A szabadkai Népkör színpadán tette meg az első lépéseket, s életének minden pillanatában arra készült, hogy alávesse magát a festett világ illúziójának - Szerepeiben - amatőrként és hivatásos színészként, az Újvidéki Rádió mikrofonjának ,,rab'-jaként - a játékra összpontosított, királyként és koldusként is az apró részleteket kutatta, fokozatosan és tudatosan sajátította el a helyes hangvételt, ritmust, ütemet - Megvalósíthatatlan álmai sohasem voltak - Odaadó híve és tisztelője volt az Újvidéki Színháznak, melynek színpadán gyakran felléphetett - Hirtelen tűnt el előlünk - Egy alkalommal azt nyilatkozta: ,,Nem szeretem előre megtanulni a szöveget, mert akkor önkéntelenül is arra figyelek, s ez gátol a mélyebb elemzésben, gondolkodásban. Inkább megkínlódom a figuráért, persze ez csak akkor lehetséges, ha elég idő van a próbákra, bíznak bennem és hagynak dolgozni...'
Azok voltak a daliás idők, amikor a szabadkai Népszínház magyar társulata vérbő előadásokat, megzenésített vígjátékokat, sőt még John Osborne Komédiás c. darabját is elvitte még a tanyavilágba is. Igazán hasznos missziót teljesített abban az időben, a hatvanas években Apatinban, Hódságon, Palánkán, Cservenkán és Titelen is, a házigazdák nagy-nagy örömére. ,,Önök megtörték a magányt, önök olajat öntöttek a lámpásba' - mondogatták elszoruló torokkal.
Titel, egy csöndes, hangulatos magyar és szerb lakosú település a Duna-Tisza torkolatánál. Egy ,,végvár', ahol 1918 után szinte még a madár sem jár. 1923-ban aztán megkezdte működését a Szent Cecília Egyházi Énekkar, majd megalakult a Katolikus Kör, újra megnyílt a könyvtár, és színpadra léptek a műkedvelő színjátszók. Nagy sikert arattak a Mézeskaláccsal, a Gyimesi vadvirággal, a Hawaii rózsája című nagyoperettel és több vallási tárgyú darabbal is. Több mint ötven évvel ezelőtt, 1946-ban a titeli Kis Ferenc Művelődési Egyesület műkedvelő színjátszói vitték színre Móricz Zsigmond Sári bíró című népszínművét, azt a ,,pajkos' darabot, mely a szabadkai Népszínház repertoárján is szerepelt. A titeli előadásban hívta először színpadra Horváth Józsefet, a ,,Jóska gyereket' az ügyelő, s a lelkes fiatalember már akkor tudta, hogy onnan, a világot jelentő deszkáról a tüzes ördög sem zavarhatja le. Horváth József 1954-ben elszakadt a barátaitól, a színjátszó csoporttól és Szabadkán telepedett le. Azt remélte, hogy valahol, valamelyik művelődési egyesület színpadán akad számára egy szék, melyre leülhet, akad egy szmoking, amit magára húzhat, mielőtt a rivaldafénybe lépne. A Népkörben akkoriban tevékenyek voltak a színjátszók, remek, ún. nézőbarát előadásokat tűztek műsorra, és több nézőt vonzottak, mint a Népszínház gárdája. A Népkör sokak számára a nagy Lehetőség volt. Erről a színpadról indult el pályáján Majoros Katica, Szabó Ferenc, Nagy István, Boros Béla, aki később a topolyai színházhoz szerződött, itt rendezett Mamuzsich István és Virág Mihály. Horváth József megilletődötten kért magának helyet a színtársulatban, és Gárdonyi Géza A bor című színjátékának végén már neki is zúgott a taps. Fellépett a Virág Mihály rendezte Tűzmadár című Zilahy Lajos-drámában. Az előadást többen méltatták. Lévay Endre bírálatából idézünk: ,,Horváth József a férj szerepében egyik legjobb alakítását hozta. Szolid, fegyelmezett játéka a cselekmény fejleményeivel mindig összhangban állt. Főleg ezt kell benne megdicsérnünk.'' Virág Mihály is megdicsérte áldozatkészségét, önfegyelmét, szívósságát, és kérte, hogy ne hátráljon meg a nehézségek elől, ne gondolja soha, hogy ezt vagy azt a szerepet nem tudja megoldani. Horváth József a Népkörben eltöltött néhány esztendő alatt 14 előadásban csillogtatta meg tehetségét. Kiváló alakítást nyújtott Kosztolányi Dezső Édes Annájában, Török Rezső A meztelen ember című vígjátékában, Thomas Brandon Charley nénjében, Mikszáth Kálmán Az akácvirág című színjátékában stb. Nyilatkozatai szerények voltak. Egykoron így vallott munkásságáról: ,,Szeretnék minden előadásban részt venni, címeket nem említek, műfajokat sem határozok meg. Szeretnék olyan színvonalra emelkedni, amelyről egyelőre csak álmodni merek'.
Az Újvidéki Rádió 1958-ban szerződtette - többedmagával. A ,,láthatatlan színház' megbecsült, sokat dolgozó tagja lett. Az önképzés nem volt hiábavaló: hangjátékokban és egyéb műsorokban, a rádió népszerű vidám műsoraiban, leghallgatottabb adásaiban szerepelt Nagygellér Jánossal, Lőrincz Lajossal, Gerich Endrével, Ferenczi Jenővel, Sinkó Istvánnal és a többiekkel. Sohasem kényszerült arra, hogy eltemesse reményeit, gyorsan tanulta meg mindazt, ami a színészi szakmát hitelessé és oly csodálatossá teszi. Hallottuk masszív hangját Déry Tibor Az óriás című novellájának rádióváltozatában, láttuk kiváló alakítását John Steinbeck Egerek és emberek című művében és Tankred Dorst Vigyázat, szakadék! című abszurdjában és még sok más darabban. Szerepelt az Újvidéki Színház veretes előadásaiban is, a Macskajátékban, a Mockinpott úrban, a Mesél a bécsi erdőben, a Mukényiban, az Arzén és levendulában, a Hárman a padon című színjátékban stb. Vicsek Károly a tévéfilmjeiben szerepeltette, a Késdobálókban és a Szikrázó földekben, de láthattuk a Szegény, de rátarti és az Út Katangába című mozifilmekben is. Horváth József nem osztotta meg sem a műbírálókat, sem a nézőket. Kivételesen rendelkezett az elképzelések valóra váltásának lehetőségeivel, s végigment azon az úton, amelyre tehetsége irányította...