home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Kicsi rakás nagyot kíván
Martinek Imre
2022.03.30.
LXXVII. évf. 13. szám
Kicsi rakás nagyot kíván

Ezt a játékot utoljára iskoláskoromban játszottuk. Leginkább a nagyszünetben, lévén azokban a régi szép időkben — még ha kisbalták is potyogtak az égből! — a diáksereget bizony kiterelték az udvarra. Hadd fusson, hadd tombolja ki magát. Szívja tele tüdejét friss levegővel, ráér aztán kuksolni odabenn. Míg a világ, s két nap. Merőben más világ volt hajdanában-danában, mint manapság. A temérdek leckéről nem is beszélve, melyből akkortájt zsinórban több ellenőrzőt, kis- és nagydolgozatot is írathatott a tanerő egyazon munkanapon. Ugyanazon célközösséggel. Így volt ez rendjén. Punktum.

Hogy hiányzik-e? Valahol igen. Nagyon is. És korántsem csak amiatt, hogy akkortájt három és fél évtizeddel voltam fiatalabb… Igaz, amiatt is, bár sokkal inkább más egyéb oknál fogva sóhajtom vissza olykor-olykor a múlt század ’80-as éveit. A kort, midőn a szakmáknak még volt böcsülete. A tudásnak és a szorgalomnak, de az igyekezetnek és az emberségességnek is. A ránk rótt pluszmunkákat meg ha nem is épp zúgolódásmentesen, ám derekasan elvégeztük. Legyen szó akár hétvégi munkaakciókról vagy csak egy olyan „laza”, leginkább a szép emlékű matektanárunk által megfogalmazott penitenciáról, melyben átlagban százszor kellett leírnunk egy füzetlapra: „A kisszünetben a tanuló nem rohangál a folyosón, hanem bent van az osztályteremben, ül a padban, ismétli a leckéjét és csendben várja a tanítót!”

Mi tagadás, svindlizni is próbáltunk, de sajnos a tanító úr előtt sem volt ismeretlen a címben nevezett játék. Csupán a szabályokat tudta másképpen. Magyarán, ha netán valamelyikünk nem adta volna át neki ama kézírásos irkalapot, a korábbi tételt könyörtelenül megfejelte. S aztán kezdődhetett elölről az egész hercehurca, melybe — esetemben legalábbis — a legkülönbözőbb házbéli rejtekhely felkutatása is beletartozott. Távol, sőt, a lehető legtávolabb az éberségében ilyenkor különösképpen élénkebbé váló anyai tekintetek elől. Annyira viszont mégsem, hogy ne halljam meg hívó szavát. Mert akkor aztán meg azért lett volna nemulass! Kicsi rakás, kicsi rakás, kicsi…

Összeszorított fogakkal és a körmöléstől egyre fájdalmasabban sajgó ujjbegyekkel róttam a végtelenül ismétlődő körmondatot. A feladatot, mely — mai fejjel és ésszel vizsgálgatva — talán mégis lehetőség volt inkább, mint büntetés. Lehetőség, de útmutatás is a mindenkori újrakezdéshez. Időtől és tértől függetlenül. A reánk bízott, egyre fajsúlyosabbá váló feladatok becsületes(ebb) elvégzéséhez.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..