A Csiribiri Meseműhelyt Rózsa Ramóna azzal a céllal valósította meg, hogy egy olyan mesés foglalkozásba tudja bekapcsolni a gyerekeket, amelynek köszönhetően átlépnek egy másik világba.

— Nagyon jólesett, és megtisztelve érzem magam, hogy meghívást kaptam a palicsi Magyar Művelődési Központba. A két—hét évesek számomra különösen érzékeny, nyitott, csodálkozó korosztály. Az ő kis lelkük még tiszta, minden mese élmény számukra, minden történet mély nyomot hagy bennük. Minden találkozáskor, de különösen a legelsőn kiemelten fontos, hogy biztonságos, szeretetteljes légkört tudjak kialakítani, ezért egy ismerkedős, beszélgetős körrel szoktam kezdeni a foglalkozásokat. Amikor ez megteremtődött, akkor belevágok a mese felolvasásába. Ezúttal A kiskakas gyémánt félkrajcárjára esett a választásom, és a történetet nemcsak hallgatjuk, hanem mozdulatokkal, hangutánzó szavakkal, közös ismétléssel tesszük élővé. A mese után közösen beszélgetünk az elhangzottakról, egyszerű kérdéseket teszek fel a gyerekeknek. Számomra az is fontos, hogy ne csak hallják a mesét, hanem gondolkodjanak is róla — tudtuk meg a tanítónőtől.

A mese meghallgatása és a közös beszélgetés után kézműves-foglalkozás és közös mozgás következett, melyet nagyon élveztek a gyerekek.

— Iskolában dolgozom, foglalkozásokat szervezek és vezetek, illetve táboroztatom a gyerekeket, és mindezekből az a tapasztalatom, hogy a figyelmük egyre rövidebb ideig tartható fenn. Úgy gondolom, hogy ha váltogatjuk a tevékenységeket, akkor az érdeklődésük is tovább megmarad. Fontos, hogy egy-egy foglalkozás változatos legyen, hiszen minden gyermek más: van, aki imád mesét hallgatni, van, aki nem, de helyette nagyon szeret kézműveskedni vagy mozogni. Igyekszem úgy felépíteni ezeket az alkalmakat, hogy mindenki jól érezze magát, mivel kapcsolódni tudott az ő kis világához. Úgy látom, hogy a gyerekek számára fontos, hogy ne üres kézzel menjenek haza, hanem az általuk elkészített saját kis tárggyal, melyről eszükbe jut majd a foglalkozás vagy a mese. Az alkotás során is rögzül bennük a mese, emellett a finommotorikájuk is fejlődik közben. Ez a szem-kéz koordináció fejlesztésére is kiváló, hiszen egymásra is figyelnek a kézműveskedés közben. A közös mozgást élvezik, szeretik, és fejleszti őket — mondta el Rózsa Ramóna, aki szerint a közös mesehallgatásnak közösségformáló ereje van. A gyerekek megtanulnak figyelni egymásra, kivárni a másikat, amihez persze több ilyen foglalkozáson érdemes részt venniük.

A tanítónő elmondta, hogy a mesék által a gyerekek találkoznak a mindennapi érzésekkel, miközben megpróbálják beleélni magukat egy-egy szerepbe. Az önállósodást is fejlesztik ezek a foglalkozások, hiszen a kézművesség során saját maguk hoznak létre valamit.

— Nekem ez nemcsak egy foglalkozás, hanem egy közös utazás is, ahol megismerkedünk, közösen megismerünk egy történetet, átélünk valamit, miközben játszunk, fejlődünk, és kiszakadunk a rohanó világból. Mindez észrevétlen, és éppen ez a legszebb benne. Ahány jelentkező volt itt ma, annyi sok pici szív volt együtt.