Az év egyik nagy horrormeglepetése a Fegyverek, Zach Cregger filmje, mely már az HBO Max platformon is megtekinthető. Egy kísérletezős, kisvárosi hangulatú, vérbő rémfilm, mellyel Cregger szándékosan próbált kilépni a műfaji keretekből. Ezért többször azon kapjuk majd magunkat, hogy nevetünk ahelyett, hogy félnénk.
Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a Fegyverek nem ijeszt meg bennünket többször, mint kellene — bár a horrorrajongók körében minden kétséget kizáróan megosztó lesz. Már csak azért is, mert papírmasé karakterei éppen olyanok, amilyenek a klisés horrorfilmekben is. Szeretni viszont bőven lehet, mert a Twin Peaks-szerű környezet, a baljós, sötét, felszín alatti titkok ott vannak, ahogyan a misztikum is. Sőt még az is meglepő, ahogyan Cregger szándékosan húzza az időt, azaz párhuzamos történetmesélési technikájával megoldásokat ígér, de csak egyre több kérdést hagy — ettől azonban ne ijedjünk meg, nem kell túl sokat várni arra, hogy leessen, miről is szól a Fegyverek.
Egy kisvárosban valami hátborzongatóan furcsa történik: hajnali 2 óra körül nyomtalanul eltűnik 17 iskolás diák. A biztonsági kamerák azt rögzítik, hogy a gyerekek széttárt karokkal futnak az utcán, pont úgy, mintha repülőt játszanának. A nagyobb baj az, hogy sohasem térnek haza. Mindannyian ugyanabba az osztályba járnak, amelynek vezetője Justin tanárnő (az Ozark című sorozatból is ismert Julia Garner). Egyetlen gyerek marad meg, Alex (Cary Christopher), aki másnap újra iskolába megy, mintha mi sem történt volna. Bármennyire is faggatják viszont, nem tud vagy nem akar semmit mondani a dologról. A szülők dühösek, a hatóságok és az FBI tehetetlen, a kisvárosban pedig egyre inkább kezdenek elszabadulni az indulatok. Az egyik szülő, Archer (Josh Brolin) egyre komolyabban támadja és gyanúsítgatja Justine tanárnőt, aki nem bírja a nyomást, inni kezd, és depresszióba zuhan. Úgy érzi, ő a bűnbak, akire az egészet rá akarják verni. Végül, az igazgató tiltása ellenére, maga kezd nyomozni, és olyan dolgokra döbben rá, amelyek egyszerre viccesek és kínosak, de a gyerekekről továbbra sem derül ki semmi.
Cregger fejezetekre bontotta a filmet, azaz minden szereplő a saját nézőpontjából láttatja ugyanazt az eseményt. És ez bár érdekesnek tűnik, az igazság az, hogy leginkább a „megfejtésnél” vágja el ezeket a minisztorikat, ami azért jócskán frusztráló lehet a nézők számára. Érdemes viszont kitartani, mert meglepő, ijesztő és véres befejezést szánt filmjének az író-rendező. A Fegyverek tehát jóval több egyszerű, azaz hagyományos horrornál. Talán az az egyik hibája, hogy ebben a formában nem is igazán működik. Ha azonban társadalomkritikaként, fekete komédiaként és drámaként nézzük, már jóval árnyaltabb lesz a kép. Hangulata helyenként rendkívül melankolikus, mégsem megy át öncélú, mélázgatós melodrámába — erre Archer történetszálában azért találunk majd némi hajlamot. A vígjáték is dominál benne. A rendező ügyelt erre, mert saját bevallása szerint egy személyes tragédia ihlette arra, hogy elkészítse ezt a filmet, és nem szerette volna ezt túlerőltetni. Persze a Fegyverek is egy azon filmek sorában, amelyeknek cselekményéből lassacskán felsejlik, hogy itt valószínűleg nem természetfeletti szörnyetegekről, hanem a manipulálhatóságról, az emberben (vagy emberekben) rejlő gonoszról van szó — hogy aztán a végén igazán meglepődjünk.
Elgondolkodtató, egyedi horror a Fegyverek, mely kétórás játékideje alatt végig idegtépő — de azért lesz benne egy-két jump scare is, csak hogy az olcsóbb horroreszközök se maradjanak ki.
Nyitókép: imdb.com
