home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Hatvanéves a nagybecskereki Madách Amatőr Színház
Faragó Árpád
2012.09.26.
LXVII. évf. 39. szám
Hatvanéves a nagybecskereki Madách Amatőr Színház

Jeles évfordulóra készül a Bega-parti város, Nagybecskerek magyarsága. A Madách Amatőr Színház fennállásának 60. évfordulójára. A szerény ünnepi rendezvény, amelyre majd a napokban kerül sor, elsősorban azok előtt kíván tisztelegni, akik hosszú évtizedeken keresztül éltették és éltetik ma is a legnagyobb magyar drámaírónak, Madách Imrének a nevét viselő kis színházat. Amikor ezt mondom, akkor nemcsak a színház közvetlen éltetőire gondolok (színjátszók, műszakiak stb.), hanem mindenekelőtt a közönségre, az egyszerű nézőre, azokra, akik sohasem hagyták magára a színházat, színházukat!

Hatvan évvel ezelőtt, 1952. október 15-én, színházavató előadásnak tapsolt, tapsolhatott a Bega-parti város közönsége. Az akkor alakult társulat, a lelkes színjátszók, Brody Sándor A tanítónő című színművét mutatták be nagy sikerrel. Ez az előadás indította el útjára a Madách Amatőr Színházat.
Úgy érzem, hogy érdemes kissé elidőzni az indulásnál, a Madách első, emlékezetes előadásánál. Mindenekelőtt a darabválasztást kell megemlítenünk. A tanítónő Brody Sándor legjelentősebb alkotásának, A tanítónőnek a színrevitele ugyanis még a hivatásos színházaknak is nagy feladat. Hogy a Madách színjátszói mégis vállalkoztak rá, az akkori társulat bátorságát, az igényesség iránti elkötelezettségét jelenti. S mondjuk el itt mindjárt, hogy ez az igényesség messzemenően meghatározta az új színház műsorpolitikáját! Ezt 60 esztendőn át tapasztalhattuk is.
Ugyancsak meg kell említenünk az akkori, színházavató előadás magas színvonalát. Ez talán érthető is, hiszen a rendező, Nyáray Rezső, ízig-vérig színházi ember volt (hivatásos színészként hosszú évekig a magyarországi színházakban szerepelt), aki magasra állította a ,,léc’’-et, mert bízott abban, hogy az igen tehetsége társulat nem fog számára csalódást okozni. Nem is okozott! A Brody-előadás akkori szereplőinek mindegyike kitűnőre vizsgázott. Hat évtized után most, a jeles évforduló alkalmából az őszinte tisztelet szándékával soroljuk fel, említjük meg azoknak a nevét, akik részt vettek a Madách első előadásában, A tanítónő színre vitelélben: Juhász Zsuzsa, N. Ferdinándi Ilonka, Boross Mirjana, Ormay Mária, Grácol Mária, Sveicer Mária, Vastag Mihály, Boross István, F. József, Nagy László, Babinszky István, Zsivánfi Emil, Zádor Imre, Nagy Árpád, Máthé Imre, Kazi János, Koszó Pál, Kovács István, Mihálkovits Ferenc, Álló Mátyás és az iskolás gyerekek: Horti Anna és Piros, Vladár Joli, Gutmann Marika, Pribil Irén és Kapusi Joli.
Ez volt az indulás. Mielőtt azonban továbblépnénk, említsük meg, hogy a Madách tevékenységét, városi színház lévén, a nagybecskereki önkormányzat költségvetése támogatja, határozza meg. (Évente három bemutatót kötelesek tartani.) Ugyancsak említést érdemel az a néhány sor, amely a Madách Amatőr Színház alapszabályzata 10. szakaszában olvasható. Idézem: ,,A színház a község területén és szélesebb körben a hivatásos színház szerepét tölti be a munkás népesség és a magyar entitás színházi igényeinek a kielégítése érdekében, amíg a község és szélesebb környezetében nem teremtődnek meg egy hivatásos színház megalakulásának a feltételei.’’ (A Madách az 1953/54-es évadban hivatásos magyar színházként működött! De erről egy más alkalommal!)
