home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
IGEN
DEÁK Ferenc
2005.07.20.
LX. évf. 29. szám

Az itt bemutatandó könyv általam írt recenziójából kiemelt részt a szerző, Kerekes Sándor a belegyezésemmel a versei elé iktatta, és az olvasót célzó - bevezetőt helyettesítő - útbaigazítónak szánta.Hogy szavaim valamivel pontosabban mutassanak az IGEN című versgyűjtemény azon részleteire, amelyeket...

Az itt bemutatandó könyv általam írt recenziójából kiemelt részt a szerző, Kerekes Sándor a belegyezésemmel a versei elé iktatta, és az olvasót célzó - bevezetőt helyettesítő - útbaigazítónak szánta.
Hogy szavaim valamivel pontosabban mutassanak az IGEN című versgyűjtemény azon részleteire, amelyeket a recenzióból szándékosan mellőztem, most megkísérlem azokat lépésről lépésre előadni, mert a bevezetőt helyettesítő töredékes szöveg ezt meg is követeli.
Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a múlt év végén hozzám eljuttatott gépirat még hiányolta a szerkezeti rendszerezést, tehát valóban egy nyers, bizonyos értelemben esetszerűen összehozott és összességében amorf anyaggal álltam szemben, és a versek többszörös olvasása után jegyeztem le azokat a gondolatokat, amelyek hiányosan bár, de felvázolták egy majdani könyv jellemzőit.
Ma, amikor kezünkben itt az újszülött, látjuk, hogy a szerző, mielőtt nyomdába adta volna munkáját, kemény belső polarizációnak vetette alá költeményeit, így született meg a hármas tagoltságú, szoros rendszerbe fogott, nemcsak alakilag homogenizált egység.
A könyv.
Amikor szakvéleményemben aláhúztam, hogy Kerekes - előbbi kötetétől eltérően - itt megvalósította azt a régebbi elképzelését, hogy verset fessen, azt is megemlítettem, hogy ez esetben egy új utat kereső, a lírai iránti vonzalmát és érzékenységét tanúsító ember a poézisben való oldódás és kötődés tömény, de esetenként ellentmondásos formáját keresi, és hogy ez valójában egy mélyen magánjellegű viszonya a festőművésznek a költészet (hadd tegyem ide) nagyon szeszélyes, számtalanszor kegyetlen istennőjével.
Persze, most, amikor a három pólus keményen feszíti a keretet és a tartalmat, akkor könnyebben tájékozódhatunk mind a festőművész különböző vérmérsékletre utaló gondolataiban, mind szinkópás jelképrendszerében és nem utolsósorban versépítő, szavak képlékeny anyagszerűségébe bemerészkedő színötvözési kísérleteiben.
Itt már fittyet hány a verstan bizonyos törvényeire: tobzódva nekilóduló, vagy visszafogott, netán fanyar, de inkább keserű, mélabús hangulatai, esetenként csendes kontemplációval induló, de a bizarrban kicsúcsosodó verssorok úgy váltogatják egymást, hogy a háromszögben, a három pólusban vonzó-taszító összhatás nem maradhat a megálmodott sértetlen egységében, bizony ki is lép a keretből, el is száll, újraéled, vagy megsemmisül, mert emberi életet igyekszik élni, de a festő anyaga, amely térbeli tulajdonságú - a szó időbeli lényében mégis csak implantátum.
Tehát - idegen.
Én épp ebben látom a kötet üzenetét, ebben érzem azt a nagy tragédiát is, amelyet a szerző az IGEN-ben az első betűtől az utolsóig - végigszenved.
Tudja ugyanis, hogy az IGEN olyan axióma, amely teljes, határozott, kemény, hajlíthatatlan, törhetetlen, homogén alapjelentésének mélyén - valahol mégis magában hordja önön sérthetetlenségének dubitatív férgét is.
A NEM-et.
Nyilván ezért nem veszteget időt a versben is létező dramaturgiai lázgörbék kialakítására, inkább a kisebb-nagyobb kráterekből, régi vagy újabb keletű sebekből felszálló füstjelekkel adja a világ tudomására a mélységekben kavargó lényeg állapotát és bizonyos értelemben annak állagát, eljutva így az általa célzott katarzisig is.
Hát ezért nincs a világra kicsorduló, mindent felperzselő láva.
Az belül teszi pusztító, tisztító, újrateremtő munkáját.
Nos, annak tudatában, hogy rég elmúltak a műnemeket moderáló, rendre utasító puritán idők, kimondhatjuk azt is, hogy Kerekesnél épp ezekben a rakoncátlan szép csavargásokban lel újra és újra kiutat a többszörösen is integrált megnyilvánulási módszer, válik nemcsak elfogadhatóvá, de megkedvelhetővé is egy jellegzetes, kerekesi modus probandi.
A bizonyítási mód.
És most, végezetül - ahogy sorba veszem a költemények tartalmi halmazállapotát, és kiemelem többek között azt is, hogy ebből a gyűjteményből sem (ahogy az előbbiekből sem) hiányoznak azok a strófák, amelyek a nyers politikát szólítják meg, perlekednek vele, vagy a nemzetérzés rugóira hagyatkoznak, esetleg a szórvány kilátástalanságának fogalmával kezdenek iszapbirkózásba, házak, utcák és tájképek vázlatait jegyzik közvetve, vagy áttétesen, a család fel- és lemenő ágaiba kapaszkodnak, nos, mindezeknek a költői vonulatoknak szemantikai visszajelzései is arról tanúskodnak, hogy a lélek osztódása (nem szóródása!) a művészi alkotásnak bizonyíthatóan a legfájdalmasabb velejárója, a hozadék pedig - nagy idők tanulsága szerint is - minden esetben kiszámíthatatlan. Higgyék el nekem, így van: ötvenéves alkotói tapasztalatom, sikerem és bukásaim hosszú sora e szavak aranyfedezete.
Ezt a szép könyvet jó szívvel ajánlom figyelmükbe: a versek sok tépelődést, oldódást, néha gyógyító mosolyt, kellemes meglepetést is keltenek az emberben.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..