Gyöngyvirág néptánccsoport

Az idei zentai Hagyományaink Ünnepe rendezvényen első alkalommal mutatkozott be a közönségnek a kevi Móra István Művelődési Egyesület Gyöngyvirág magyar néptánccsoportja. Kissé elcsodálkoztam, mikor megláttam, mivel csak hölgyek forogtak-peregtek a színpadon. Meg is jegyeztem magamban: Keviben a férfiak bizonyára nem szeretnek táncolni. Ez is szóba került a legutóbbi látogatásomkor, de Perpauer Attila, az egyesület elnöke azzal kezdte, hogy éppen húsz évvel ezelőtt tartották meg az alakuló ülésüket.
- Az alapító tagokkal együtt 15-20-an kezdtük meg a munkát, ám jelenleg a nyilvántartásunkban már 185 név szerepel. Erre különösen büszke vagyok, hiszen kis falunknak is alig több mint 700 lakosa van. A tevékenységünk folyamatosan bővült, az utóbbi években közművelődési feladatokat is ellátunk, kiállításokat, színházi és bábszínházi előadásokat szervezünk, a kézimunkaklub teadélutánokat tart, de a főhangsúly természetesen még mindig a hagyományápoláson van - mesélte a tanító bácsi. Beszélgetésünket madárfütty és a szomszédos óvodából, illetve iskolából áthallatszó gyermekzsivaj színesítette. Mint megtudtam, az óvodában összesen 18 kicsinnyel foglalkoznak, az iskola összevont első és harmadik osztályában 15, a második és negyedik osztályban pedig 20 diák koptatja a padot. Szerencsére az elkövetkező néhány évben is lesz 5-6, esetleg 7 elsős nebuló, s ez azt jelenti, hogy nem szűnik meg a tanulók zsongása a százéves iskolaépületben. Ezt a jeles évfordulót egyébként októberben szeretnék megünnepelni, a falu oktatási intézményében ugyanis 1912-ben kezdődött meg a tanítás. E kis kitérő után kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz, a Móra István Művelődési Egyesülethez!
- Asszonykórusunk, a Bazsarózsa a civilszervezettel egyidős, a kézimunkaklub pedig, amely 2006-ban csatlakozott hozzánk, már 25 éve létezik, de itt van még a Jóbarátok tamburazenekar és a Szélforgó csoport is. Az utóbbiban 5-8 osztályos gyerekek tevékenykednek, színjátszással, környezetvédelemmel, aktuális eseményekkel foglalkoznak.
A kenyérszentelésen és a karácsonyi műsoron kívül a nagyobb rendezvényeink sora az Őseink ünnepével bővült, melyet az idén májusban második alkalommal tartottunk meg. A felsorolásból nem hagyhatom ki a Napsugaras őszt, a betlehemezést, a Mikulás-várót, a gyermekhét programjait és a nemzeti ünnepeinket sem. A szomszéd falvakkal való együttműködésünk is elég szerteágazó, csak győzzünk eleget tenni a meghívásoknak. Harmadik éve veszünk részt a Székely kapuk, zöld kapuk megmozdulásban és az idén különdíjként horvátországi nyaralást nyertünk, és ez azt jelenti, hogy a 16 gyermek utazását is az egyesület révén szervezzük - sorolta Perpauer Attila, majd rátértünk az írás első mondataiban említett Gyöngyvirág tánccsoport létrehozására.
