A kiállításmegnyitó előtt Kovács Pécskai Emese csantavéri képzőművész, a helyi Bartók Béla Művelődési Egyesület elnöke elmondta, hogy a társszervezővel, Gyurkovics Rékával egy közösségi képzésen vettek részt, és a hazafelé tartó vonatúton pattant ki a fejükből a művésztelep ötlete.

— Májusban találtuk ki, hogy művésztelepet kellene szervezni Csantavérre, és a kezdeményezéssel meg is nyertük Szabadka Város Önkormányzatának kulturális pályázatán a támogatást, így júliusban háromnapos alkotótábort tudtunk megvalósítani a Bartók Béla Művelődési Egyesület épületében és udvarán. Tizenhárom meghívott alkotóművész volt együtt ezen a három napon, és főként táblaképek születtek akril- és olajfesték felhasználásával. A művésztelep tematikája a Minták, mintázatok címet kapta, és elhívtuk Ricz Dencs Tünde meseterapeutát, aki egy olyan mesét hozott nekünk, amely a családi mintákkal foglalkozik. Ennyi volt a keretezés, de mindenképp azt szerettük volna, ha szabad kezet adunk az alkotóknak.

Gyurkovics Réka, Kovács Pécskai Emese és Szarka Mándity Krisztina

Gyurkovics Réka szerint sokan tudnak kapcsolódni ehhez a címhez, témához, akár a szó szoros értelmében, akár pszichológiai megközelítéssel.

— Két textilmunkát és egy akrilképet készítettem a művésztelepen. A textil az én esetemben egy örökség, egy hozott mintázat, már kisgyermekként megtanultam ugyanis hímezni. Ehhez időnként visszanyúlok, mert nem szeretném elfelejteni. Emellett divattervezés szakot végeztem, így a textil közel áll hozzám. Az egyik munkám címe Transzformáció, mellyel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy kapunk egy mintát, melyet hordozhatunk, de át is írhatunk. A másik textilmunkám a Származás címet viseli, az akrilkép pedig a Sor(s)minták címet kapta.

A kiállítást Szarka Mándity Krisztina művészettörténész nyitotta meg.

— Különleges alkalom ez a mai, hiszen Vajdaság legfiatalabb művésztelepét ünnepelhetjük együtt. Közösségi élmény ez a megnyitó, hiszen ilyenkor csak villanásszerűen kerülnek elébünk a képek, a személyes kapcsolódások élveznek elsőbbséget. Kiemelném a szervezők bátorságát és hitelességét, hiszen ma, amikor a több évtizedes, vajdasági művésztelepek szervezői egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy vajon a hagyományos művésztelepek formája elavult-e, szükséges-e valamit újítani, változtatni, ők, Gyurkovics Réka és Kovács Pécskai Emese gondolnak egyet, és megszerveznek egy újat. A szervezők saját, belső igényükből kiindulva hoztak létre valami újat, de úgy, hogy közben közösségi érdekeket tartottak szem előtt. A minták, mintázatok szavaktól könnyen eljuthatunk a napjainkban népszerű témáig, a transzgenerációs kérdésekig. 13 alkotó gondolkodott ezen a fontos, ugyanakkor nem mindig derűs témán, az eredmény pedig itt látható. Több alkotásban megjelenik a fa, amiből nem nehéz a családfára asszociálni, a fák ágain átszűrődő fényben pedig meglátni a reménysugarat, ami erőt adhat ahhoz, hogy a berögzült, de romboló, régóta ismétlődő sorsmintákat, sormintákat megszakítsuk — hallottuk Szarka Mándity Krisztina megnyitóbeszédében.

A képzőművészeti gondolatokat Miroslav Jovančić és Munjin Dianna zenei műsora követte.

A kiállításon Fábián Anna, Gyurkovics Réka, Hirman Csaba, Jano Blanca, Korom Vivien, Kovács Pécskai Emese, Molnár Bea, Móricz Ildikó, Mucsi Somorai Renáta, Munjin Diana, Német Krisztián, Sándor Laura, Torok Melinda alkotásai tekinthetők meg november 20-áig.