Elhallgatott történelmünk – A Palicsi Szárszó (1943. augusztus 20—22.)
DÉVAVÁRI Zoltán
2012.09.19.
LXVII. évf. 38. szám

A sztálingrádi és a doni katasztrófa után a Bácska visszacsatolásának második esztendejében — 1943. április 15-én jelent meg a Kalangya XII. évfolyamának 4. száma, melyben többek között arról olvashatunk, hogy március 14-én Zomborban megalakult a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság. Hasonlóan számolt be a zombori eseményről a Délvidéki Magyarság napilap is. A Szenteleky Társaságot ekkor már másodszor alapították meg, mivel hasonló nevű és célú társaság 1933 márciusa és 1934 áprilisa között a becskereki magyar közművelődési egyesület alosztályaként Várady Imre kezdeményezése révén már létezett. A rövid életű szervezetet akkor a jugoszláv hatóság az alapszabály hiányára s a megrendült bizalomra hivatkozva egy báni rendelettel oszlatta fel.

A sztálingrádi és a doni katasztrófa után a Bácska visszacsatolásának második esztendejében — 1943. április 15-én jelent meg a Kalangya XII. évfolyamának 4. száma, melyben többek között arról olvashatunk, hogy március 14-én Zomborban megalakult a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság. Hasonlóan számolt be a zombori eseményről a Délvidéki Magyarság napilap is. A Szenteleky Társaságot ekkor már másodszor alapították meg, mivel hasonló nevű és célú társaság 1933 márciusa és 1934 áprilisa között a becskereki magyar közművelődési egyesület alosztályaként Várady Imre kezdeményezése révén már létezett. A rövid életű szervezetet akkor a jugoszláv hatóság az alapszabály hiányára s a megrendült bizalomra hivatkozva egy báni rendelettel oszlatta fel.
Az előzőtől jóval eltérőbb közegben és egy teljesen más impérium alatt az 1943. évi alakuló ülésen a Társaság tiszteletbeli elnökévé Herczeg Ferencet, elnökké pedig Krámer Gyulát, a DMKSZ elnökét választották meg. A társelnökök közt pedig ott találjuk többek között Draskóczy Edét, Szirmai Károlyt, Deák Leó Bács-Bodrog vármegye, Újvidék és Zombor főispánját, illetve Reök Andort, Szabadka és Baja főispánját is. A Szenteleky Társaság tiszteletbeli tagjainak a névsorában a magyar állam akkori hivatalos politikájának, sőt kultúrpolitikájának a fentebb említett két helyi prominens képviselőjén kívül ott volt többek között Szinnyei-Merse Jenő, m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Keresztes-Fischer Ferenc, m. kir. belügyminiszter, illetve Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter is.
A márciusban megalakult társaság — közvetlenül a nagy visszhangot kiváltó balatonszárszói találkozó előtt — rendezte meg 1943. augusztus 20-a és 22-e között a Délvidéki Írók Palics-fürdői Nyári Táborozását.
A korabeli híradások — s itt ismételten a Kalangyára (1943. augusztus 15, 8. szám, 1943. szeptember 15, 9. szám), illetve a Délvidéki Magyarságra (1943. augusztus 7., augusztus 21. és augusztus 23.) kell támaszkodnunk — részletesen összefoglalják az akkori történéseket, megkönnyítve ezzel az események utólagos rekonstruálását.
A „Palicsi Szárszó” a megjelenteket tekintve impozáns névsorral dicsekedhetett, azon részt vett az itteni — délvidéki — köz- és irodalmi élet színe-java. Palicson volt 1943 augusztusában Batta Péter, Berényi János, Bencz Boldizsár, Bogner József, Cziráky Imre, Csuka Zoltán, Draskóczy Ede, Dudás Kálmán, Fekete Lajos, Debrecenből mint vendég Flachbarth Ernő egyetemi ny. r. tanár, (az Egyetemi Kisebbségjogi Intézet igazgatója), Garay Béla, Heincz Vilmos, Herceg János, Kelemen János, Kisbéry János, Kolozsi Tibor, Létmányi István, Lévay Endre, Laták István, Makay Gusztáv (a Janus Pannonius Társaság kiküldetésében), Majtényi Mihály, Magyari Domokos, Németh Kálmán, Prokopy Imre, Radványi Radicsevich Sándor, Romhányi Gyula, Stadler Aurél, Szabó György, Szirmay Károly, Szőnyi Géza, Tomka Győző, Veréb Gyula és Zimándy Piusz. Tamási Áront is várták Erdélyből, de végül is nem tudott jelen lenni.
