból lehessen válogatni, ezért a sokáig bulizók a The Acoustic Manual Techno Party és a Fokos zenekar műsora közül választhattak.

Szombaton az erdélyi Látó folyóirat munkatársai, Vida Gábor, Fischer Botond és Codău Annamária mutatták be a lapot, illetve meséltek a helyzetéről. Közben elkezdődött a Dombos első társasjátékestje is. Bicskei Gabriella Bozsik Péterrel beszélgetett a legújabb köteteiről, majd Vida Gábor világát ismerhettük meg közelebbről Józsa Márta által. A családok számára talán a szombat volt a leghívogatóbb, hiszen a Bahorka Társulat ekkor adta a Titokzatos Balaton című mesekoncertjét, és a színpad előtti, füves tér szépen meg is telt a gyerekekkel és szüleikkel. A nagyszínpadon a Vasil Hadžimanov Band lépett fel, majd a fesztivál leglátványosabb, legelemibb része következett, az utcaszínház akrobatikával fűszerezve, valamint a már rendszeresen visszatérő The Flock Project, vagyis a löszfalon táncoló művészek, akik ezúttal az Eco Flight etűdöket mutatták be a fesztiválozóknak. Miután mindenki összeszedte magát a nagy ámuldozás közepette, rábízhatta magát a Másik Bolygó vagy tzetze¥fliege produkciójára.

Berényi Emőke Darvasi Lászlóval beszélget
Titokzatos Balaton

A fesztivál zárónapján Orcsik Roland faggatta Lengyel Zoltánt, utánuk Keresztesi József Simon Bettinát, majd Bozsik Péter Terék Annát. Az irodalmi programnak igen átgondolt kerete volt az idén: Domonkos Istvánnal indult és Tolnai Ottóval zárult, hiszen az utolsó pont a Nyomolvasás volt, amikor Radics Viktória, Maurits Ferenc, Mikola Gyöngyi és Bakos Petra emlékeztek meg a nagy költőnkről, írónkról. A Hegyalja utcában a Söndörgő és a várva várt Parno Graszt gondoskodott a jó hangulatról.

Természetesen az idén is voltak kísérőprogramok, méghozzá a 25 év hangulatait bemutató kiállítás, melyet a Kishegyesi Digitális Archívum és a Dombos Fest közösen szervezett meg, kortárs filmek vetítése, valamint a már szintén hagyománynak mondható Dombos Visual, mely az idén Vass Szabolcs, vagyis Rokon Ilonka, Bicskei Anikó, Milinszki Borbála és Klájó Adrián képzőművészeti alkotásaival volt jelen.

Rokon Ilonka betonkeverő hangágyúja

Horváth László, a fesztivál fő szervezője elmondta, hogy naponta átlagosan 1000-en látogatnak ki a Dombos helyszínére, de nem is a számokon van a hangsúly.

— Egy idő után rájöttünk, hogy az a jó, ha mi felépítjük a saját Dombosunkat, és nem akarunk mindenkit egyenként meggyőzni, hogy érezze dombosinak magát. A Hegyalja utca vívmányai kielégítettek bennünket, hogy létre tudtunk hozni egy kisudvart, a nagyszínpadot, és fontos, hogy megépült a Dombos Wine Club, ahol egész évben tudunk együtt közösséget ápolni vagy a borkultúrának élni. A célok folyamatosan változtak, de a napi átlagos életminőséget szeretnénk a szinuszgörbékkel megrázni. Sok művészbarátunknak is ez egy olyan visszajáró, hazajáró pont, ahol garantáltan jól érzi magát, ennek a szinten tartása pedig minket is motivál.

Virág Gábortól, a Dombosi történetek — remix fő szervezőjétől megtudtuk, hogy tizenegy évvel ezelőtt született meg a Remix, amikor ő kilépett a nagy fesztivál szervezői gárdájából, és azon kezdett el dolgozni, hogy egyfajta mellékrendezvényként szimbiózisban szerveződjön az irodalmi rész is.

— Előtte is volt irodalmi része a Dombosnak, és már akkor is az volt az indíttatás, hogy odafigyeljünk a kortárs magyar és a környező országok aktuális irodalmi produkcióira, és azt hiszem, ez többé-kevésbé sikerült is. Voltak évek, amikor szerb írókat is meghívtunk, illetve amikor a Híd Kör szervezésében kreatívírás-műhelyek, alkotótáborok is gazdagították a rendezvényt. Sok visszatérő fesztiválozónk van, mert szeretik a Remix közvetlenségét, és hogy nem olyan hivatalosak a keretek, mint egy könyvbemutatón. Itt lehetőség van barátkozni a szerzőkkel, kézzelfoghatóbbá válik az irodalom.

Az idén régi könyveket is lehetett vásárolni az irodalmi program részeként, tehát nem csak a most bemutatott kiadványokhoz juthattak hozzá az olvasók.

Feltöltődve, elfáradtan, élmény- és dallamfoszlányokkal ért véget a huszonötödik, mely remélhetőleg egyszer majd meg is duplázódik.

A Dombos Fest a MOL — Új Európa Alapítvány Határtalan Nyár programsorozatának része. Köszi érte!