home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Hazugságtengerben élünk
Farkas Zsuzsa
2012.10.03.
LXVII. évf. 40. szám
Hazugságtengerben élünk

Dr. Hódi Sándor új könyvének adai bemutatójáról

A  Széchenyi István Stratégiakutató Társaság adta ki dr. Hódi Sándor Miért hazudnak a politikusok? címmel nemrég megjelent könyvét A demokrácia elméleti és gyakorlati problémái projektum keretében, sorozatkönyveinek 7. darabjaként. Mint az adai Szarvas Gábor Könyvtárban 20-án tartott bemutatón elhangzott, eredetileg tudományos tanácskozást szerettek volna tartani erre a témára, de erre majd csak egy későbbi alkalommal kerülhet sor, ezúttal a szerkesztő, dr. Hódi Éva, maga a szerző, valamint Jankovics Roland jogász ismertette a társadalmi rendszerünk, a demokrácia kérdését rendkívül izgalmas, közérthető módon taglaló mű fő vonatkozásait.
Húsz éve mást se hallunk, kezdte mondanivalóját dr. Hódi, mint hogy a demokrácia nevében így, a demokrácia nevében úgy, minden annak a leple alatt történik. Ha a demokráciára hivatkozol, mintha a Szentírásra hivatkoznál. Az is használja ezt a „bűvös” kifejezést, aki nincs tisztában a fogalmával, a tetejében mára sem született még meg a pontos definíciója. Nem tűrhető tovább, hogy vannak korifeusok, akik megmondják, mit is értsünk rajta, persze mindig a saját érdekeiknek megfelelően magyarázva, alakítva a dolgokat. S itt merül föl a politikusok szavahihetősége, a mi jelenünk és jövőnk értelmezése. Miért él a köztudatban rossz vélemény a politikusokról? — teszi fel a kérdést a kötet Előszavában a szerző. Manapság a világ minden részén mélyrepülésben van a politikusokról alkotott vélemény, melynek középpontjában az áll, hogy a politikusok rendszerint mellébeszélnek, soha semmilyen kérdésre sem adnak egyenes választ. Az EU politikusainak nagy része kettős mércét alkalmaz, képmutatóan viszonyul a demokráciához. A „megmondó emberek” képtelenségekkel állnak elő, s a mindenható média által addig sulykolják a tömegek fejébe a hazugságokat, amíg igazságként el nem fogadják őket.
Jankovics Roland, aki hosszú évek óta a közigazgatásban dolgozik, a kötet kapcsán a saját gyakorlatából kiindulva elmondta: miután megválasztjuk a politikust, szinte azonnal kiszakad a reális életből, a saját választóbázisából, nem a „köz”-t, a közérdeket, közügyet képviseli tovább, hanem a saját és a pártja érdekeit, s a „köz”-nek csak azt mondja el, amit „hallania lehet”. Az életünk túl van szabályozva állami, minisztériumi törvényekkel, renkkel, nincs olyan területe, amely érintetlen volna, s legnagyobb baj az, hogy ezeket a hatalmi piramis csúcsán meghozott törvényeket nem a helyi adottságoknak, szükségleteknek megfelelően alkalmazzák. A civil szférának sokkal jobban hallatnia kellene a hangját, fontos az önszerveződés, a párbeszéd, de amíg a hatalom nem engedi meg, hogy a teljes igazság eljusson a választópolgárokhoz, addig semmi remény a helyzet javulására. Azaz:
Demokráciáról addig szó sem lehet, amíg az alulról jövő kezdeményezések nem jutnak el a csúcsig, és nem válnak jogformáló erővé.
Szemelvényeket hallhattunk a könyvbemutatón az Ausztráliában élő nagyszerű szakember, Csapó Endre tollából is a többi között arról, hogy a „megmondó embereket” kell megszorongatni, hogy látni kell az agyonkoptatott politikai frázisok („csodálatos parlamenti demokrácia” stb.) ürességét, azt is, hogy ugyanez volt a gyakorlat a szocializmus idején is, amikor azt szajkózták nekünk, hogy még csak egy lépés, és elérkezünk a kommunizmusba, az ideális társadalmi rendszerbe — és mi történt? Bevonultunk a vadkapitalizmusba. A valóság grandiózus pofonokat adott az elméletnek. A mostani „demokráciá”-nk sok tekintetben visszataszítóbb, mint a szocializmus volt. Minden a nyereségvágyról, a profitról szól, a pénz martaléka lett a kultúra is. A kelet-közép-európai országokból reményvesztett tömegek járnak ki a Nyugatra hulladékmunkákat végezni. Befejezésül Nietzsche meglátását idézte a szerző: az iskolákban rendszerezetlen ismerettengert zúdítanak a diákokra, nincs emberfia, aki az egymásnak ellentmondó tények között el tudna igazodni, a sokféle tudás sokféle szándékot, akaratot rejt, s észre sem vesszük, hogy ettől a tudástömegtől két lábon járó hazugsággá válunk magunk is. A média szűrt hírei, a ravasz bankárok, amelyek kezükben tartják a szellemi életet, gondoskodnak arról, hogy ne legyünk saját véleményünk, illetve hogy ne tudjuk megőrizni azt. Ezen a helyzeten pedig csakis okos párbeszéddel javíthatunk. A hazugságtenger, amelyben élünk, nem tarthat örökké, a lufi egyszer ki fog pukkadni.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..