Külön említést érdemel, hogy az előadókon kívül a palicsi találkozón megjelent Batizfalvy János, a Délvidéki Szemle akkori főszerkesztője is. Ez az apró momentum azért érdemel egy mondat erejéig külön figyelmet, mert 1942-ben, a Szemle első megjelenésekor éles, késhegyre menő vita alakult ki a Kalangyával. Ennek a lényege tömören az volt, hogy a Bácska visszacsatolását követően az anyaországi értelmiségiek közül sokan úgy vélekedtek, hogy a Kalangya teljesítette történelmi küldetését, s helyét át kell adnia, be kell olvadnia az anyaországi folyóiratokba.
A Kalangya 1943. szeptemberi számában arról olvashatunk, hogy Reök a háromnapos palicsi táborozás kapcsán nemcsak az elnökséget, hanem annak a védnökségét is vállalta, de személyesen csak az értekezlet második napján volt jelent. Így a rendezvényt Székely Jenő — akkor még polgármester-helyettes (Völgyi János polgármester ugyanis augusztus 10-én lemondott) — nyitotta meg, beszédében pedig a Szenteleky Társaság és a Kalangya addig munkáját méltatta. A tábor megnyitóján jelen volt Eszterhás István író, miniszteri titkár, a nemzetvédelmi propagandaminisztérium nemzetpolitikai osztályának vezetője, Gedényi Mihály, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács főtitkára, a Magyar Múzsa főszerkesztője, aki „Az író és az olvasó” címen tartotta meg a rendezvény első — tulajdonképpeni nyitóelőadását. A tábor végül is Kisbéry János szubjektív írásával nyílt meg, melyet a szerző távolmaradása miatt Garay Béla olvasott fel, ezután pedig Majtényi Mihály „Délvidéki színek és hangulatok” című előadása következett. A Délvidéki Magyarság korabeli tudósítása szerint az első napon még a budapesti Gedényi Mihály is megtartotta előadását, mely az írás és a könyv problematikájáról szólt. Az előadásokat vita követte, első hozzászólója Eszterhás István volt, majd őt Herceg János, Cziráky Imre, Létmányi István és Kisbéry János követte.
A következő napon Zimándy Piusz premontrei kanonok gyászmisét mutatott be Szenteleky Kornél lelki üdvéért. Az értekezlet második napja Csuka Zoltán elnökletével vette kezdetét. Elsőként Prokopy Imre nyugalmazott főispán tartott előadást A délvidéki magyar író és a nemzetiségi kérdés címmel. A Kalangya 1943. szeptember 15-i 9. száma teljes terjedelmében közölte. Prokopy fontos, az utókor által elfeledett tanulmányát helyszűke miatt most nincs módunk alaposan körüljárni, csupán az általa felvetett kulcskérdés ismertetésére vállalkozhatunk. Az előadás elsősorban arra a kérdésre próbált választ adni, „hogy mi a szerepe, és mi legyen a feladata a délvidéki írónak a nemzetiségi kérdésben itt, a hét nemzetiség lakta Bácskában, vagy — ha az egész visszatért Délvidéket és még a bánáti részt is számításba vesszük — ezen a nem kevesebb, mint tíz kisebb-nagyobb népcsoport lakta területen”.
