A húsvét lezárultával sokan visszatérnek a megszokott hétköznapokhoz. Kiss-Rigó László úgy látja: a húsvét nem csupán hagyomány, hanem olyan lelki erőforrás, amely segíthet eligazodni a bizonytalan, zajos világban. Hangsúlyozza, hogy a böjt valódi értelme túlmutat a lemondáson, a hit átadása pedig ma különösen nagy kihívás a fiatalok körében, ahol a közösségek szerepe felértékelődik. Lapunknak adott interjújában a családok felelősségéről, a belső csend megtalálásáról és arról is szól, miként találhat rá az ember a reményre egy feszültségekkel teli korszakban.

* Ön szerint mennyire sikerül ma az embereknek megőrizniük az ünnep lelki üzenetét a mindennapokban?

– Általában elmondható, hogy egy kis kikapcsolódás, a rutinhoz képest változás, lehetőség szerint egy kis szellemi és fizikai felfrissülés, pihenés mindenkinek hasznára válik. Ha ezekben a napokban ebben sikerült bármilyen módon részesedni, függetlenül attól, hogy hívő-e vagy nem hívő az ember, erőt gyűjthetett a hétköznapokhoz is. A hívő keresztényeknek azonban húsvét napjai sokkal több erőforrást nyújtanak. Ilyenkor a keresztények megújítják keresztségi fogadalmaikat, és átélve Krisztus szenvedését és halálát abban a tudatban ünneplik föltámadását, hogy ha közösséget vállalnak vele az élet küzdelmeiben, szenvedéseiben, áldozataiban, akkor már most az ő végső győzelme részeseinek érezhetik magukat.

 Kiss-Rigó László (Szeged-Csanádi Egyházmegye)

* A böjt hagyományosan lemondással jár, de sokak számára ma inkább formális vagy elmarad. Mit jelent valójában a böjt a mai ember számára, és hogyan lehet azt hitelesen megélni?

– A böjt a szó tág értelmében sok mindennel kapcsolatos: egészségmegőrzéssel, önfegyelemmel, fogyókúrával, éhségsztrájkkal, de akár a szolidaritás kifejezésével is. A keresztény hagyományokban sajátos értelme van a böjtnek: nem öncélú lemondás, hanem valakinek a megsegítését, a tevékeny testvéri szolidaritást szolgálja. Ezen túl hagyományos kifejezése annak a törekvésnek, hogy az Istennel való kapcsolatunkat megerősítsük, illetve iránta kellő alázattal kifejezzük őszinte bűnbánatunkat. Továbbá növeli akaraterőnket, kitartásunkat, jelentős önnevelő hatása is van. Ezenkívül még arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy életünk minősége nem elsősorban a materiális igényeink kielégítésének függvénye, szükségünk van lelki-szellemi táplálékra is. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan böjtöljünk, maga Jézus ad hasznos tanácsokat: nem szükséges ezt reklámozni, ezzel büszkélkedni, vagy saját magunkat sajnáltatni, legyen ez a mi személyes ügyünk. Másrészt szorosan összefügg a tevékeny testvéri szolidaritással: amit a böjtöléssel esetleg megspórolunk, azzal próbáljunk meg valamilyen karitatív célt támogatni.

* Sok fiatal számára a vallási ünnepek inkább kulturális eseményekké válnak. Hogyan lehet számukra hitelesen és érthetően közvetíteni a húsvét valódi, mélyebb üzenetét?

– Az egész úgynevezett nyugati világban, és ebbe beleérthetjük a mi régiónkat is, jellemző az identitásvesztés. Ennek oka egyrészt minden esetleges pozitív hatása mellett maga a globalizáció, illetve az a zűrzavaros, irracionális ideológia, amelyet egyesek rá akarnak kényszeríteni, kötelezővé akarnak tenni társadalmainkban. Mindennek különösen a fiatalok az áldozatai. Ebben a helyzetben már az is nagy eredmény, ha legalább kulturális értelemben valaki vállalja az identitását. Ahhoz, hogy a keresztény hit és a keresztény értékek személyesen érintsék a fiatalokat, fontos a közösség: a család és az élő egyházi közösség, a parókia, a plébánia vagy az egyházközség, ezen belül a jó példa hiteles tanúságtétele és a szeretetteljes nevelés.