Táncos lábú asszonyok
- Tavaly a Balkán Fejlesztési Alap pályázatának jóvoltából kézműves-foglalkozásokon vehettek részt az érdeklődők, s ez az élmény igencsak összekovácsolta a közösséget. Akkor támadt az ötletük az asszonyoknak, hogy tánccsoportot alakítanak. Szeptember elsején - tanítóként ezt a dátumot nagyon megjegyeztem - este nyolc órára hirdették meg az első összejövetelüket. Bevallom, nem nagyon bíztam az egészben, azt hittem, öten-hatan lesznek csak, de 18-an jöttek el a faluból. A 25-45 éves korosztályba tartoznak, és azóta is becsületesen eljárnak a próbákra, most volt az első nagy megmérettetésünk a magyarkanizsai Gyöngyösbokrétán. Valaki meg is kérdezte, amikor a fellépésre vártak, hogy ugyan hol találták ezt a sok asszonyt abban a kis Keviben, ahol már csak három-négy ház van - kezdte nevetve Attila, de hamarosan át is adta a szót kolléganőjének, Graca Harmat Juditnak.- A mi korosztályunkhoz illő férfiakat nehéz bevonni, mert a munkájuk mellett ilyesmire nem jut idejük. Igaz, mi asszonyok sem tétlenkedünk, de úgy tűnik, jobban be tudjuk osztani a napunkat. A néptáncot komolyan vesszük, a csoportban jó a hangulat, habár néha nekünk is nehezünkre esik elindulni otthonról. Baji Endre, a koreográfusunk azt mondja, ha mi jól érzzük magukat, akkor az is jó, amit csinálunk. Természetesen szeretnénk fejlődni, éppen ezért kíváncsian várjuk a Gyöngyösbokréta szakembereinek értékelését. Az ismerősök visszajelzései kedvezőek, minél többször lépünk fel, annál bátrabbak vagyunk. Azt hiszem, mi már megmaradunk női tánccsoportnak, bármilyen furcsa is ez, de remélem, a gyerekekkel sikerül megkedveltetnünk a néptáncot. Egy tagunk jár az MNT által szervezett néptáncoktatói képzésre, ő foglalkozik majd az óvodás és az alsós korosztállyal. Egy hónapja indult ismét a citeracsoportunk, 8-9 gyerek ismerkedik ezzel a szép hangszerrel. Abban bízunk, hogy a kenyérszentelő ünnepségen már be is mutatkozhatnak.
Tervek és pályázatok
A kézimunkaklub munkájáról szóló beszámolót László Klára kezdi, de később leül közénk az elnök asszony, Pósa Ibolya is. A kérdésemre elárulják, hogy akadnak ugyan új tagjaik is, de most egy kicsit megcsappant a csoport létszáma, 20-25-en vannak. - Talán a fiatalasszonyokat kellene megnyerni - jegyzem meg, de Ibolya néni azt válaszolja: amikor fiatalok voltak, ők sem jártak kézimunkázni. Itt, a tanyavilágban mindenkinek bőben akad tennivalója a földeken, a veteményeskertben, a jószágok körül. Ha majd idősebbek lesznek, és a gyermekek is kirepülnek a szülői fészekből!
Klára és Ibolya néni elmesélte, hogy nagyon szeretik a teadélutánokat, melyekből, a kapcsolataiknak köszönhetően, szinte minden vasárnapra jut. Sajnos, az útiköltséget egyre nehezebb kifizetni, mindennel spórolni kell.
- Mi a helyzet a művelődési házzal? - kérdezem, visszaemlékezve arra a három évvel ezelőtti esetre, amikor bizonyos körök megkérdőjelezték az egyesület jogát az épületre.
- Az ajándékozás teljesen törvényesen zajlott le, az objektum a Móra István Művelődési Egyesületé, vagyis a falué, nem sikerült községi vagy állami tulajdonba vonni. Azért küzdöttünk, hogy ez az épület mindig a falué maradjon, akkor is, ha mi már nem leszünk. A támadás során kapott ,,ütések” valóban övön aluliak voltak, de szerencsére rendeződött a helyzet, az egyesületünk pedig megerősödve került ki a vitából.
Tavaly 37 olyan rendezvényünk volt, amelyet mi szerveztünk, vagy részt vettünk rajta. Kezdetben csak a község, a tartomány és az MNT felé pályáztunk, de most már kiléptünk ebből a keretből. Minden alkalmat megragadunk, hogy pénzt szerezzünk, hiszen már a programjaink költségeit sem tudjuk csak a községi forrásokból fedezni. Emellett a rezsi, a villanyszámla, a takarítás, télen a fűtés díja is minket terhel. Időnként ruhák kellenek, de ne is soroljam, hiszen a művelődési egyesület egy feneketlen kút, nyeli a pénzt. A közeljövőben a tetőszerkezetet és a színpadot is szeretnénk felújítani - összegezte Perpauer Attila, és azt is hozzátette: településük három község között helyezkedik el, Topolya és Zenta 25, Ada viszont 23 kilométerre van tőlük. Kövesút ugyan vezet hozzájuk, de elég rossz állapotban van. Tornyostól például csak a kátyúk kerülgetésével lehet elvergődni a helyi közösség első településéig, Buránysorig, majd tovább Kevibe. Pedig az útburkolat javítására már számos ígéret hangzott el.
Keviben azt mondják, kivárják, vajon melyik teljesül. És mikor.