A nyugalmazott főispán után Cziráky Imre Mit vár a nép az írótól, Létmány István pedig a Közösségi és egyéni szellem az irodalomban címmel tartottak előadást. A vitákat követően Reök Andor köszöntötte az egybegyűlteket, s felolvasta Herczeg Ferencnek az írókhoz intézett üzenetét, külön kiemelve, hogy „Ma, midőn a magyar írók között annyira elhatalmasodott a viszálykodás szelleme, valósággal kulturális feladatot teljesít, aki elősegíti a baráti és bajtársi érintkezést”. Reök aránylag hosszú, politikai tartalommal is bővelkedő beszédében méltatta Szenteleky munkásságát, majd az 1918—1941 közötti kisebbségi időszak irodalmi helyzetével kapcsolatban — a kor szellemében összhangban — úgy vélekedett, hogy az adott helyzetben a kisebbségi író nem tehetett mást, mint megőrizni az anyanyelvet, megtartani a nemzeti érzést, konzerválni és fejleszteni a nemzeti értékeket, összefogni a társadalmi erőket, s harcolni a gyűlölet szellemével szemben.
Miután a főispán befejezte beszédét, Lévay Endre kapott szót. Irodalmi témakörünk és a magyar nép című előadásában a magyar betű múltbeli szerepéről értekezett, utána pedig Makkay Gusztáv „A l'art pour l'art és a közönség” címen tartott előadást. Radványi Radicsevich Sándor a Magyar Közművelődési Szövetségről mint szellemi nevelőről mondta el gondolatait.
A rendezvény utolsó napján Szirmay Károly Az író és szűkebb hazája címmel szólalt fel, Dudás Kálmán pedig a költészet táji sajátosságait vizsgálta. Draskóczy Ede gondolatai kapcsolódtak Prokopy előadásához — fókuszában a regionalizmus állt. Utolsóként Herceg János az írói hitvallással kapcsolatban szólt az egybegyűltekhez. A rendezvény záróakkordjaként az esti órákban irodalmi estet tartottak a palicsi vigadóban: Berényi János, Dudás Kálmán és Fekete Lajos saját költeményeiket adták elő, Cziráky Imre és Szirmay Károly egy-egy elbeszélésüket olvasták fel. Az est második felében pedig Laták István, Czakó Tibor, Tímár Ferenc, Stadler Aurél verseit adta elő többek között Garay Béla.
A korabeli forrásokból azt is tudjuk, hogy a szervezők eredetileg évi rendszerességgel kívánták a találkozót megrendezni. Maga Reök — akinek irodalmi, kultúrpolitikai életműve a mai napig feldolgozatlan — a Délvidéki Magyarság 1943. augusztus 23-i tudósítása szerint a következőket mondta erről felszólalásában: „Hiszem, hogy az első táborozást minden esztendőben rendszeresen még sok táborozás fogja követni és e táborozások itt Palicson mielőbb a Délvidék helikonját fogják megteremteni!” Végül nem így történt, s az újabb irodalmi táborozásra a következő évben — a magyar impérium utolsó évében — már nem került sor, 1944 után pedig értelemszerűen nem kerülhetett sor. Lévay Endre, aki Létmányi Istvánnal közösen az írótábor főszervezője volt, memoárjaiban (Holnapvárók, Fórum könyvkiadó, 2002) elsősorban az érdektelenségről szól, s azt hangsúlyozza, hogy nagyobb tömegesség csak akkor volt a rendezvényen, amikor azon megjelent a kor ünnepelt filmsztárja Karády Katalin, hogy dedikálja saját kötetét.
Hogy Lévay az évtizedek távlatából valóban így látta-e, vagy esetleg a későbbi öncenzúra mondatta-e vele ezeket a mondatokat, az idő ködébe veszve, homályban marad. Az viszont kétségtelen, hogy a légiriadók korában, az ágyúk dörgésének idejében, az összeomló házak falainak robaja közepette, s a pusztuló világ kataklizmájában volt egy nemzedék a Délvidéken, a Trianon utáni második nemzedék, amelyik az ún. zsidótörvények miatt ekkorra már értelmiségében megtépázva és megfogyatkozva, de ideológiai, politikai ellentétei ellenére (fussuk csak végig még egyszer a névsort!) az irodalmi kérdéseken túlmenően vállalkozott a sorskérdések feltevésére is. A couleur locale mentén, azt továbbra is életben tartva, annak jogosultságát hirdetve és meg nem kérdőjelezve, nem menekült a nemzetiségi kérdés vizsgálatától sem. S bár az évforduló csak jövőre lesz kerek, megérdemlik, hogy most, a palicsi Magyar Ünnepi Játékok hatvanadik évfordulóján emlékezzünk rájuk is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..