— Nem biztos, hogy sokan tudják: Vicsek Károly a zombori színházban is rendezett és sokat forgatott a városban. Olyan meghatározó hely ez, ahová érdemes visszatérni? — indította a beszélgetést Fekete J. József.
A vendég elmondta, hogy pályája kezdetén első tanulmányát a zombori Bosnyák Ernőről, a jugoszláv filmgyártás egyik úttörőjéről írta.
A nemrég elhunyt Deák Ferenc neve is többször elhangzott, hiszen sajátosan sokoldalú szereplője volt a vajdasági filmkészítésnek, pályatársa Vicseknek. 1984-ben közösen készítették a Fajkutyák ideje című filmet, s ugyanezt a címet viseli az est keretében bemutatott multimediális kiadvány is (könyv és DVD), amely a vendég filmművészetének többrétű elemzését foglalja magában.
— Deákkal mindig elrejtettünk valamilyen üzenetet a filmjeinkben. Az 1984-ben készült film sem volt kivétel. Ebben tudatosítani akartuk, hogy mi nem idegenek, nem jövevények vagyunk, hanem meg kell kapaszkodnunk ezen a földön. Ki kell végre mondani, hogy akik nálunk, Vajdaságban találtak menedékre, nem menekültek, hanem tulajdonképpen megszállók, akik leigáztak, kifosztottak bennünket — vallott meglátásairól a filmrendező, kifejtve a boldoguláshoz elkerülhetetlenül szükséges kreativitás fontosságát.
— Vicsek még a játékfilmeket is dokumentumfilmként rendezi meg, rámutat azokra a körülményekre, amelyek velejárói a mi vajdasági kisebbségi létünknek — hallottuk Siflis Zoltántól.
Megtudtuk, Vicsek Károlynak van olyan alkotása is, amelyet betiltottak, és soha nem került vetítésre. Ez egy kocsmai jelenetet tartalmaz, amelyben a társaság egyik tagja ráköp a gyufából formált alakzatra, egy ötágú csillagra.
Siflis Zoltán az anyaországi magatartást bírálva elmondta, Magyarországon a filmesek jelentős hányada a mai napig úgy gondolja, hogy nagy filmet csak pestiek készíthetnek, Vicsek Károlyról azonban anyaországi filmkritikusok is elismerő méltatásokat írtak, némelyikük „magyar Fellininek” nevezte, akinek az alkotásaiból kiolvasható az aktuális társadalmi jelenségek és történések bírálata. Ez a magatartás érezhető játékfilmjein és dokumentumfilmjein is.
A beszélgetés során az elismerésekről, díjakról is szó esett. Parlag című játékfilmjével 1974-ben a pulai filmfesztiválon kiérdemelte a rendezői Bronz Arénát. A filmért később San Remóban is kitüntették. Öt évvel később Trófea című filmjéért Nagy Arany Aréna díjjal jutalmazták a jugoszláv játékfilmszemlén.
Az est keretében a Magyar Polgári Kaszinó előcsarnokában kiállítás nyílt Marija Turkalj műkedvelő festő alkotásaiból. A tárlatot Milorad Rađenović, a ’76-os Képzőművészeti Csoport elnöke nyitotta meg.
A Találkozások zenei aláfestéséről ezúttal is a Zsebszínház Kisegyüttese gondoskodott.