Az emlékezés jegyében megkoszorúzták a Noszai Művelődési Ház falán elhelyezett emléktáblát, melyet dr. Pásztor Bálint és Pásztor Ábel, a néhai elnök fiai helyeztek el annak az épületnek az oldalán, amely a VMSZ egykori elnökének hathatós támogatásával épült meg. Ezután alkalmi műsor keretében idézték fel Pásztor István életútját és közéleti örökségét.

Fotó: Penovác Dániel

A vajdasági magyar közösség és a szerb—magyar együttműködés ügye szegényebb lett nélküle — fogalmazott dr. Pásztor Bálint. Mint mondta, neki köszönheti a mi közösségünk azt, hogy újra megbecsült tagja lett ennek az országnak, és neki köszönhetjük mindannyian azt, hogy ilyen a viszony a két ország között, és hogy ez visszacsinálhatatlan.

— Az ő elképzelése, ötlete, koncepciója és víziója alapján kidolgozott gazdaságfejlesztési terv hozta meg azokat az eredményeket, azokat a számokat, amelyeket ma is gyakran emlegetünk. Az ő víziójának köszönhető, hogy közel 16 000 vajdasági magyar tudott megkapaszkodni a szülőföldjén. Neki köszönhető az is, hogy a Prosperitati Alapítvány pályázói körében magasabb a gyermekvállalási szándék és kedv, mint azok között, akik az elmúlt tíz évben nem részesültek ilyen támogatásban. Amikor 2007. május 5-én átvette a Vajdasági Magyar Szövetség irányítását, a párt romokban hevert. Az utolsó választásokon, amelyeken még nem ő vezette a VMSZ-t, alig kaptak több mint 50 000 szavazatot. Ezt követően azonban ezt a számot 93 000-re emelte, és ma, két évvel a halála után ez a szám 65 000 környékére tehető. Ő mindig a közérdeket és a közügyeket helyezte a magánérdek elé és fölé. Mindig elérhető volt, mindig mindenkinek próbált segíteni — és nagyon sokaknak valóban segített is. Segített azoknak is, akik korábban, sőt később is támadták őt. Mindig azt mondta: „Nem számít, én, akinek tudok, annak segítek.” Ezt a hozzáállást mi is továbbvisszük, és ezért szeretnék mindenkinek köszönetet mondani. Az elmúlt két évben sikeresen vettük az előttünk álló választási akadályokat. Tavaly, október 28-án megismételtük a történelmi megbékélés szimbolikus gesztusát Zsablyán és Csúrogon. Újabb Prosperitati-pályázatok jelentek meg, és készül a második gazdaságfejlesztési terv. Átadásra került a Szeged—Szabadka vasútvonal is, egy olyan beruházás, amelynek létrejöttéért ő közel harminc éven át dolgozott. Én is fölülhettem ugyanarra a vonatra a VMSZ nevében Belgrád és Szabadka között, amelyen ő utazott Belgrád és Újvidék között. Kevés volna mindez az elmúlt két év mérlegét tekintve? Úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy mindannyian közösen, csapatként és közösségként méltóak vagyunk az ő munkásságához.

Pásztor Bálint arra kérte a jelenlévőket, hogy a jövőben is szerénységgel és alázattal, a közérdeket a magánérdekek elé helyezve dolgozzanak azért, hogy a közösség életerős maradjon, és a szerb—magyar kapcsolat megőrizze azt a bizalmat és együttműködést, amelyet édesapja idejében elértek.

Az emlékezés napján a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban tartottak szentmisét, melyet dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke celebrált. A szertartás végeztével Pásztor István sírjánál, a bajai úti temetőben helyezték el a megemlékezés virágait, és fejet hajtottak mindazok, akik tisztelettel és hálával őrzik emlékét.