A Középiskolások Művészeti Vetélkedője nemrég ért véget, ezért, ahogy már megszokhatták, a következő néhány számban az óbecsei döntő publicisztika kategóriájának írásait közöljük. E számban a második díjas szöveget olvashatják.
Lúdas Matyi (rendezte: Hernyák György, Szabadkai Gyermekszínház, 2022)
A Lúdas Matyit, ezt az alapvetően gyermekeknek szánt művet, több műfaji megközelítésben adaptálták már színpadra, számos feldolgozását láthattuk a vidékünkön, valamint a határon túli deszkákon is. A szakirodalomban viták folytak arról, hogy Fazekas Mihály műve esetleg népmese-e, amit ő csupán lejegyzett. A néző számára ez kevésbé lényeges. A szóban forgó darabot a Gyermekszínház deszkáira Hernyák Zsóka írta át, aki érdekes összefüggéseket talált az asszír és a babilóniai mesevilággal, ezzel is rámutatva, hogy létezik egyfajta univerzalitás a mesei motívumok terén.
Jelen esetben egy zenés előadásról beszélünk, zenéjét Bakos Árpád szerezte, aki bőven beépítette a magyar népi motívumokat. A színpadi mozgás Ricz Árminnak köszönhető, az izzasztó, olykor heves népi koreográfia pedig Kovács Tibornak. Játékos dalbetétek tarkítják a produkciót, ami teljes mértékben indokolt, hiszen gyermekelőadásról beszélünk. Ebben az adaptációban inkább a látvány áll a középpontban, mintsem a szöveg vagy a dialógusok. Lényegében az volt a cél, hogy vegyüljön a zene, a néptánc és a középkori commedia dell’arte. Ez szerintem meg is valósult. A rendezőnek egy picit mindig ki kell tekintenie, hogy tudatosan építsen a darabba felnőtteknek (is) szóló elemeket, és ez itt meg is történt. Ízléses felnőtthumorral operál, amely a színészi játéknak köszönhetően a gyerekeknek is éppúgy mulatságos, mint az idősebb generációnak.
A színészi munka is figyelemre méltó. A jól megszokott szereplőgárda mellett három főiskolai hallgató is részt vett a munkálatokban. A gyerekek kedvence, és úgyszintén az enyém is, Ágyas Ádám volt Döbrögi szerepében. Hatalmas odaadással „vitte el a hátán” az egész darabot. Hitelesen megjelenítette a zsémbes főurat, majd a megalázott, szinte semmibe vett Döbrögi karakterét. Roppant nehéz munkának tűnt a Blagovesta Vasileva által tervezett jelmezekben jól helytállni, úgy a táncos részeknél, mint a párbeszédeknél. Kőműves Csaba színészi játékából reméltem, hogy többet kapunk majd. Nála láttam egyedül azt, hogy valóban otthon érzi magát a színpadon, és nem érzi visszásnak a helyzetet. Szívét-lelkét beleadta a közönség szórakoztatásába, és nem voltak kételyei a színpadi mozgásban sem. Teljes mértékben megbízott a rendező utasításában, és ez a tisztelet megtette a hatását.
Lúdas Matyit két idősíkon keresztül ismertük meg. A darab elején a még nagyon fiatal, jóhiszemű fiúcskát Magyarka Márkusz játszotta, a mindenki számára nagy hírű Lúdas Matyit pedig Varga Benjámin vitte színre, aki nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor veri vissza Döbröginek. Varga Benjámin alakítása számomra kissé visszafogott volt. Ez talán annak is betudható, hogy Magyarka Márkusz gyermek Lúdas Matyija valóban gyermek volt (hiszen ő maga is általános iskolás), és ezért sokkal jobban meg tudta fogni a karakter lényegét.
A színház állandó társulatának tagjai magukhoz hűen, szívből játszottak a közönség minden tagjának. Köztük is voltak kiemelkedő alakítások, személyes kedvencem a lúd, amit nagy megkönnyebbülésemre elő szereplősre adaptált Hernyák György. Vitathatatlanul ő volt az egész előadás legmulatságosabb karaktere. Szavak nélkül, kizárólag mozdulatokkal is érthettük a „mondanivalóját”. Ő volt Matyi hű társa, aki végigkísérte a csalafinta legényt a Döbrögihez vezető úton.
Kifejezetten tetszettek a színdarabból kitekintő narrációk, amelyek nagyon szép és komplex keretet adtak a mókás gyermekdarabnak. Gál Elvira és Fridrik Gertrúd hangja narrálta végig a darabot, kizökkentve ezzel a nézőt a kényelméből, gondolkodásra ösztönözve. Frappáns megoldás volt ez, és fölöttébb jól megadta az előadás alaphangulatát.
A produkció nagyon érzékletesen mutatja be az elnyomást, a zsarnokságot és a jóság problémakörét. Erkölcsi kérdéseket tesz fel a nézőnek, és hagyja, hogy valóban magára ismerjen az ember. Többek között az előadás fő kérdése, hogy etikus-e megbüntetni valakit azért, mert rossz, vagy inkább kerekedjünk fölül önmagunkon, és legyen az emberség a fő erényünk. Megbocsátani valaki gaztettét ugyanúgy érinti Lúdas Matyit, mint Döbrögit. Az előadás végén nem látjuk tisztán, hogy megtörténik-e ez a fordulat, ezzel a rendező szabad kezet ad a nézőnek, hogy a saját értelmezésében lássa a darab mondanivalóját.
Barna Léna
Svetozar Marković Gimnázium
Szabadka
