Vajdaságban kilenc éve működik a Hit és Fény mozgalom, mely vallásos lelkiségi ökumenikus mozgalomnak tekinthető, és a szülők hozták létre. Nemrégiben Muzslyán egy újabb csoport alakult meg. Ez az első ilyen jellegű bánsági közösség, mely a sérült gyerekeknek segít olyan közösséget teremteni, ahol szüleikkel együtt jól érezhetik magukat. Találkozhatnak a hozzájuk hasonló emberekkel, beszélgethetnek, alkalom nyílik problémáik feldolgozására, a gyermekek pedig különféle foglalkozásokon vehetnek részt. Az első találkozáson, melyre a muzslyai plébánia hittantermében került sor, Halmai Teréz megbízott felelőssel beszélgettünk el.
* Honnan ered az ötlet, hogy Muzslyán is legyen ilyen csoport?
- Az elmúlt nyáron a vajdasági Hit és Fény mozgalom tagjai a muzslyai Emmausz kollégiumban nyári tábort rendeztek, melyben én is részt vettem mint házigazda és szervező. Nagyon megtetszett ez a szervezet, és mivel befejeztem a tanulmányaimat, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ezzel foglalkozzam. Gyógypedagógus a képzettségem, logopédus vagyok, az értelem-megakadályozottak terapeutája. A nyári tábor után kínálkozott a lehetőség, hogy ilyen csoportot alakítsunk. Az óbecseiek nagyon támogatták ezt az elképzelést, és segítettek beindítani a tevékenységet. Moholról Mészáros Csaba, a vajdasági Hit és Fény vezetője látogatott el, és bemutatta a közösségi életet az érdeklődőknek. Nyolc sérült ember jött el a találkozóra, gyerekek és fiatalok, a legidősebb 42 éves volt. A szülőket is meghívtuk, szépen összebarátkozott mindenki. Örülök, hogy megértették a szervezet lényegét, a találkozás örömét és lehetőségét. Két segítőm volt, Kónya Ida és Fodor Valika, akik a nyáron már részt vettek a táborban.
* Hogyan telt el a nap?
- A bemutatkozás és az ismerkedés után a Hit és Fény dalait énekeltük, illetve mutogattuk el, hogy azok is be tudjanak kapcsolódni, akik értelmileg sérültek. Nekik így sokkal könnyebb felfogni. Minden találkozón feldolgozunk a Bibliából egy adott témát, ezúttal a Jó Pásztort választottuk, és egy közös rajzot próbáltunk elkészíteni. A résztvevők egy-egy báránykát festettek ki, és azt a Jó Pásztor mellé ragasztottuk, majd aki akart, még tehetett hozzá valamit. A munka után mindenki a saját szavaival imát mondott el. Ezt követte a közös lakoma, ahol tovább barátkozhattak, szórakozhattak.
* Melyek a további tervek?
- A következő találkozó november 26-án lesz, addig szeretnénk felkutatni, hogy kik is azok a sérült fiatalok, akik erről a környékről rászorulnának ilyen foglalkozásra. Nemcsak értelmi fogyatékosokat várunk, hanem mozgássérülteket is, vagy olyanokat, akik nem járhattak iskolába, vagy valamiért ki vannak közösítve a csoportokból, illetve, sehová sem tartoznak. A Caritas és Janez Jelen atya már sokat segítettek a feltérképezésben, de számítunk a muzslyai helyi közösség támogatására is. Szeretnénk, ha olyan önzetlen fiatalok is bekapcsolódnának a munkánkba, akik szívesen foglalkoznának fogyatékkal élő gyermekekkel. Jó volna, ha a találkozások során az emberek között létrejövő kapcsolatok meg is maradnának, ha ápolnák őket. Fontos, hogy az ilyen személyek megnyíljanak, mert így jobban be tudnak illeszkedni abba a világba, amelyben élnek.