Bánáti Újság
Iskola és templom
NAGY Erzsébet
2004.09.22.
LIX. évf. 38. szám
Július végén Iskola és templom címmel egy új kiadvány hagyta el a nyomdát. A könyv az első magyarcsernyei iskolaépület és imaház felszentelésének 175. évfordulója alkalmából a Csernyeiek Klubja gondozásában jelent meg. A kötet megalkotói: CSÁNYI Mihály, nyugalmazott iskolaigazgató és HAJDÚ Sándor es...
Július végén Iskola és templom címmel egy új kiadvány hagyta el a nyomdát. A könyv az első magyarcsernyei iskolaépület és imaház felszentelésének 175. évfordulója alkalmából a Csernyeiek Klubja gondozásában jelent meg. A kötet megalkotói: CSÁNYI Mihály, nyugalmazott iskolaigazgató és HAJDÚ Sándor esperes-plébános.
Az Iskola és templom, avagy Pillanatképek a magyarcsernyei iskola és egyházközösség történetéből valóban pillanatképeket mutat be a templom és az iskola történetéből. A könyvnek nincs bevezetője, sem előszava.
-- Nem írtunk előszót, nem is akartunk. Sem dicsérni, sem magyarázni nem akarjuk könyvünket. Mi, akik eddig csak olvasók voltunk, nem pedig írók, ennyivel tudtunk hozzájárulni ehhez a szép évfordulóhoz. Viszont megkértünk embereket, hogy írják meg röviden, mit kaptak ettől az iskolától és templomtól. Mire vagy kire emlékeznek szívesen vagy szorongva. Saját élményeiket elevenítsék föl és ne általánosságokat, nagy szavakat írjanak -- vallják a szerzők.
A bevezető írásokat igyekeztek úgy összeválogatni, hogy mindenki saját élményét, meglátásait mondja el a csernyei iskoláról és templomról.
A könyv első részében Hajdú Sándor esperes-plébános összefoglalja a magyarcsernyei egyházközség történetét. A kezdetet mutatja be és több idézetet olvashatunk a latin nyelven íródott Historia Domus első oldalairól. Az 1790-es évek elején idetelepített magyarcsernyeieknek sem iskolaépületük, sem imaházuk nem volt. A községháza előtt álló fakereszthez jártak a hívek ünnep- és vasárnapokon kalaplevéve imádkozni, iskola pedig állítólag magánháznál működött. Magyarcsernye szorgalmas lakói 1827-ben kezdtek hozzá az iskola fölépítéséhez. Az épület két tanteremből állt, és keskeny folyosóról fűtötték. 1829-re elkészültek a munkával, de mivel temploma sem volt a falunak, ideiglenesen imaházul is szolgált az iskola. Június 28-án ünnepi szentmisén ajánlotta Szent László oltalmába Fischer Vencel zsombolyai kerületi esperes.
A könyv következő részében az iskoláról van szó. Nem krónika, nem az iskola története, de végigkísérhetjük azt a küzdelmet, amelyet a csernyei pedagógusok vívtak, hogy az iskola fennmaradjon, s betöltse azt a szerepet, amelyet minden időben be kell töltenie. Kezdve az első iskolaépület megépítésétől az első világháború utáni sorsdöntő éveken keresztül a második világháborút és az azt követő ideológiai változásokig, az ötvenes, hatvanas évekig. Azután az új iskolaépület gyötrelmes építése, megnyitása, a nagyon nehéz kilencvenes évek, a NATO-bombázás következik, s egészen 2000. szeptember 24-éig szól a krónika. Ezzel a dátummal zárják le a könyvet és azzal a reménnyel, hogy csak jobb jöhet.
A könyv második részében időrendi sorrendben felsorolnak minden igazgatót, óvónőt, tanítót, tanárt és más dolgozót, aki ebben az iskolában valaha is tevékenykedett. Megtalálható a műben az utóbbi 75 év első osztályosainak a névsora is, 1929-től 2004-ig.
