Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) legfrissebb felmérése szerint a világban percenként nyolc ember kényszerül elhagyni otthonát. Senki sem önszántából válik menekültté, a legtöbben azért választják ezt a sorsot, mert faji, vallási, nemzetiségi, politikai üldözés éri őket, vagy mert egy üldözött társadalmi csoport tagjai. A világon több mint 43 millió ember él távol az otthonától menekültként. Június 20-án rájuk emlékezünk.
A cél
Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt a Szerbián keresztül átutazó menekültek száma, akik afroázsiai országokból elindulva menedékjogért folyamodnak Magyarországon vagy más uniós tagállamban. A menekültek, akiknek az állampolgársági, etnikai és kulturális háttere rendkívül sokszínű, a jobb élet és munkalehetőség reményében próbálnak északra jutni, s letelepedési engedélyt kapni. A cél érdekében képesek akár hónapokig is gyalogolni, és a szabad ég alatt hálni.
A magyarországi Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal tavalyi évértékelési adatai szerint összesen hét százalékkal nőtt a menekültstátuszt kérők száma az előző évben mérthez képest, és több mint 320 ezren adtak be menekültstátuszra vonatkozó kérelmet az Unió területén. Magyarországon 23 százalékkal nőtt a kérelmezők száma, közülük csak 15 százaléknyian voltak azok, akik nem először próbálkoztak. A kérelmezőknek csupán 4 százaléka érkezett legálisan az országba.
A bevándorlók meglehetősen sok pénzzel indulnak el otthonról, de hosszú útjuk alatt felélik ezt az összeget, és mire a határhoz érnek, egy lyukas garasuk sincsen. A határon vagy a Magyarország területén elkapott illegális bevándorlókat azonnal menekülttáborba szállítják, s ott viszonylag jó ellátásban részesülnek. Nem hivatalos információk szerint az Európai Unió július elejétől ezeknek a személyeknek a megsegítésére havi 800 eurót juttat majd fejenként, ami további motivációt nyújthat nekik arra, hogy átszökjenek az államhatáron.
Megoldást keresve
A napokban Horgoson több mint hatvan határsértő haladt át az autópálya melletti termőföldeken. Átgázoltak a búzán, kukoricán, kárt okoztak a gyümölcsösökben, megrongálták a gyümölcsösök köré épített kerítést. Amikor meglátták a rendőrautót, befeküdtek a búzatáblába, s ezzel még nagyobb kárt okoztak a tulajdonosnak. Az érintettek és a károsultak számára Bacskulin István, a horgosi helyi közösség elnöke összejövetelt szervezett a horgosi Tűzoltóotthonban. A kedvező időjárás miatt a vártnál valamivel kevesebben jelentek meg, hiszen a termelők nagy része a földeken és gyümölcsösökben pótolta az elmaradt munkálatokat.
— A határsávban nagyon sok hor-gosi polgárnak van földje, a határsértők tömegesen vonulnak keresztül rajtuk, különféle károkat okozva a gazdáknak. A nyári gyümölcs (cseresznye, barack, nyári alma) beérik, s ha a nagyszámú illegális határsértő akár egy-egy gyümölcsöt is vesz le a fáról, néhányat pedig lever, már azzal is tetemes kárt okoz a tulajdonosnak. Összejövetelünk célja az illetékesek figyelmének felhívása arra, hogy valamiképp meg kellene erősíteni a horgosi határsávot, meg kellene gátolni, hogy az illegális határsértők a horgosi helyi közösség területéről indulva menjenek át Szegedre. A magyar város tökéletesen megfelel számukra, hiszen Szegeden rengeteg ázsiai, afrikai legálisan ott tartózkodó, ott tanuló, családot alapított fiatal tartózkodik, s elvegyülhetnek közöttük — mondta Bacskulin István.
Szabó Ernőnek a határzóna közelében van egy hold almája és őszibarackja. A gyümölcsös közepén levő kút hiába van deszkákkal lefedve, a határsértők eltávolítják a tetőt, és a kút mellett található vödröket rendszerint bedobálják a kútba.
