A VMMI-nek köztudomásúan nagyon széles a tevékenysége, a tavalyi évben egy szerb—magyar IPA-pályázat keretében kezdték meg Vajdaságban, különösen a bánsági térségben a tájházaknak a leltározását, dokumentálását, archiválását. Most pedig egy másik határon átnyúló program, egy szerb—román IPA-pályázat által újabb tájházaknak a felmérését, dokumentálását végezhetik el, mely során a szerbiai és a romániai térségben egyaránt a bánsági tájegységre összpontosítanak.

A kisoroszi tájház egy részlete

— Kisorosz az első állomás, ahol megkezdtük a leltározó és archiváló munkát, ezután pedig Erzsébetlakon és Hertelendyfalván tevékenykedünk. Kisorosz számunkra több szempontból is érdekes, hiszen itt is gazdag népi gyűjtemény található a tájházban. A szakemberek nem csak a művelődési intézetből érkeztek, külső munkatársakat is bevontunk. Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, valamint dr. Silling Léda néprajzkutató, etnológus erősíti a csapatunkat, illetve itt van még Resócki Rolland, aki szintén néprajzos. Fontosnak tartjuk a tájházaknak a felmérését, mert ilyen jellegű terepmunka a korábbi időszakban nem volt jellemző Vajdaságban. Ez összhangban van a Magyar Nemzeti Tanács kulturális stratégiájával is. Itt a tájházban is nyomon követhető, hogyan éltek az elődeink, milyen tárgyi kultúrával bírtak. Az elmúlt időszakban, különösen az 1990-es években és a 2000-es éveknek az elején volt jellemző, hogy Vajdaságban tájházakat hoztak létre a civil szervezetek, művelődési egyesületek. Egyrészt közösségerősítő és -megtartó, identitáserősítő céllal létesülnek a tájházak, másrészt viszont jó az, ha valahol össze tudnak gyűlni az emberek, és különféle programokat szervezhetnek. Ez a tájház is egy ilyen szereppel bír, ide tudják vonzani a fiatalokat és az időseket. Úgy érzem, az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még ráirányíthatjuk a figyelmet, hogy értékmegóvó tekintetben ne engedjük pusztulni a tájházakat, helytörténeti gyűjteményeket — hangsúlyozta Kormányos Katona Gyöngyi.

Munkában a felmérést végző csoport

A szerbiai, zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a resicabányai Muzeul Banatului Montan (Bánsági Múzeum) közös IPA-pályázata a meglévő kulturális örökség kutatása érdekében A Bánság régió kulturális hagyományainak digitalizálása — a könnyű hozzáférés biztosítása a turisták és a szakértők számára címmel indult útjára (Hivatkozási szám: RORS00227 — LPSRBVMMI — TD03).

Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus első benyomása az volt, hogy nagyon rendezett a kisoroszi tájház anyaga, viszont kiderült, valójában nincs is saját berendezése, mert teljesen üresen vásárolták meg. Mivel a házban nincsenek eredeti tárgyak, ez inkább gyűjteménynek mondható — mesélte a szakember, és hozzáfűzte, a gyűjtemények folyamatosan bővülnek, most is hozzák, ajándékozzák a tárgyakat a falubeliek — ez a helyzet Kisoroszon is.

Nagy Abonyi Ágnes 

— Azért is érdekes ez a gyűjtemény, mert elég szerteágazó a tematikája, megtalálható a konyha és a szoba berendezése, de vannak olyan különleges, múzeumba illő tárgyak is, amelyek igen ritkák. Például az egyik szobában van egy harmónium, melyet nem magánházakban, hanem a templomban használtak, tehát nem a tájházban van a helye, de valahogy nem is veszi észre az idelátogató, hiszen le van takarva egy szép, fehér terítővel, mely viszont a helyi asszonyoknak a hímzésvilágát mutatja. A harmónium tetején ima- és énekeskönyvek vannak. Ezek a szakrális nyomtatványok nagyon értékesek, mert kottás imakönyv is van köztük. Ez mutatja, hogy az, aki a harmóniumot őrizte otthon, bizonyára egy egyházi képviselőnek vagy a kántornak volt az ismerőse, rokona, aki érdemesnek tartotta, hogy megőrizze és beadja a gyűjteménybe. Külön kiemelném, hogy a textilek, a szakrális kegytárgyak és nyomtatványok, valamint a népi vallásossághoz kötődő tárgyi anyag nagyon gazdagok. Nemcsak a könyvek, hanem a képek, a kegytárgyak, a falon elhelyezkedő családi fotók is szépen visszaadják az itteni lakosoknak az életét, kultúráját. Látszik, hogy azok, akik éltetik és gondozzák ezt a gyűjteményt, szintén ilyen érzülettel kezdtek neki a munkának, és ezért mi hálásak vagyunk nekik.

A kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ 2004-ben alakult meg azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy tájházat, és olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy már az első esztendőben meg is vették az 1880-as években épült és 1922-ben felújított házat, melyben őrzik a kisorosziak hagyatékát — hangsúlyozta a házigazda, Talpai Sándor, a központ vezetője.

— Ezzel a házzal egy hektár földterület is járt, ami alkalmat adott arra, hogy sok mindent megteremtsünk. Amit a tájházban látunk, az mind a falu népének az ajándéka, nincs olyan eszköz, bútor, amelyet mi vásároltunk volna. Úgy gondolom, hogy eddig sikerült ezt a házat karbantartani, tudjuk, hogy vert falú épületről van szó, és minden évben fel kellene újítani, meszelni, repedéseket javítani, de sajnos nincsenek már megfelelő szakemberek, akik a tapasztást és a hasonló dolgokat el tudnák végezni. Ezért egyebek között egy ilyen kezdeményezést is elindítottam a VMMI felé, hogy jó lenne, ha esetleg idős bácsik kiképeznének fiatalabb személyeket, akik ezeket a tájházakat „vigyáznák”, ápolnák. Büszkék vagyunk arra, hogy Kisorosz talán a bánáti részben az a település, ahol elsőként alakult meg a tájház. A már említett harmónium az 1830-as évekből való, és még mindig lehet rajta zenélni, habár már nem minden billentyűje működik.