home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Gondolatok a 10. találkozó után
Faragó Árpád
2005.04.20.
LX. évf. 16. szám
Gondolatok a 10. találkozó után

A legjobb előadás: a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület társulata (Szabó Attila felvétele)A tizedik, jubileumi találkozó ünnepi hangulatában kissé talán elfogult az ember. Különösen akkor, ha az elmúlt, mögöttünk maradt találkozók, színházi esték eseményeit, történéseit is újra éli, f...

A legjobb előadás: a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület társulata (Szabó Attila felvétele)

A tizedik, jubileumi találkozó ünnepi hangulatában kissé talán elfogult az ember. Különösen akkor, ha az elmúlt, mögöttünk maradt találkozók, színházi esték eseményeit, történéseit is újra éli, felidézi. Bennem is felfénylenek színjátszásunk immár hagyományos nagy seregszemléjének emlékezetes percei, órái, azok az előadások, azok a ragyogó alakítások, amelyek a katarzis erejével hatottak rám, hatottak mindannyiunkra, akik ott ültünk a nézőtéren. Ami engem illet, az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehetettem színjátszóink találkozóin, s több mint 120 előadást láttam, láthattam.
Szeretném mindjárt elmondani, hogy nemcsak a hivatalos felkérés, megbízatás kísért be ezeknek az előadásoknak a nézőterére. Mindenekelőtt a műkedvelő színjátszóinknak a színpad iránt tanúsított végtelen rajongása, feltétlen művészetszeretete volt az, ami ott tartott a rivaldán túli sötétségben, a nézők között. Az őszinte lelkesedés, a játék öröme sugárzott onnan a világot jelentő deszkákról. Előadásaikban ott volt az igényesség. Éreztem, hogy a ,,játszani is engedd szép, komoly fiadat' József Attila-i követelés nem az álvalóságot hazudó giccsművészetnek kér szabadságot ott, a találkozókra, hanem a művészet játékosságának, az élet valóságos derűjének, a szerelem és a barátság bolondságainak.
Azt hiszem, hogy színjátszó mozgalmunk valódi állapotát híven tükrözik ezek a találkozók. S ha fenntartás nélkül, jóindulatú szándékkal felvértezve igyekszünk felmérni, minősíteni mindazt, amit ez a mozgalom számunkra nyújt, akkor csak azt állapíthatjuk meg, hogy színjátszóink életében a József Attila-i követelésnek meghatározó szerepe van! Ehhez a felismeréshez, legalábbis úgy érzem, nem kell külön magyarázatot fűzni. Ha ugyanis időt szakítunk magunknak és átnézzük például az elmúlt 10 találkozó repertóriumát, akkor láthatjuk, érzékelhetjük azt a műsorpolitikai igényességet, amely már eleve a legmagasabbra törő műkedvelés szándékát igazolja. A hazai szerzők mellett megtaláljuk ott a magyar és a világ drámairodalmának legjelesebbjeit. S ez bizony nem kis dolog! Már önmagában véve is minősíti a mozgalomnak, színjátszó társulatainknak a munkáját! Egyébként ezt a műsorpolitikai igényességet az idei, jubileumi találkozó is bizonyította, hiszen Deák Ferenc, Karinthy Frigyes, Illyés Gyula, Fazekas Mihály művei mellett ott láttuk Max Frisch, Dürrenmatt és Kesey színpadi alkotását is, hogy csak néhányukat említsem!
Aztán a színpadra állított művek stílusát is a sokszínűség jellemzi. A hagyományos rendezői megközelítés, színpadi megvalósítás mellett nem egy színházi szakember a kísérletezés, az újat keresés útját választotta és mindjárt meg kell mondanunk, hogy az új színházi formanyelv keresésében igen szép, figyelemre méltó eredményeket mutattak fel nemcsak az elmúlt találkozókon, hanem az idein is! S megint csak az igényességre hivatkozom, mivelhogy a különböző stílusok, rendezői elképzelések, vonatkozzanak azok a hagyományos vagy a kísérletező szakemberekre, társulatokra, végeredményben komoly, élményt nyújtó előadásokként kerültek a közönség elé!
Az elmondottakkal nem a mozgalom létét igyekeztem igazolni. Egyszerűen csak azt kívántam, néhány mondatban megfogalmazni, hogy itt, a Vajdaságban azért nem pihennek a múzsák. Ezt az elmúlt tíz esztendő, a tíz találkozó mindennél beszédesebben bizonyítja. S ha még, így utólag, megemlítjük, hogy találkozóról találkozóra mind több fiatalt látunk a színpadon, hogy egy új, rendkívül tehetséges nemzedék kongatja itt már Thália templomának a harangját, akkor igazán nincs miért aggódnunk, legalábbis műkedvelő színjátszásunk jövőjéért semmiképpen sem!
Úgy érzem, sőt meggyőződéssel vallom, hogy a tizedik jubileumi találkozó, mint az előtte lévők mindegyike is, hitet tett a mozgalom mellett. S remélem, hogy tíz év múlva, a huszadik találkozó alkalmával színjátszóink nagy seregszemléjének megálmodói büszkén szólnak majd arról, hogy a mozgalom nemcsak él, lélegzik, hanem mind erőteljesebben jelen van az itt élő kis közösség életében, hogy megbecsülik, odafigyelnek munkájára és azt minden tekintetben támogatják, segítik! Mert ne feledjük: színjátszóinknak nemcsak közönsége, hanem közössége is van, amelyet szolgál, önzetlenül, végtelen alázattal! Szolgál, mert ez a feladata, küldetése!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..