Klenanc Miklós 1986-ban született Újvidéken. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát summa cum laude minősítéssel, majd a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) folytatta tanulmányait. Jelenleg Magyarország egyik legnagyobb presztízsű ügyvédi irodájánál, a CMS-nél dolgozik, és elsősorban vitarendezéssel foglalkozik.

* Vajdaságból indult, majd Magyarországra került, és ma már nemzetközi ügyeken dolgozik. Hogyan vezetett az útja Gombosról Újvidéken át a jogi pályára? Hogyan éli meg ön az ügyvédi hivatást, mi vonzotta benne?

— Az ügyvédi hivatás nagyon korán, már általános iskolás koromban meghatározó álmommá vált. Osztálytársaim is úgy emlékeznek rám, mint aki már gyerekként kijelentette: ügyvéd lesz — és ehhez következetesen ragaszkodtam is. Sokan az amerikai filmek alapján képzelik el, mit csinál egy ügyvéd, de az angolszász és a kontinentális európai jogrendszer között hatalmas különbségek vannak. Másként működnek a bíróságok, más a jogviták logikája. Egyszersmind vannak olyan területek — például a vállalatfelvásárlások —, ahol a munka szinte ugyanolyan a világ bármely országában. A szerződésírást gyakran hasonlítom a programozáshoz: egy döntési fa végigvezetése, ahol minden elágazásra megoldást kell adni. Az angolszász és az európai szemlélet itt is eltér: Amerikában csak az létezik, ami le van írva, míg Európában akár egy egyszerű, kézzel írt megállapodás is teljes értékű lehet, mert a jogrendszerünk zárt, és minden jogvitára ad választ. A jó szerződés célja, hogy megelőzze a vitát. Bíróságra általában akkor van szükség, amikor a helyzet nem egyértelmű, és ilyenkor végső soron egy bíró szubjektív értelmezésére bízzuk a döntést — pedig ő az egyetlen, aki nem volt jelen a szóban forgó helyzetben. Ezért törekszem mindig arra, hogy a szerződés már eleve elkerülje ezt a bizonytalanságot.

* Dolgozott már több nagy, nemzetközi ügyvédi irodában, és külföldi szakmai programokon is részt vett. Mi volt ezek közül a legmeghatározóbb élmény, mely formálta az ügyvédi gondolkodását?

— Szegeden végeztem el a jogi kart, majd egy egyéves összehasonlító alkotmányjogi tanulmány után Budapesten kezdtem el dolgozni a PwC magyarországi ügyvédi irodájában, melynek akkor Réti Antal és Társai volt a neve, ma pedig Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda. Csaknem tizenöt évet töltöttem ott: először ügyvédjelöltként, később ügyvédként, majd együttműködő ügyvédként, amikor már a saját irodám által dolgoztam be. A jelölti évekre két kiemelkedően fontos mentorom emlékeztet: Horváth Dóra, akitől az üzleti világ jogi megközelítését, az ügyfelek problémáinak valódi megértését és kezelését tanultam, valamint Réti László, aki a peres munkákhoz és a jogviták stratégiai oldalához adott meghatározó útravalót. Sok estét töltöttünk együtt azzal, hogy egy-egy szó vagy mondat pontos megfogalmazásán gondolkodtunk, hogy az a bíróság számára a lehető legkifejezőbb legyen.

* Mivel foglalkozik jelenleg? Hogyan kell elképzelni az ön szakmai területeit — a vitás ügyek rendezését, a vállalatfelvásárlásokat vagy akár a mesterséges intelligencia jogi kérdéseit?

— Ahhoz, hogy elmondjam, mivel foglalkozom most, egy kicsit vissza kell nyúlnom a korábbi kedvenc területeimhez, mert ezek határozták meg a pályámat. Elég gyorsan kirajzolódott, hogy három fő terület köré szerveződik a munkám: a jogviták — pontosabban a jogviták megelőzése és rendezése —, a céges ügyek, melyeken belül a vállalatfelvásárlások és átszervezések, valamint a felelősségi kérdések, melyekhez az utóbbi időben a mesterséges intelligencia jogi vonatkozásai is társultak. A PwC-nél töltött hosszú évek során is ezekkel dolgoztam, egészen addig, amíg tavaly januárban nem csatlakoztam a Schönherr ügyvédi irodához, mely egy kelet-közép-európai, regionális, nemzetközi iroda, elsősorban az M&A területén erős. A bécsi központ felkérésére a budapesti vállalatfelvásárlási csapat vezetését vállaltam el, és körülbelül másfél évet töltöttem ott. Végül azonban rá kellett jönnöm, hogy a szívemhez legközelebb mindig is a vitarendezés és a vitamegelőzés állt. Ezért az idén nyáron váltottam, és csatlakoztam Magyarország legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodájához, a CMS-hez, ahol a vitarendezési csoportban dolgozom, és továbbra is aktívan foglalkozom a mesterséges intelligencia jogi kérdéseivel.

