(Budapest, Belváros — 2023. április 29.)

1925. október 4-én született a Békés vármegyei Gyoma nagyközségben (ma Gyomaendrőd). Iskoláit is itt kezdte el, de tizenkét éves korában kényszerűségből Budapestre költözött át családjával. Az akadémiai felvételire 1944-ben tett kísérletet, és csakhamar túl volt a névmagyarosításon is. „Pályáját 1945-ben a Belvárosi Színházban kezdte. 1948-tól a Nemzeti Színház tagja lett, 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház művésze. Méltatói szerint a kiszolgáltatottak vagy kisszerű zsarnokok érzelmeit, szenvedélyeit belülről építette fel. Drámai és tragikus hősöket sikeresen alakított. Nagy erejű jellemábrázoló művészete a kisemberek megformálásában teljesedett ki.” (Külső hivatkozás: nemzetiszinhaz.hu)

(Budapest, Józsefváros /Uránia Nemzeti Filmszínház/ — 2023. október 24.)

„Művészetét számos film- és televíziófelvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat (1946) három évig (1943-46) készült. Legendás szerepe volt A tanú (1969) című filmben Pelikán, a gátőr. Jelentős — eltérő karakterű — alakításai voltak még a Katonazene (1961), a Megszállottak (1962) és az Iszony című filmekben is. Utolsó alkalommal Sándor Pál Noé bárkája (2006) című mozijában állt a felvevőgép elé. […] Statisztikai feldolgozások szerint Kállai Ferenc fél évszázados pályafutása alatt 173 színházi premieren lépett színpadra. Mozifilmjeinek száma 96. 1977 és 1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanára. 2000-ben elsők között kapta meg a Nemzet Színésze elismerést, nyolcadikként távozott az égi társulatba.” (Külső hivatkozás: Wikipédia)

(Budapest, Ferencváros / graffiti a Nemzeti Színháznál/ - 2023. augusztus 30.)

Kállai Ferenc hangját a Hófehér (1983) és a Macskafogó (1986) című magyar rajzfilmek is őrzik.