Május 11-én hosszú, súlyos betegség után elhunyt a szerb futball. Gyászolják barátai, tisztelői, szurkolói, legfőképp pedig azok, akik jól megéltek belőle. Lehet, hogy sokan talán túl drámainak titulálják a fenti sorokat, de hogyan minősíthetnénk másként mindazt, ami szerda este az ország legnagyobb stadionjában történt? A kupadöntő minden ország labdarúgásában ünnepnek számít, melyben a hosszú menetelés végén az adott ország a két leghosszabb távot megtevő csapata mérkőzik meg a kupagyőztesnek járó serlegért, a dicsőségért, az európai porondon való indulásért. Idézzük csak fel például az angol kupadöntőket, melyeken rendszerint a királyi pár is tiszteletét teszi, de beszélhetnénk akár Spanyolországról, Franciaországról vagy bármely más országról. Nálunk viszont a kupadöntőt sikerült cirkusszá változtatni, bohóccal a főszerepben. A felek mást-mást hibáztatnak. A Partizan a Vojvodinát, az újvidékiek a játékvezetőt. Az egész azzal kezdődött, hogy az újvidékiek - nyilvánvalóan felsőbb utasításra - nem voltak hajlandók kivonulni a kezdésre, amíg az összes újvidéki szurkoló meg nem érkezett a stadionba. Így a kupadöntő huszonöt perces késéssel indult. Hol fordul elő ilyesmi másutt a világon? Sehol. Az újvidékiek nagyobb hányada viszont nem önszántából késett, hanem azért, mert Belgrád bejáratánál a rendőrség feltartóztatta, és nem engedte tovább őket azzal az indokkal, hogy a busz ablakából szemetet dobáltak ki. Nevetséges kifogás. A belgrádiaknak megítélt büntető jogossága igencsak vitatható. Hazai pályán néha befújják. De ezen az estén mindkét csapat idegenben játszott. Legalábbis papíron. A valóság viszont egész más volt. A Partizan számára szinte az egész bajnokságban az idegenbeli pálya is jócskán lejtett. Emlékezzünk csak a szabadkai mérkőzésre. Ha a pártatlanság elvét alkalmazta volna a valjevói sípmester, akkor az újvidékiek javára is büntetőt kellett volna fújnia, amikor Prince buktatta Trajkovićot. S akkor ne is beszéljünk Mojsov teljesen szabályosnak látszó fejesgóljáról, melyet Veselinović mezrángatásra hivatkozva megsemmisített. Lelke rajta. Újfent bebizonyosodott, hogy ebben az országban az úgynevezett ,,nagyok”-on kívül más nem férhet hozzá a mézescsuporhoz. Ha még jelentkeznek is trónkövetelő csapatok, a feketeruhások - nem hiszem, hogy a saját eszüktől, önszántukból - tesznek majd annak érdekében, hogy a trónra azért ne férjenek fel. Kétségtelen, hogy az újvidékiek a pálya elhagyásával súlyos vétséget követtek el. De nem tudom emiatt elítélni őket, hiszen aki figyelemmel kíséri a szerb futball eseményeit - s a szerdai döntőt is megnézte -, az láthatja, hogy itt már régóta nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Több szurkolótábor már nemegyszer skandálta, hogy a liga nem szabályos... Lehet, hogy igazuk van? Lehet, hogy nem üres fecsegés a sokak által lesajnált és mindenféle elmarasztaló jelzővel - sokszor egyáltalán nem jogtalanul - megbélyegzett szurkolótáborok véleménynyilvánítása? Valaki végre szembe mert szállni mindazokkal a negatívumokkal, amelyek honi labdarúgásunkban történnek. Az újvidékiek ezt vállalták, habár tudják, nem ússzák meg szigorú büntetés nélkül. Egyszer tiszta vizet kell önteni a pohárba. Lehet, hogy mindez nem a legjobb pillanatban, Joseph Blatter és Michel Platini látogatása előtt történt, de úgy látszik, a hallgatásnak vége. Talán még nem késő...