home 2024. február 25., Mátyás napja
Online előfizetés
Fényképek Bácsfeketehegy múltjából és jelenéből, II.
SÁRKÖZI István
2013.04.03.
LXVIII. évf. 14. szám

Szüreti bál Pál András vendéglősnél 1934-ben. A szüreti bál bírója Pál István. Hárfás Ferkó 1961-ben „alkalmi koncert”-et ad az utcai járókelőknek a vásártér sarkán... — olvasgatom a képek hátlapján. Nagy érdeklődés kísérte 1978-ban a strandon megtartott május elsejei rockkoncertet, melyen Vajda Mihály, Berec Lajos és Simonyi József zenéltek...
Minden egyes képről sokat lehetne mesélni, én mégis csak három történetet emelek ki, melyek mindegyik a maga módján hatással van a jelenünkre.

A múlt században egy valamirevaló bácsfeketehegyi legénynek illett jártasságot szereznie a tamburálásban.  A tandíj egy zsák búza volt. Zenei tudásukat azonban csak a saját szórakoztatásukra fordították. A lányok és az asszonyok citerázással fejezték ki érzelmeiket. Volt is majd minden nagylányos háznál citera. A Vélityen egy fokkal színvonalasabb zenei tevékenység folyt. Saját készítésű szilvafa és meggyfa tamburáikon a zenélést már olyan színvonalra emelték, hogy a tanyavilágban összegyűlt vendégeket is elszórakoztathatták vele. Eleinte az ütemet kantabőgővel diktálták, később azonban nagybőgőt is szereztek. Búzavetéstől Bálint-napig, azaz télidőben ráértek gyakorolni. Ám egy-egy disznótor, névnap, keresztelő is jó alkalom volt a muzsikálásra. Kivitték a szobából az ágyat meg a priccset, és hiába volt szépen felmázolva a padló, olyan dáridót csaptak, hogy alig látták egymást a felkavart portól. Csendes nyári estéken tárogató hangja búgott fel a Vélityről. Nagy Kálmán néha még a szalmakazal tetejéről is küldözgette nótáit a falu felé. Ilyenkor Szitás László is elővette a tárogatóját, kiült a Finta-dombra, hogy válaszolgasson a nótáival. Ez a rövid kis történet — bármilyen hihetetlenül hangzik is — egyetlen, a Vélityen 1939-ben készült fényképről jutott az eszembe. Egy fiatalember van rajta kalapban, mosolyog, valamilyen fúvós hangszert fog a kezében, a háttérben egy bokor és egy fa... A fiatalember Nagy Kálmán bácsi, a Vélity pedig egy tanya, amely ma már nem létezik. A hangszer pedig egy tárogató... Nagy Kálmán bácsinál még én is hegedültem két szüreti mulatság alkalmával, a nálam idősebb zenészek pedig nótákat is tanulhattak tőle. 2012. február 15-én volt a temetése, zord időben, és a tamburazenekar a zenésznek kijáró tisztelettel eljátszotta az erre az alkalomra a saját maga válogatta nótáit.

Egy másik múltbéli pillanat... Takács Ferenc tanítót 1909-ben alkalmazták falunkban. Szívügyének tartotta a dalárda tevékenységét, és három évtizeden át a lelkén viselte a bácsfeketehegyi lakosok, főként az ifjúság sorsát. A dalárda kedden és csütörtökön tartotta próbáit. Tagjai közül kerültek ki az akkori színielőadások szereplői is. Semennyi támogatást sem kaptak a polgári és vallási közösségektől. Csakis olyan színdarabokat rendeztek, amelyek telt házról gondoskodtak legalább két előadás erejéig. A jövedelem egy részét kellékek, jelmezek vásárlására fordították, a többi pénzt egy kulturális otthon felépítésére gyűjtötték. Úgy gondolták, fontos, hogy az ifjúság ne kocsmákban, hanem kulturált környezetben töltse el szabad idejét. A dalárda tagjainak volt egy ezüstszínű jelvényük: „Bácsfeketehegyi Református Dalárda” — ez volt ráírva. Ennek a jelvénynek a viselésére csak egy év elteltével vált jogosulttá a tag, persze azzal a feltétellel, hogy minden próbán megjelenik. Ha az énekes három alkalommal hiányzott, és távollétét nem tudta igazolni, akkor három hétre megvonták tőle a jelvény viselésének jogát. Ha volna manapság dalárdánk, vajon hány embernek lenne joga az ilyen nehezen kiérdemelhető jelvény viselésére?

Ugorjunk egyet az időben! 1970-ben megalakult a tamburazenekar. Időközben pedig folytak a János vitéz dalmű előkészületei 94 szereplővel. Helyben négy előadást ért meg a darab, de a bevétele alig fedezte a kiadásokat. A legnagyobb tétel a hivatásos zenészek honoráriuma volt! Mentő ötletként merült fel a gondolat, hogy a zenei kíséretet az amatőr tamburazenekarra bízzák. A János vitéz partitúrája persze nem tamburazenekarra íródott... A tamburazenekarral való első bemutatkozás Bajsán volt. A közönség lelkes tapssal üdvözölte őket, és a János vitéz eljutott Topolyára, Adára, Moravicára, Pacsérra, Temerinbe és Csantavérre is.

1976. április 24-én, az adai fellépésről hazafelé tartva az autóbusz letért a nemzetközi útról, és az árokba fordult. A szereplők többsége megsérült. Sárándi Sári néni a fél karját elveszítette. A következő napon az amatőr színházak kanizsai fesztiválján kellett volna a csapatnak fellépnie. A szerencsétlenül járt asszonynak amputálni kellett a kezét, a gyermekei azonban mégis úgy döntöttek, hogy el kell menni és helyt kell állni a szemlén. Másnap este Sárándi Sári nénin kívül még 93 szereplő állt ki a színpadra sántán, bekötött karokkal, bicegve... A közönség a 150 perc alatt nevetett is, sírt is, tapsolt is. A társulat óriási sikert aratott.

A fényképalbum megjelenése nagy öröm a számunka. Ha a 70-es években nem gyűjtötték volna össze a múltunkról szóló történeteket, adatokat, információkat, Akkor ma már bizony nehezen tudnánk ebbe a munkába belevágni. A II. kötet a 70-es évek gyűjteményét egészíti ki jelenkori fényképekkel. Nagyon meg kell becsülnünk ezt a fényképes monográfiát, kevés falunak van ugyanis ilyen rendszerezett fotódokumentációja. A fényképalbum létrejöttéért köszönettel tartozunk Pál Károlynak, Bojtos Bélának, a bácsfeketehegyi helyi közösségnek, Kishegyes község önkormányzatának, a Forum nyomdának, Bordás Győzőnek, Németh Ferencnek és ifjú Virág Gábornak, valamint azoknak a magánszemélyeknek, akik rendelkezésünkre bocsátották a saját fényképeiket, melyek falunk gazdag művelődési életéről tanúskodnak.

A képeskönyv összeállítását Kórizs József és édesanyám, Sárközi Otília végezte. Köszönjük fáradhatatlan munkájukat!
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..