* A család kulcsfontosságú az értékek továbbadásában. Mit lát ma: a családok mennyire tudják betölteni ezt a szerepet, és miben lenne szükség megerősítésre?

– Az említett durva, erőszakos és zűrzavaros ideológiák sajnos minden közösséget bomlasztanak, legyen az család, nemzet, egyház. Márpedig az értékek hatékony és hiteles továbbadására – amint fentebb említettem – a valódi közösségek képesek. Egyebek között ezért nagyon fontos a számos negatív hatás ellensúlyozására a családok támogatása az állam és az egyház részéről egyaránt. Hála Istennek, a mi régiónkban mind az állam, mind az egyház fontosnak is tartja ezt, és reméljük, hogy a jövőben a családok még több társadalmi és anyagi megbecsülésben, támogatásban részesülhetnek.

Szalai Attila felvétele

* A húsvét a megújulásról és a reményről szól. Egy olyan világban, ahol gyakran bizonytalanság és feszültség uralkodik, hogyan találhat rá az ember erre a reményre a saját életében?

– A húsvét elsősorban a győzelemről szól: Krisztusnak a bűn és a halál fölötti abszolút győzelméről, mely a feltámadásában nyilvánult meg. Viszont a saját életünkben és a történelmünkben továbbra is folyamatosan szembesülünk emberi gonoszsággal, szenvedéssel, igazságtalansággal és magával a halállal. A keresztény remény abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy ha közösséget vállalunk Krisztussal a küzdelemben, az áldozatvállalásban, a szenvedésben, akkor részesévé válunk az Ő végső győzelmének is, mely már megtörtént.

* A mai világban sok a zaj, az információ, az állandó inger. Hogyan találhatja meg az ember a csendet, mely nélkül nincs valódi lelki megújulás?

– Lehetőség van arra, hogy az ember akármilyen zajos, zűrzavaros, harsogó környezetben, akár fegyverropogás közepette is él, belső csendet alakítson ki magában. Ez azonban kétségtelenül nem könnyű, és nem mindenki képes rá. Ezért is olyan fontos, hogy tudatosan szakítsunk naponta néhány percet arra, hogy fizikai értelemben is csendben tudjunk eltölteni egy kis időt, és ezt használjuk fel arra, hogy lelki, szellemi értékekkel kerüljünk kapcsolatba, legyen az természet, művészet. A hívő embernek azonban itt is sokkal több lehetősége van: napi néhány percben mondjon el egy imát, olvasson egy rövid részletet az evangéliumból, kerüljön élő kapcsolatba Istennel, és merítsen erőt, lendületet a vele való kapcsolatból.

* Mit üzenne azoknak, akik úgy érzik, eltávolodtak az egyháztól, vagy már nem találnak kapaszkodót a hitben?

– Az egyháztól való eltávolodásnak számos oka lehet, például egy negatív tapasztalat egy találkozás kapcsán egy magát hívőnek mondó kereszténnyel vagy az Egyház hivatalos képviselőjével, vagyis az Egyház „emberi arcával”. De az Egyház és tagjai nem magukat, hanem Krisztust képviselik, ők maguk éppen olyan gyarló emberek, mint bárki más. Nem az Egyházban kell hinni, hanem egyedül Krisztusban, Ő viszont azért alapította közösségét, az Egyházat, hogy a történelem folyamán ezáltal lehessen élő kapcsolatban mindenkivel. Az Egyháztól eltávolodó embert a bungee jumping ugróhoz hasonlítanám: talán úgy érzi, hogy az Egyház már nem tud segíteni, vagy nem biztos pont számára, de Isten végtelen irgalmától és szeretetétől nem tud elszakadni. Ő mindig képes az embert a zsákutcából visszahívni, és irgalmában, szeretetében részesítve őt hazahívni, vele életét megosztani, az élet teljességére eljuttatni.