A Második Helyi Közösség épületében négyen vártak: az alapítók közül dr. Molnár Csikós László olvasószerkesztő és Vastag János valamikori főszerkesztő-helyettes, Varga Elfride, az újság kiadójának, a Panorama – Körkép Tájékoztatási Társaság Civil Szervezet közgyűlésének az elnöke és Molnár József munkatárs, az igazgatóbizottság elnöke. Ott volt előttük a lap friss, szinte még nyomdaszagú májusi, 304. száma.

Molnár József, Varga Elfride, dr. Molnár Csikós László és Vastag János    

Vastag János elmondta, dr. Molnár Csikós Lászlóval az első perctől jelen vannak a lap életében, és a régi csapatból huszonhét év után már csak ők ketten maradtak.

– 1998 decemberében Csókán egy tanácskozáson vettünk részt, ahol a kezünkbe került a Muzslyai Újság egy száma. Lapozgattuk, és arra gondoltunk, mi is megpróbálkozhatnánk valami hasonló kiadásával. A ’90-es évek elejéig ugyanis Ada községben minden gyárnak, intézménynek, iskolának volt saját lapja, de ezek a háborús években az embargó következtében sorra megszűntek. Az ötletet tett követte, kezdeményezőbizottság alakult a két adai helyi közösség, az első és a második együttműködésével, számos megbeszélést tartottunk, és azt terveztük, hogy 1999. április 1-jén az olvasókhoz kerül az első szám. Sajnos, a bombázások kezdete ezt megakadályozta, és a megfelelő pillanat csak júniusban érkezett el – emlékezett vissza Vastag János.

A hattagú szerkesztőség már az induláskor célul tűzte ki a lap műszaki és tartalmi fejlesztését. Az utóbbi gyorsabban valósult meg, jelentkeztek új munkatársak, állandósult az olvasók száma. Az első műszaki újítás 2001 augusztusában, a 27. számnál következett be, mely színes borítót kapott. Az újság a mai külsejét a 30. számmal nyerte el: a minőségi papírból készülő borító 4 oldala színes, a belső oldalak száma 26-ra emelkedett.

– Gecse István, az Első Helyi Közösség titkára volt a főszerkesztő, szerkesztőségi üléseket, megbeszéléseket tartottunk, ami sajátos dinamikát adott a munkának. A hagyományos újságszerkesztés feladatai kerültek elénk, a megjelent számot elemeztük, ötleteket adtunk, miről kellene írni. Én ezt a hangulatot hiányolom, mert a mostani szerkesztőség Messengeren, üzenetekben beszél meg mindent. Korábban például hosszú és viharos szerkesztőségi ülésen bontakozott ki az is, hogy melyik fotó kerüljön a címoldalra – vázolta az egykori és a jelenlegi helyzetet dr. Molnár Csikós László, aki az újság sajátos kétnyelvűségéről is szólt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem fordítanak le mindent mindkét nyelvre, a cikkek többsége magyar, az önkormányzati hírek magyar és szerb nyelven is olvashatók, és olyan írások is vannak, amelyek csak szerb nyelven kerülnek a lapba.

A Panorama – Körkép megjelenését az Adai Községi Képviselő-testület, az Első és a Második Helyi Közösség támogatja, és lehetőségeihez mérten Mohol és Törökfalu Helyi Közössége is hozzájárul a pénzeléséhez. Emellett pályáznak a tartománynál, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél és a Magyar Nemzeti Tanácsnál is.

Varga Elfride úgy fogalmazott, hogy tíz éve bábáskodik a lap megjelenésénél, de mivel már nyugdíjas, ezt a feladatot nagyon szeretné valakinek átadni.

– 2016 fordulópont volt az újság életében. Kétségessé vált a további megjelenése, de néhány munkatárs és a Második Helyi Közösség vezetősége úgy vélte, ez nem történhet meg, ezért átvették az Első Helyi Közösségtől. Megújult a szerkesztőség, a fő- és felelős szerkesztő Máriás Endre lett. Változott a címoldal, az addigi egy fotó helyett most több olyan fénykép kerül rá, amely a tartalomra utal. Mi úgy érezzük, Ada község kordokumentuma ez a lap, hiszen több mint két és fél évtizede dokumentálja a különféle szervezetek, sportklubok, intézmények tevékenységét, ír a rendezvényekről, bemutatja az arra érdemes embereket. A két helyi közösség már a kezdetektől tájékoztatta a polgárokat a területén folyó infrastrukturális beruházásokról, a tervekről. Voltak érdekes rovatok, melyek idővel vagy módosultak, vagy megszűntek, de mindig azt tartottuk szem előtt, hogy a tartalom aktuális, érdekes, szórakoztató legyen.

