Legtöbb vajdasági embernek, kivéve talán azokat, akik igen nagy számban a közelmúltban érkeztek a térségbe, úgy tűnhet, hogy sohasem fog megnyugtatóan rendeződni a parányi tartomány helyzete. Azokat a jogokat, amelyeket egykoron egyetlen tollvonással vontak meg tőle, óriási nehézségek árán lehet csak (részben) visszaszerezni. Évszázados történelmi hagyaték, hogy ez a terület a különféle politikai és gazdasági kifosztások elrettentő vagy elszomorító példájává vált. Könnyebb volt onnan elvenni, ahol termelés folyt, mint visszaadni az ellenértékét, sőt fizetség helyett mind szigorúbb törvényekkel sújtották a tartományt.
Vajdaság statútuma is óriási nehézségek árán született meg immár két éve, de sokaknak lehet olyan érzésük, hogy vajúdott a hegy, és egeret szült. Túl sokat kellett könyörögni olykor bizonyos hatáskörökért, amelyek vagy csorbítva értek célba, vagy valós pénzügyi keret nélkül. Az év végére a költségvetés mindenesetre egyenlő lesz a szegénységi bizonyítvánnyal. A szerb parlament ráadásul még a keveset is megnyirbálná. A legkisebb költségvetési összeg számukra, azaz a pénzügyminisztérium és a kormány számára mindig különleges matematikai módszerrel alakul ki.
Mint ahogyan különleges módon húzták meg Vajdaság-szerte a körzethatárokat is egykoron. Ezt a félresikerült lépést azóta is elfelejtették korrigálni. Azaz még mindig várat magára két vajdasági körzet, Észak-Bánát és Észak-Bácska határának a módosítása. Bár a változtatásra, mely a vajdasági magyarok egyik régi követelése is, a szerb vezetőség már többször ígéretet tett a közelmúltban. Jogilag nem is lenne túlságosan nehéz feladat, hogy a három magyar többségű község: Ada, Zenta és Magyarkanizsa Észak-Bánátból átkerüljön a szabadkai központú Észak-Bácskába, és ezzel helyreállna az 90-es évek eleji állapot, politikailag viszont folyik a szándékos csúsztatás. Boris Tadić államfő a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, Pásztor Istvánnal az alig egy hónappal ezelőtti belgrádi találkozóján megígérte, hogy az év végéig módosítják azt a kormányrendeletet, amely a vajdasági magyarokra nézve hátrányosan rendelkezik a körzethatárokról.
Az ígéret szép szó, csak nem Szerbiában, ahol némely pártoknak még manapság is az a fő tematikájuk, hogy mit keresett itt egy határon túli magyar EU-képviselő, Tőkés László, főleg pedig miért kellett megtudnia a magyarságot is érintő problémákat. Rosszat nem szabad tehát Brüsszelnek elmondani, jót pedig ugyebár nem nagyon lehet. Ennek tükrében elég nehéz lesz majd kitölteni vagy kedvező tartalommal megtölteni az Európa Unió kérdőívét.
Mint ismeretes, az Európai Unió bővítési biztosa november 24-én fogja átadni Szerbiának az Európai Bizottság által elkészített, a csatlakozni szándékozó országok átfogó felmérését elősegítő mintegy ötezer kérdésből álló kérdőívet. 2011 első negyedévében kellene őket kitöltve visszaküldeni az EB-nek, mely várhatóan még az ősz folyamán közzéteszi hivatalos álláspontját az ország tagjelölti kérelméről. 2011 decemberében az uniós tagországok akár már dönthetnek is ebben a kérdésben.
Az integrációs bizottság elnöke szerint azonban az országjelentés tartalmát az ötezer kérdésre adott választól függetlenül az fogja eldönteni, hogy Szerbia miként oldja majd meg az Európai Bizottság által megítélt tíz legsúlyosabbnak problémát.