Egy olyan monodrámát állított színpadra Tóth Dániel, amelyet ő maga írt és rendezett, Német Attila, az Újvidéki Színház színművésze segítségével. Az előadás a színház előcsarnokában indul, ott ismerjük meg és látjuk először Sunny Sidesot. Énekel, szteppel, reklámoz számunkra egy grandiózus show-t, melyre sajnos még várnunk kell, később kezdődik, addig is ő kénytelen szórakoztatni a nagyérdeműt. Hirtelen azonban szirénák hangja búg fel, Sunny leterel bennünket a pincébe, azaz a klubba, s jól ránk zárja az ajtót. Itt indul a halálosan humoros, szórakoztató története Sunny Sidesnak, aki elmeséli nekünk az egész életét, és bemutatja a színpadon álló csontvázat, Johnnyt. Az ő figurája kulcsfontosságú lesz az előadás vége felé, amikor is néhány percre félretesszük a mókát, s egy fordulattal megtudjuk Sunny igazi drámáját. Nem lövöm le a poént, és nincs is puskám, hogy az előadáshoz illően egy igazi rossz viccet is beleszőjek beszámolómba.

A díszlet csupán egy koporsó és egy fából készült, régi időket idéző szék. A koporsóból kerülnek be a térbe a kellékek. Először is sör, bor és ropi, hogy éhen-szomjan se maradjunk, de innen kapjuk kézhez a különféle fegyvereket is. Ahogy egy élőhalotthoz illik, a koporsó Sunny raktára is. Az előadás egyszemélyes történet, mondhatni, monodráma… lenne… s az is, ám jócskán interaktív, a jelenlévők soraiból kerülnek ki a mellékszereplők, segítünk Sunny Sidesnak bemutatni helyzeteket, hangulatokat. A közönség szívesen játszik, senki nem ellenkezik, annyira természetes, hogy beszállunk a játékba mi mind, akiket felkér a hullakeringőre. Külön taps jár az előadásban kétszer megjelenő halott menyasszonynak, akit Ladisity Nóra alakított. 

Zombi, vámpír, élőhalott. Mi is lehetünk élőhalottak, mert trauma ért bennünket, vagy mert depressziósak vagyunk, csak járunk-kelünk a világban. Ha ezt vesszük párhuzamként, üzenetként, akkor az előadás arra biztat bennünket, hogy élőhalottként is lehetünk jókedvűek, az élet (a halál) megy tovább.

A stand-up elemeiből egy nagy kanállal merített Dani, s azokat jól is használta, pedig nehéz műfaj, még ha oly könnyűnek tűnik is. Személy szerint el tudnám képzelni a folytatást, a Sunny Sides Hullashow 2-t.

Főszereplőnk bizony van annyira pofátlan, hogy az előadása végén kizár bennünket a színházból. A tapsnál az ajtóban hajol meg, az utca felé, felénk, a világ felé. Hiszen a show még csak ezután kezdődik. Szép üzenetek egy végzős hallgatótól. Aki arra jár, ugorjon be Sunny Sideshoz egy haláli jó kis szórakozásra, nem bánja meg.