Vastag Jánostól elkaptam az első húsz év írott összefoglalóját. Így tudtam meg, hogy volt sorozat például az aranylakodalmukat ünneplő házaspárokról, a köztéri emlékművekről, szobrokról, emléktáblákról, a címeres nemeslevelekről, az adai utcanevekről. A Körkép arcképcsarnoka akkor 240 nevet tartalmazott, a sokszínűséghez pedig a különféle rovatok is hozzájárulnak. Ezek közül a legrégebbi, mely az első számtól a mai napig megjelenik, az Anyakönyvi hírek. Nagy népszerűségnek örvendett az Árnyas oldal, mely a község területén észlelt hiányosságokra, negatív megnyilvánulásokra mutatott rá. Említést érdemel még a Nyelvi figyelő, a Teológiai gondolatok, a Fiatalok írják vagy az egészségügyi és a konyhakerti rovat.   

– Havilapnak indult, most évente 10 szám jelenik meg, nyáron két hónapot összevonunk, augusztusban pedig szünetet tartunk – folytatta a jelenlegi helyzet ismertetését Varga Elfride. Kezdetben több mint ezer példányban nyomtattuk, ez most 580–600-ra csökkent. A tartalomtól is függ: ha például az elsőáldozásról, bérmálkozásról, ballagásról vagy Ada napjának megünnepléséről vannak benne fotók, akkor jobban eladható. Sokan mondják, hogy megszűnik a nyomtatott sajtó, mert az emberek nem olvasnak újságot, de a helyi lapban mégis szeretik viszontlátni magukat, a gyereküket, az unokájukat. A Körkép nem ingyenes, jelenleg 100 dinár az ára, megvásárolható a boltokban, a könyvkereskedésben, de az intézményeknek mindig küldünk ingyenes példányt. Valóban inkább az idősebb korosztály olvassa, a fiatalok kevésbé. Késleltetve az internetre is feltesszük, de mi a nyomtatott változatát szeretjük. Néhány éve vannak olyan támogatóink, akik reklámmal segítenek, a színes borító hátsó két oldalán hirdetnek, és nekünk ez is sokat számít. A munkatársaknak tiszteletdíjat is fizetünk, de csak jelképes összeget.

Molnár József a lapban betöltött szerepéről elmondta, véletlenül csöppent bele.  

– 2004 óta vagyok Törökfalu Helyi Közössége titkára, és még az előző főszerkesztő kért fel, hogy tudósítsak a tanyavilágban, Törökfalun, Völgyparton, Valkaisoron történő eseményekről. Kezdetben híreket írtam, de most már próbálok kis interjúkat is készíteni azokról az emberekről, akik megérdemlik, hogy szélesebb körben megismerjék a munkájukat, az életüket. Nálunk is inkább az idősebbek vásárolják, olvassák, de amióta elkezdtem írni, és a falu is megjelent a lapban, egyre többen érdeklődnek utána. Én úgy gondolom, hogy külalakban és tartalomban is jó irányba változott az újság, de nagyon jó lenne, ha a fiatalokat is sikerülne bevonni a készítésébe.

A beszélgetésnek ezen a pontján kiderült, folyamatosan próbálkoznak a középiskolások megnyerésével, korábban a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének segítségével képzést is szerveztek számukra, közlik a fiatalok írásait, amiben a magyar nyelv és irodalom szakos tanárok támogatása is nagyon fontos. Józó Krizsán Mónika, a középiskola könyvtárosa a Körkép munkatársa is, ő a kapocs az újság és a diákok között.

A további terveik egyszerűek: szeretnék megtartani ebben a formában és ilyen terjedelemben az évi tíz megjelenést. Varga Elfride arra is rámutatott, az újság addig létezhet, amíg a pénzelése megoldható. Ez nagymértékben függ a helyi hozzájárulástól is, mely már nagyon sok vajdasági településen megszűnt.

A lap munkatársai állandó résztvevői és több ízben társszervezői is voltak a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete által életre hívott Kistérségi Médiumok Találkozójának, mely évről évre kiváló lehetőséget kínál a tapasztalatcserére és az együtt gondolkodásra. A Körképet az önkormányzat két alkalommal elismeréssel illette, legutóbb az első megjelenése 25. évfordulóján, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete pedig 2019-ben Kistérségi Média Díjjal tüntette ki.