A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget köszöntötte megalakulásának 20. évfordulóján a Hét Nap vezércikkében Dudás Károly. (Istennek hála, hogy legalább ő - az alapítók egyike, a Szövetség elnöke - vállalkozott erre, máskülönben az is megtörténhetett volna, hogy a sajtó - a mi délvidéki magyar sajtónk! - negligálja a jeles évfordulót.)
Az alkalomhoz illő szép szavak, méltatások után a zárógondolat vegyes érzelmeket kelt az olvasóban, bennem legalábbis. Ott ugyanis ez áll: ''A Magyar Nemzeti Tanács létrejöttével új helyzetbe került a délvidéki magyarság kulturális ernyőszervezete: az MNT-VMI-VMMSZ háromszögben kell megtalálnia helyét, végeznie a szolgálat ráeső részét.”
Az említett MNT-VMI-VMMSZ háromszög kiindulópontja a Művelődési Szövetség. Az alapítók - 38 délvidéki magyar kulturális szervezet képviselői - azért hozták létre, hogy összefogja, támogassa, koordinálja kultúránk végvári vitézeinek küzdelmét nyelvünkért, kultúránkért, megmaradásunkért. Magyarán: hogy teremtse újra az államvallássá emelt testvériség-egység, illetve a kozmopolitizmus köntösébe bújtatott elnemzetlenítő (magyartalanító!) tendenciák által a társadalmi élet perifériájára száműzött amatőr művelődési mozgalmat. Jól figyeljünk: nem intézményt, nem politikai szervezetet, hanem mozgalmat!
Az már a fejlődés természetes velejárója, hogy amikor annak szüksége nyilvánvalóvá vált, a Szövetség kezdeményezte a Művelődési Intézet megalapítását, éppúgy, mint ahogy társadalmi súlyával arányosan vállalt szerepet a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában is. És innen kezdve úgy érzem, fölösleges a találgatás: a Művelődési Szövetség elsődlegesen mozgalmi feladatok ellátására hivatott, éppúgy, mint a Nemzeti Tanács (ebben a konstellációban) a művelődéspolitikai, a Művelődési Intézet pedig a tudományos-szakmai feladatok ellátására. A különbség hármuk között a módszer: a működés hogyan és mikéntje.
A politikai szervezet működésének alapelve a fegyelem a feladatok végrehajtásában, a szakmai szervezeté a tudományosság-szakmaiság, a mozgalomé a párbeszéd, a nézetek ütköztetése.
Félreértés ne essék! Nem arról kell párbeszédet nyitni, hogy mi a teendő, hiszen ha valamit a Nemzeti Tanács politikailag szükségesnek, a Művelődési Intézet tudományosan indokoltnak tart, arról dőreség volna vitát nyitni. A párbeszéd célja annak felderítése, hogy a mozgalom miben tud a legeredményesebben közreműködni a feladatok teljesítésében.
Ennek azonban van egy feltétele (a régi rómaiak conditio sine qua nonnak - elengedhetetlen feltételnek - nevezték): hogy a háromszög mindhárom eleme partnerként tekintsen a másik kettőre, amelyeket a közös cél szólít egy zászló alá. Ez a közös cél pedig kultúránk, és ezzel együtt megmaradásunk, magyarnak maradásunk szolgálata.