* A technológia, főleg a mesterséges intelligencia gyorsan átalakítja a jogi munkát. Hogyan látja: mi változik, és hogyan tud erre egy ügyvéd jól reagálni?

— Úgy gondolom, hogy jogászként különösen izgalmas időszakban élünk: egy olyan világ küszöbén állunk, ahol a változás állandóvá válik. A jog feladata az lenne, hogy kiszámítható módon rendezze az emberek közötti viszonyokat és a társadalom működését, ám jelenleg ezt egyre kevésbé képes betölteni. A technológiai fejlődés elképesztő sebessége miatt a jogszabályok óhatatlanul lemaradásban vannak — mindig egy lépéssel a technológia mögött kullognak. Ez hosszú távon fenntarthatatlan, mert kiszámíthatatlanságot eredményez. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem csupán a jogászok feladata és felelőssége. A jog a társadalmi viszonyokat egy meghatározott elképzelés alapján rendezi, márpedig amíg a társadalom egészében nem tudatosul, hogy a mesterséges intelligencia milyen változásokat hoz, és amíg nem döntjük el közösen, hogy ebben az átalakuló világban hogyan szeretnénk élni, addig nem is tudunk megfelelő szabályokat alkotni. Nekünk, embereknek kell meghatároznunk, hogyan akarjuk alakítani ezt a jövőt — és nem szabad hagynunk, hogy a mesterséges intelligencia formálja a társadalmat helyettünk. Csak akkor tudjuk jogszabályokba önteni a megfelelő garanciákat és irányokat, ha társadalmi szinten kialakul egy határozott elképzelés arról, milyen jövőt szeretnénk magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak.

* Ön fiatal jogászokkal is foglalkozik. Pontosan hogyan segíti őket — mentorálás, képzések, szakmai szervezetekben való részvétel? Miért tartja ezt fontosnak, illetve mit szeretne átadni a következő generációnak?

— A szívemhez legközelebb álló kezdeményezés a jelenleg inaktív Szász Pál-ösztöndíjprogram, mely határon túli — köztük vajdasági — joghallgatóknak adott anyagi támogatást és budapesti szakmai gyakorlatot. Nagyon fontosnak tartottam, mert nemcsak mentorálhattam tehetséges fiatalokat, hanem valódi szakmai és emberi kapcsolatok is kiépülhettek a Kárpát-medencében. Hiszek abban, hogy a mentorálás nemcsak egyéni támogatásról szól, hanem közösségépítésről is, és ezért több szervezetben — az ELSA-ban, a Magyar Jogász Egyletben és a Budapesti Ügyvédi Kamaránál — is aktívan támogatom a fiatalokat. A tudásátadást kötelességnek és társadalmi felelősségnek érzem: olyan jogászokat szeretnék segíteni, akik nemcsak a jogszabályokat ismerik, hanem a jog logikáját is értik, és ezzel egy jobb világért dolgoznak.

* Mi az a terület, ahol még lát kihívást és kitörési pontot, ami a jogot illeti?

— Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése az ügyvédi hivatást is jelentősen át fogja alakítani. Már most is rengeteg AI-alapú szoftver létezik, melyet a nagy nemzetközi irodákban napi szinten használunk. Ezek néha még megmosolyogtató eredményt adnak, és nem állítom, hogy öt—tíz év múlva robotok fognak a bíróságokon ítélkezni, de biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi, még gyerekcipőben járó megoldások hatalmas fejlődésen mennek majd át. Ez alapjában változtatja meg, hogy a hús-vér jogászokra milyen területeken lesz szükség. Az egyik ilyen szerintem éppen a vitarendezés. Ez egy nagyon emberi műfaj: érzelmekre, kapcsolatokra, személyes impulzusokra épül. Itt továbbra is fontos marad, hogy az ügyfeleknek úgy adjunk tanácsot, hogy közben a bennük lévő feszültséget is csökkenteni tudjuk. A vitamegelőzés még inkább ilyen terület, ezért is helyeztem át a szakmai fókuszomat erre. Meggyőződésem, hogy a következő tíz évben a jogászi feladatok jelentős része átalakul. Ügyvédjelöltként még rendszeresen fordítottam iratokat külföldi ügyfeleknek — ma ezt a mesterséges intelligencia másodpercek alatt kiváló minőségben elvégzi. Régen formanyomtatványokat töltöttünk ki, a még idősebb kollégák pedig postára jártak, és illetékbélyeget ragasztottak. Ezek mind eltűntek, és sok minden más is el fog. A nagy jogi átvilágítások is teljesen átalakulnak majd: nem 30 jogász fog több tízezer oldalnyi szerződést átolvasni és kézzel összefoglalni. Ezt a részt vélhetően az AI végzi el, és az ügyvédek szerepe abba az irányba tolódik, hogy a sokkal komplexebb, magasabb hozzáadott értékű feladatokra koncentráljanak.