— Tavaly néhány gyümölcsöt levettek a fáról, de ez érthető, ha éhes az ember. Korábban is keresztülhaladtak a gyümölcsösömön, de semmilyen kárt sem okoztak. Hamarosan érik a gyümölcs, s biztos vagyok benne, hogy megdézsmálják a termést. Sajnálom ezeket az embereket, de a termelőnek a kis kár is kár. Az lenne a legjobb, ha saját magunk védhetnénk meg gyümölcsöseinket, de erre nem hiszem, hogy van lehetőség — vélekedik a gazda.
Egy neve elhallgatását kérő hatvan év körüli asszony elmondta, hogy a Liliom sor végén, az autópályát övező kerítéstől mindössze néhány méterre elterülő gyümölcsöse termését is rendszerint megdézsmálják az ismeretlenek.
— Érdekes, hogy minden nyom a kerítés felől jön és a falu felé vezet. Tehát a nyomok nem a falu felől a határ felé vezetnek, hanem fordítva. Ebből arra következtetek, hogy a szerencsétleneket kiteszik az autópálya körül, ők pedig azt sem tudva, hol vannak, nem Magyarország, hanem Horgos felé veszik az irányt. Szerencsére nekem kárt még nem okoztak, de aggasztó, hogy a tavalyihoz képest az idén sokkal több nyomot lehet látni. A tavaszi fametszés idején hét nyomot találtunk egymás mellett, s azok is a kerítés felől a falu felé vezettek. A szomszédnak kitörték a kis barackfáját, letaposták a kukoricáját, nekimentek a szőlő vezetésére szolgáló drótnak is. Nem hibáztatom ezeket az embereket, ők a jobb megélhetés reményében mennek világgá. Azokat kellene elkapni, akik ideszállítják őket. De ez már a belügy dolga — mondta.
Bíró Nándornak kétszer három hektáros parcellája van, az egyiken szőlőültetvény, a másikon pedig egy tanya van, az autóúton túl.
— A szőlőt bekerítettem, de a határsértők mindig ugyanazon a helyen, a kerítést tönkretéve mennek át a területemen. Nem maguktól teszik ezt, hanem vezetik őket. A tanyámon keresztül is rendszeresen átjárnak ezek az emberek, de nem mondhatom, hogy ott különösebb kárt okoztak volna. Az épületbe nem törtek be, igyekeznek minél messzebbre elkerülni a házaktól, szóval nem rablási vágy vezérli őket. A termést lehet, hogy majd megdézsmálják, ami még nem is lenne akkora gond, csak attól tartok, hogy majd ágakat törnek le, és nagyobb kárt is okoznak. Együtt érzek én a menekültekkel, megértem, hogy a jobb élet reményében nyugatra vágyódnak, de más módon kellene rendezni a helyzetüket. A rendőrségnek sokkal több emberre lenne szüksége. Szinte egész nap kint vagyunk a termőföldeken, és szívesen segítjük a rendőrség munkáját — mondta Bíró Nándor.
Együttműködéssel
A határőrség a horgosi helyi vezetőséggel együttműködve próbálja felvenni a harcot a határsértés és a mezőgazdasági birtokok rongálása ellen úgy, hogy a helyi közösség és a határrendőrség telefonszámával ellátott szórólapokat oszt szét. A polgárok abban az esetben hívhatják e telefonszámokat, ha „az államhatár közelében gyanúsan viselkedő, furcsa küllemű személyeket látnak, akik feltehetően nem szerb állampolgárok vagy pedig engedély nélkül szándékoznak átlépni az államhatárt”.
Megadják magukat
Az értekezleten nem hivatalos információkból megtudtuk, a határsértők száma 2005-ben például egész évben nem volt nagyobb 1000 főnél, az idén januártól napjainkig havonta átlagosan 1200-an jutnak át a szerb—magyar államhatár horgosi részén. Az adatok szerint 24 óra leforgása alatt ez akár 200 határsértőt is jelenthet. Általában csoportosan haladnak, ezért a határon szolgálatot teljesítő rendőrök csekély létszáma miatt szinte lehetetlenség elkapni őket. Jó szervezettségüknek köszönhetően pontosan tudják, hol helyezkednek el a hőkamerák, és jól értesültek arról is, hogy mely területen járőröznek a határőrök, ezért szándékosan arra veszik az irányt. Amint sikerül átérniük, a magyar oldalon megadják magukat, hogy a menekülttáborba kerülhessenek.