,,A gyermekkori élet az iskolával és a templommal minden időkben örömforrás volt. Az iskola gondosan vigyázott, hogy szépet adjon, a templom orgonájának harsonái pedig magasztosan zengték: örvendjetek! Így nőtt lelkünkben erős várrá a mi szülőfalunk' -- áll az Iskola és templom utószavában.
A könyv megírása nem kis munkát igényelt, de hisszük, hogy hiányosságai ellenére is jó és érdekes olvasnivalót kapnak az olvasók. Külön büszkék vagyunk rá, hogy rólunk, magyarcsernyeiekről szól ez a kötet.
Az Iskola és templom, avagy Pillanatképek a magyarcsernyei iskola és egyházközösség történetéből valóban pillanatképeket mutat be a templom és az iskola történetéből. A könyvnek nincs bevezetője, sem előszava.
-- Nem írtunk előszót, nem is akartunk. Sem dicsérni, sem magyarázni nem akarjuk könyvünket. Mi, akik eddig csak olvasók voltunk, nem pedig írók, ennyivel tudtunk hozzájárulni ehhez a szép évfordulóhoz. Viszont megkértünk embereket, hogy írják meg röviden, mit kaptak ettől az iskolától és templomtól. Mire vagy kire emlékeznek szívesen vagy szorongva. Saját élményeiket elevenítsék föl és ne általánosságokat, nagy szavakat írjanak -- vallják a szerzők.
A bevezető írásokat igyekeztek úgy összeválogatni, hogy mindenki saját élményét, meglátásait mondja el a csernyei iskoláról és templomról.
A könyv első részében Hajdú Sándor esperes-plébános összefoglalja a magyarcsernyei egyházközség történetét. A kezdetet mutatja be és több idézetet olvashatunk a latin nyelven íródott Historia Domus első oldalairól. Az 1790-es évek elején idetelepített magyarcsernyeieknek sem iskolaépületük, sem imaházuk nem volt. A községháza előtt álló fakereszthez jártak a hívek ünnep- és vasárnapokon kalaplevéve imádkozni, iskola pedig állítólag magánháznál működött. Magyarcsernye szorgalmas lakói 1827-ben kezdtek hozzá az iskola fölépítéséhez. Az épület két tanteremből állt, és keskeny folyosóról fűtötték. 1829-re elkészültek a munkával, de mivel temploma sem volt a falunak, ideiglenesen imaházul is szolgált az iskola. Június 28-án ünnepi szentmisén ajánlotta Szent László oltalmába Fischer Vencel zsombolyai kerületi esperes.
A könyv következő részében az iskoláról van szó. Nem krónika, nem az iskola története, de végigkísérhetjük azt a küzdelmet, amelyet a csernyei pedagógusok vívtak, hogy az iskola fennmaradjon, s betöltse azt a szerepet, amelyet minden időben be kell töltenie. Kezdve az első iskolaépület megépítésétől az első világháború utáni sorsdöntő éveken keresztül a második világháborút és az azt követő ideológiai változásokig, az ötvenes, hatvanas évekig. Azután az új iskolaépület gyötrelmes építése, megnyitása, a nagyon nehéz kilencvenes évek, a NATO-bombázás következik, s egészen 2000. szeptember 24-éig szól a krónika. Ezzel a dátummal zárják le a könyvet és azzal a reménnyel, hogy csak jobb jöhet.
A könyv második részében időrendi sorrendben felsorolnak minden igazgatót, óvónőt, tanítót, tanárt és más dolgozót, aki ebben az iskolában valaha is tevékenykedett. Megtalálható a műben az utóbbi 75 év első osztályosainak a névsora is, 1929-től 2004-ig.
,,A gyermekkori élet az iskolával és a templommal minden időkben örömforrás volt. Az iskola gondosan vigyázott, hogy szépet adjon, a templom orgonájának harsonái pedig magasztosan zengték: örvendjetek! Így nőtt lelkünkben erős várrá a mi szülőfalunk' -- áll az Iskola és templom utószavában.
A könyv megírása nem kis munkát igényelt, de hisszük, hogy hiányosságai ellenére is jó és érdekes olvasnivalót kapnak az olvasók. Külön büszkék vagyunk rá, hogy rólunk, magyarcsernyeiekről szól ez a kötet.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
