Szabó Attila fotója

A Tartományi Képviselőház egyhetes késéssel tartotta meg alakuló ülését, pedig már mindenki kíváncsian - és némi félelemmel - várta, hogy az új összetételben hogyan alakulnak az erőviszonyok. Szerencsére ez már az első összejövetelen tisztázódott, a demokratikus többséget a Demokrata Párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, az Együtt Vajdaságért koalíció és a Szerbia Ereje mozgalom 64 képviselője alkotja.
Ennek tudatában mondhatjuk-e, hogy megmarad a folytonosság parlamentünk munkájában az előző időszakhoz viszonyítva? - kérdeztük EGERESI Sándort, akit ismét a Tartományi Képviselőház egyik alelnökévé választottak.
- Mindenképpen beszélhetünk a folytonosságról, hiszen én újra alelnök vagyok, de a demokratikus erők is hatalmon maradtak. A tartományi parlament jelenlegi összetételével megerősítést nyertek azok a vívmányok, amelyeket 2000 októberében, a hatalomváltás idején a zászlónkra tűztünk. A VMSZ-nek is a demokratikus hatalom megtartása volt az egyik célkitűzése, azon belül pedig a saját pozícióinak az erősítése, amely cél szintén sikerült. Ezzel gyakorlatilag a vajdasági magyarság helyzete is biztosabb lett.
* Számolni kell azonban azzal is, hogy a 120 képviselő közül 36 annak a Szerb Radikális Pártnak a tagja, amely az elmúlt négy évben nem is volt jelen a Tartományi Képviselőházban.
- Ott voltak a politikai életben. Ez mindenképpen gond, de azt is jelenti, hogy az elmúlt négy évben a vajdasági hatalomnak nem volt egy erőteljes ellenzéke, most viszont lett. Sajnos, nem konstruktív ellenzékként lépnek fel a parlamentben, hanem egyértelműen visszahúzó erőként. A Radikális Párttól azonban nem is lehet mást elvárni, hiszen amióta ismerjük, azóta így viselkedik. Ezzel valóban számolni kell, de ilyen körülmények között is meg kell óvnunk a 2000 októberében kivívott eszméket, erősíteni kell Vajdaság helyzetét és arculatát, a legnagyobb feladatunk pedig az, hogy az alkotmánymódosítási folyamat során az okmányba beépítsük a tartományunk és az itt élő nemzeti közösségek, közöttük a magyarok érdekeit is.
* A felsoroltak volnának a Tartományi Képviselőház legfontosabb feladatai?
- Igen, az egyik kulcskérdés valóban az alkotmánymódosítás Szerbiában, amelyet nagy garral harangoztak be. A vajdasági parlamentben és a kormányban ülőknek talán az a legfontosabb feladatuk, hogy a tartomány érdekeinek, gazdasági, politikai, kulturális jellemzőinek helyét megtalálják az új szerbiai alkotmányban. Tulajdonképpen egy valós vajdasági autonómiának az alapjait kell lerakni, amely összhangban van az európai előírásokkal és gyakorlattal. A másik kérdés ezen belül és ezzel párhuzamosan az, hogy a vajdasági magyarság alapvető érdekei kerüljenek be az új alkotmányba, gondoljunk akár az oktatásra, akár a kisebbségi autonómiára. Ezért nagyon hatékony és határozott, ugyanakkor pedig bölcs politikát kell folytatnunk az elkövetkező időszakban, hogy a felsoroltak meg is valósuljanak. Nemzetközi és euroregionális tekintetben is erősíteni kell Vajdaság imázsát, hiszen ezzel növeljük Szerbia demokratikus voltát is. Ugyanakkor többnemzetiségű közösségként figyelembe kell vennünk az itteni helyzetet, hogy ne csak papíron legyenek jogai a nemzeti közösségeknek, hanem a gyakorlatban is teljes egészében valósuljanak meg Vajdaságban, illetve Szerbiában. Én ezeket az irányelveket tartom pillanatnyilag a legfontosabbaknak.
* Feltételezem, hogy a következő időszakban sem szorul háttérbe a vajdasági autonómia kérdése.
- Négy évvel ezelőtt örököltünk egy látszatautonómiát, időközben, több mint két évvel ezelőtt, kaptunk egy omnibuszautonómiát, de bízom benne, hogy az új szerbiai alkotmánnyal jut nekünk egy valós autonómia is. Meg kellene érteni, hogy ez nemcsak a vajdasági magyarság érdeke, hanem a többségi nemzeté is, hiszen nemcsak nemzeti autonómiáról beszélünk, hanem területiről és gazdaságiról is, amelyet sokszor elfelejtenek az emberek. Tudatosítani kellene Belgrádban azt, hogy ha Vajdaságnak jó, akkor Szerbiának is jó, hiszen Vajdaság még mindig Szerbia legfejlettebb régiója, területe. Ha Vajdaságnak belső önállósága és hatáskörei lennének, az az egész köztársaság javát szolgálná. Amikor megkérdezik tőlem, hogyan képzelem el európai példa alapján Vajdaság autonómiáját, azt szoktam válaszolni, nem kérünk mi többet, mint amennyit a németországi tartományok élveznek a szövetségi államon belül. Hiszen egyetlenegy tartomány sem akar elszakadni az országtól, éppen azért, mert jelentős belső hatáskörökkel, önállósággal rendelkeznek. Ezt az itt élő emberek, legyenek akár magyarok, szerbek, horvátok, románok, ruszinok vagy szlovákok, megérdemlik, és ezért kell nekünk nagyon komolyan és önzetlenül küzdenünk.
* Javulhat-e az együttműködés Belgráddal és a köztársaság kormánnyal?
- Nem vagyok kimondottan szkeptikus alkat, de miként eddig sem volt szoros együttműködésünk a szerbiai kormánnyal, úgy vélem, nyilván ezután sem lesz nagy változás ezen a téren. Sajnos, ez a szerbiai kormány tehetetlen, képtelen komolyan foglalkozni akár a vajdasági kérdéssel, akár az itt élők problémáival.
* A Tartományi Képviselőház négy alelnökének bizonyára megvan a maga hatásköre. Önt mivel bízták meg?
- Én az elmúlt négy évben is alelnökként felügyeltem a nemzetközi tevékenységünket, illetve a kisebbségi kérdésekkel foglalkoztam. A következő időszakra is ezeket a feladatokat bízták rám. Itt is tapasztalnunk kell a folytonosságot. Remélem, az előző mandátumom idején is sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy Vajdaság euroregionális és nemzetközi tevékenysége magasabb szintre emelkedjen. Nemcsak ezt kell megőriznünk, hanem erősíteni és újítani is kell a kapcsolatrendszerünket és a részvételünket az euroregionális asszociációkban. Tovább kell lépnünk, hiszen, ha tudjuk azt, hogy a jövő Európája a régiók Európája, abban Vajdaságnak jelentős szerepet kell vállalnia. Ami a kisebbségi kérdéseket illeti, egyértelmű, hogy a Vajdaságban nem szabad megengednünk azt, hogy az itt élő 26 nemzeti közösségből bármelyik is másodrangúnak érezze magát. Számunkra egyetlen elfogadható elv van - amit szeretnék továbbra is tiszteletben tartanai és küzdeni érte -: hogy Vajdaságban nemzeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül csak egyenrangú polgárok élnek. Most nemcsak szép szavakat akarok mondani, ezt a gyakorlatban is szeretném érvényesíteni. Ne legyenek magyarverések, és kisebbségellenes falfirkák, tűnjön el a megfélemlítés politikája, erősödjenek az itt élő nemzeti közösségek jogai.