Amint látjuk, nagy elvárás, feladat fogalmazódik meg az idézett sorokban. Természetesen az alapszabályba foglaltakat vállalni kellett. S a Madách Színház vállalta is! S nemcsak a Bega-parti város, hanem a bánsági magyarság szórványvilágában is jelen volt/van immáron hatvan esztendeje.
Az a hosszú út, amelyet a Madách a mai napig megtett, nem volt felhőtlen. Nem egy esetben súlyos nehézségekkel kellett szembesülnie. Mindez azonban nem törte meg a társulat hitét, nem kérdőjelezhette meg tevékenységét. Ezt egyébként tapasztalhatták mindazok, akik figyelemmel kísérték a nagybecskereki színház akkori tevékenységét. Tudniillik a Madách társulata évadról évadra olyan eredményeket mutatott fel, amelyekre méltán lehettek (s voltak is) büszkék a bánságiak!
Nem tudom, hogy emlékszik-e még valaki arra, hogy 1963 nyarán Hváron, a (nagy) Jugoszlávia legjobb amatőr színházainak hagyományos találkozóján, a legrangosabb elismerést a Bega-parti város magyar színjátszói érdemelték ki! Tudor Musatescu Titanic-keringő című  vígjátékának remek színreviteléért! A darabot Varga István, ismert hivatásos rendezőnk állította színpadra. Ugyancsak Varga István, ismert hivatásos rendezőnk állította színpadra. Ugyancsak Varga István rendezte Kállai István Majd a papa című zenés vígjátékát, 1968-ban, és jegyezzük itt mindjárt meg, hogy a Kállai-darab is eljutott, 1968-ban Hvárra, a hat köztársaság és a két tartomány legjobb színjátszó társulatainak nemes vetélkedőjére. A siker akkor sem maradt el!
Amikor az eredményekről beszélünk, mindenképpen szólni kell arról a szoros kapcsolatról is, amely az elmúlt évtizedek során a Madách és a hivatásos színházak között kialakult, és ami igencsak hozzájárult a nagybecskereki magyar színház folyamatos minőségi fejlődéséhez. Varga István ismert rendezőnket említettem a Hvaron elért sikerekkel kapcsolatban, de úgy érzem, hogy azoknak a színházi szakembereknek (rendezők, színészek) a neve is ide kívánkozik, akik ugyancsak nem egy sikeres előadást állítottak színpadra a Madách tehetséges társulatával! Sorolom a neveket: Garay Béla, Lányi István, Bambach Róbert, Soltis Lajos, Fischer Károly, Barácius Zoltán, aztán néhány más nemzetiségű szakmabeli, mint például Govedarović Petar, Radoslav Dorić, Tutorov Milan és Katarina Sidenko Popović.
Most, amikor a jeles évforduló alkalmából a Bega-parti város nagy múltú magyar nyelvű színházát köszöntjük megbecsüléssel, tisztelettel, azt kívánjuk a társulatnak, hogy sohase térjen le arról az útról, amelyet az elődök jártak be, a küldetéstudat, a közösség, közösségük iránti ragaszkodás, szolgálat hitével!
A napokban sorra kerülő szerény rendezvény alkalom lesz majd arra is, hogy méltó módon köszöntsük Izelle Károlyt, a Madách ismert vezetőjét, rendezőjét és színjátszóját, aki immáron fél évszázada jelen van Nagybecskerek amatőr színjátszásának igen gazdag életében (1962-ben kapcsolódott be a nagybecskereki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszóinak a munkájába, a Madách Amatőr Színházhoz 1969-ben került, és azt szolgálja hűségesen mind a mai napig.)!
Ugyancsak alkalom adódik arra is, hogy ezen a jeles évfordulón, megemlékezzünk a nemrég elhunyt Barácius Zoltánról, akit a Madách indított el a színi pályán, és aki, ha hivatásos szakmabeliként is, de mindig, élete utolsó napjáig, ott volt a Madách mellett, és segítette önzetlenül!

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..