home 2024. július 25., Kristóf napja
Online előfizetés
,,Jólérezni magunkat csak otthon tudjuk”
DÉVAVÁRI D. Zoltán
2007.07.18.
LXII. évf. 29. szám
,,Jólérezni magunkat csak otthon tudjuk”

Karna Margit színművész 1931. február 11-én született Kishegyesen. A Topolyai Népszínház és a Szabadkai Népszínház tagja. Számos kitüntetés, elismerés birtokosa, többek között: Szabadka város díszpolgára, a kisvárdai Életműdíj kitüntetettje. Főbb szerepei: Anna királynő (Scribe: Egy pohár ví...

Karna Margit színművész 1931. február 11-én született Kishegyesen. A Topolyai Népszínház és a Szabadkai Népszínház tagja. Számos kitüntetés, elismerés birtokosa, többek között: Szabadka város díszpolgára, a kisvárdai Életműdíj kitüntetettje. Főbb szerepei: Anna királynő (Scribe: Egy pohár víz), Bernarda Alba (Lorca: Bernarda Alba háza), Dorinne (Moliére: Tartuffe).

Karna Margittal gazdag életútjáról a közelmúltban Kisvárdán megrendezett Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja után beszélgettünk. A művésznőt három díjjal is kitüntették: a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díjával a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban a Tangó, illetve a szabadkai Népszínház magyar társulata Moliére című előadásában nyújtott kiemelkedő színészi teljesítményéért. Ugyancsak ő kapta meg a Duna Televízió különdíját is a Kézjegy című portréfilmsorozatban nyújtott teljesítményéért, illetve Karna Margit hozhatta haza a Kisvárdai Lapok Szerkesztősége által felajánlott díjat is. Interjúnkban pályakezdéséről, az élet küzdelméről, a mai vajdasági magyar színházi világról kérdeztük, valamint arról, hogy hogyan érzi magát.
* Hogyan és miért lett Önből színész?
- Véletlenül. Rendeztek egy Moliére-darabot, s felkértek, hogy szerepeljek benne. Aztán belekerültem ebbe a körforgásba, s itt maradtam. Bár többször megfordult a fejemben, hogy így viszont nem kerülhettem egyetemre, de aztán rájöttem, hogy az élet bizony jóval nagyobb tanítómester, mint bármelyik iskola.
* Pályafutását Topolyán kezdte, aztán a körülmények úgy hozták, hogy Szabadkán folytatta. Hogyan tekint a kezdetekre?
- Nem volt ennyire tudatos számomra a színjátszás. Fiatalok voltunk. Talán nem is tudtuk, hogy mit csinálunk. Csak azt tudtuk, hogy a vidéket is kell járni, oda is el kell menni, el kell vinni a magyar szót. Szabadka nagy változást jelentett számomra. Itt nem szívesen fogadtak minket. Nagyon-nagyon meg kellett szenvedni, küzdeni és dolgozni, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek. És hogy elfogadjanak minket. Kinek sikerült, kinek nem. Volt, aki elmenekült innét, s az sem titok, hogy egy tagunk öngyilkos lett. Aztán fokozatosan feljebb jutottunk a szamárlétrán. Személy szerint nagyon sokat köszönhetek férjemnek, Pataki Lászlónak.
* A szabadkai színtársulattal bejárta az egykori Jugoszlávia magyarlakta településeit, egészen Szlovéniáig. Mi volt az a hajtóerő, amely ezekbe a mikrorégiókba is elvitette Önökkel a kultúrát és a művészetet?
- Ez a törekvés már a topolyai színház részéről is megvolt. Akkor a Bánságot jártuk. A szabadkai színház műsorpolitikája szorgalmazta, hogy Szlovéniában is fellépjünk. Visszatekintve ezekre az évekre úgy vélem, fontos volt ez akkor, s örülnék, ha ma több lehetőség adódna arra, hogy színészeink járják a vidéket.
* Melyik darab az, amelyről úgy véli: valóban meg kellett szenvedni érte?
- Ezt azokra a darabokra mondhatom, amelyekben nem azt a szerepet kaptam, amelyet szerettem volna - vagyis amelyekben statisztálni kell, illetve amely szerepben az ember nem tudja kihozni magából azt, amire képes. Azokat a darabokat, amelyek a sikert hozták meg számomra, nem sorolom ide. Egész fiatal asszony voltam még, amikor Zilahy Fatorony c. előadását játszottuk. Ezt soha, de soha nem felejtem el. Akkor még nem volt gyermekem, s ennek a darabnak a szép meséje úgy meghatott engem, hogy utána azt a kollégát, aki a fiam szerepét játszotta, soha az életben senkinek nem volt szabad bántania, mert az nekem nagyon fájt.
* Kevesen tudják, de most már ez sem titok: az elmúlt rendszer megkeserítette a családja életét. Honnan volt mind Önben, mind a férjében annyi lelkierő, hogy a nyomás ellenére is kiálljanak a színpadra, hogy kiálljanak a művészetért?
- Ennek voltak hátrányai. A színpadon nem tudtak minket egészen megalázni, de az életben annál inkább. Nem jutottunk el olyan helyekre, mint azok, akik párttagok voltak, nem hallgattak meg minket szívesen sok helyen. Szerintem a művésznek nincs szüksége párttagságra. Most, a demokráciában sem. Szimpatizálni szimpatizálhat valamelyik opcióval, de azt magában kell tartania. Annak idején mindez kényszer volt, de mi nem voltunk hajlandóak ennek a kényszernek alávetni magunkat.
* Általában megkérdem a színészektől, hogy mi a véleményük a komédiásról és a varázslóról...
- Nem tudom, hogy miért van ez a kategória, miért kategorizálnak. Szerintem a jó értelemben vett komédiázáshoz hatalmas tehetség kell. Nem könnyű feladat. Sőt, éppen ellenkezőleg! De varázslónak sem könnyű lenni, mert bizony vannak olyan szerepek, amelyekben erre van szükség. De hiába varázsló a színész, ha nem adatik meg neki a varázslat lehetősége, mert akkor nem tud csodát művelni.
* Hogyan látja a mostani vajdasági magyar színjátszás helyzetét?
- Nem tudom, hogy vagyok-e abban a helyzetben, hogy erről nyilatkozzam. A szerény magánvéleményem szerint nem ártana, ha több színházunk lenne. Nevelik a gyerekeket, s egy-két év múlva már nem lesz helyük. Hacsak nem lesznek nagyobbak a társulatok, vagy nem nyílnak új magyar színházak! Azt hallom, hogy egy-két végzett fiatal nem kapott állást. Pár év múlva pedig a helyzet tovább romolhat, ha nem teszünk lépéseket ellene. Ezért nem volna rossz, ha lenne színházunk Zentán, Nagybecskereken, vagy - mint régen - Zomborban. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez utóbbi reális lehetőség. Annak viszont külön örülök, hogy Magyarkanizsán megmozdult valami ezen a téren.
* Milyennek látja az életét Szabadkán?
- Istennek hála eljárok egy-egy koncertre, könyvbemutatóra, vendégszerepléseket nézek meg. Jól érzem magam ebben a városban, mert az ember igazán csak ott érzi jól magát, ahol otthon van.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..