Székely Levente kutatásai középpontjában az információs társadalom és a fiatalok társadalmi beilleszkedése is állt. Több mint egy évtizeden át vezetett piackutató intézetet, jelenleg az Egyesült Államokban a George Mason University vendégkutatójaként dolgozik. Az interjúban a fiatalok értékrendjéről, kivándorlási hajlandóságáról és a közösségi média formáló erejéről beszélt — arról, hogyan változik a magyar és az európai ifjúság gondolkodása a 2020-as évek közepén.

Dr. Székely Levente (fotók: Sütő Eszter)

* Milyen céllal és küldetéssel alakult meg az Ifjúságkutató Intézet, és milyen módszertannal dolgoznak?

— Amikor négy évvel ezelőtt megalapítottuk az Ifjúságkutató Intézetet, az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy olyan szakembereket integráljon, akik elkötelezettek az új nemzedékek megismerése, fejlesztése iránt. Kutatásainkban az empirikus társadalomtudomány eszközeit használjuk, eredményeinket folyamatosan publikáljuk.

* Mi foglalkoztatja ma leginkább a fiatalokat? Nyilván korcsoportonként eltérő kérdések, de melyek azok a visszatérő — vagy akár új — elemek, amelyeket fel lehetne sorolni? Mit tartanak fontosnak?

— A kérdésre legalább kétféle válasz van. Ha azt nézzük, mi aggasztja őket, akkor olyan dolgokat látunk, amelyek a fiatalokkal foglalkozók számára is nehezen megfoghatók. A fiatalok ma legégetőbb problémaként a bizonytalanságot, a jövő kiszámíthatatlanságát azonosítják. Emellett a gazdasági problémákat, a generációjuk céltalanságát és a baráti kapcsolatok hiányát említik a leggyakrabban. Ha azonban azt nézzük, hogy mi az, amivel a legtöbb időt töltik, akkor a digitális technológiát említhetjük. A fiatalokra fokozottan érvényes, hogy az idejük nagy részét képernyő előtt, digitálistartalom-fogyasztással, közösségi média használatával töltik.

* A kutatóként végzett munka során mi lepi meg a leggyakrabban a fiatalok kapcsán? Van valami, amiben rendre rácáfolnak a közhelyekre?

— Azt hiszem, nem gyakran fordul elő, hogy a kutató a saját eredményei láttán meglepődik. Ha mégis így történik, abból aligha lesz valami óriási felfedezés, sokkal inkább szakmai hiba. Olyan azonban gyakran előfordul, hogy a közhelyeket cáfolják a kutatási eredmények. Előbbiek azonban eléggé ellenállóak ahhoz, hogy a tények ne zavarják össze őket. Például: talán úgy gondoljuk, hogy a mai fiatalok keveset olvasnak, ami legfeljebb részigazság, mert valójában ők többet olvasnak az idősebbeknél. Gondolhatjuk, hogy a fiatalok számára a hagyományos család kevésbé fontos, vagy gyengül a nemzeti identitásuk a globalizált világban, vagy döntően ellenzéki szavazók. Mindezeket a kutatásaink alapján másképp látjuk, eredményeinket külső események, pl. választások is rendre megerősítik.

* Tapasztalatai szerint mennyire érdekli ma a fiatalokat a közélet, a nemzeti vagy helyi ügyekben való részvétel? Látható-e az MCC-s kutatásokban bármiféle új típusú közösségi elköteleződés?

— A fiatalokat alapjában nem érdekli a politika, és tartósan alacsony a szervezeti aktivitásuk, főként az anyaországban. A közösség ügyei iránt — ha azt nem hívjuk politikának — már jobban érdeklődnek, de nehéz kapcsolódniuk. Maguk is érzik ezt, és igényelnék is a kapcsolódást, az online lehetőségek láthatóan nem elégítik ki ezt a vágyukat, pl. a pártalálásban sem az online megoldásokat tartják a legmegfelelőbbnek (persze ettől függetlenül használják őket). 

* Az elmúlt években sok fiatal külföldre ment tanulni vagy dolgozni, egyszersmind többen vissza is térnek. Mit mutatnak a legfrissebb adatok: maradnának, mennének, vagy már tudatosabban terveznek?

— A trendek az utóbbi évtizedben abban a tekintetben keveset változtak, hogy a fiatalok, ha mennének is külföldre szerencsét próbálni, a többségük még csak játszik a gondolattal. A külföld csábító számukra az anyagi és a tanulási lehetőségek miatt, és ma már a nyelvtudásból, információhiányból vagy bátortalanságból fakadó gátak jellemzően nem tartják vissza őket. A legfontosabb visszatartó erő a személyes kapcsolatok megléte (család, barátok), a hazához való ragaszkodás és az a magabiztosság, hogy itthon is képesek boldogulni.

* Ön szerint hogyan lehetne a fiatalok számára vonzóvá tenni a szülőföldön maradást — például Vajdaságban, Erdélyben, Felvidéken vagy Magyarország vidéki térségeiben?

— A kérdésre túl egyszerű a válasz: ha megadjuk helyben azt, amire a fiatalok vágynak, nincs miért elmenniük. A probléma ott van, hogy ez nem biztos, hogy lehetséges, és az sem biztos, hogy akár maguk a fiatalok szeretnék ezt. Hiszen nem épülhet minden kis faluban világszínvonalú egyetem, változatos munkalehetőséget kínáló gazdaság és a szabadidő sokféle eltöltését szolgáló ipar. A fiatalok egyre magasabb iskolai végzettséget szereznek, a jelentős emberi munkát igénylő foglalkozások szűkülnek, így a pályakezdők tömegei számára a nagyobb települések kínálnak jobb esélyeket. A kisebb települések számára a kulcskérdés az, hogy tudnak-e perspektívát kínálni a szülőföld azonkívül, hogy az érzelmi kötelékre építenek. Átadják-e a családi gazdaság irányítását a nyugdíjazáson is túl lévő gazdák a fiaiknak vagy az unokáiknak, támogatják-e a helyi ötletek megvalósítást az önkormányzatok, bevonják-e a települések a fiatalokat a döntéshozatalba? És nem elég a kaput nyitva hagyni, hogy hátha belép rajta a fiatal, kezdeményezni kell.

* A közösségi média ma az egyik legerősebb szocializációs közeg. Mit lát: a fiatalok ma önmagukat építik, vagy inkább szerepet játszanak ezeken a platformokon?

— A fiatalok többsége ezek közül egyiket sem teszi, csupán passzív fogyasztója azoknak a tartalmaknak, amelyeket kevesek és egyre gyakrabban algoritmusok állítanak elő. Valóban tudatos, önmagát építő felhasználóból kevés van, főleg olyanból, aki ezt sikerrel is teszi. Habár a közösségi média jó eszköznek tűnik, hogy irányítsuk azt, hogy milyennek látnak bennünket, valójában nem csak tőlünk függ, hiszen a közvetíteni akart énkép sikerét lájkokban, követőkben, kommentekben mérik.

* A mesterséges intelligencia és az influenszerkultúra mennyiben formálja át a fiatalok valóságérzékelését, önképét?

— A kutatásaink azt mutatják, hogy a fiatalok intenzív fogyasztói az influenszerek tartalmainak és mindannak, amit a mesterséges intelligencia megoldásai kínálnak. Habár maguk azt állítják, hogy az influenszerek tartalmaira főként szórakozásként, inspirációként tekintenek, nyilvánvalóan nem maradnak hatástalanok ezek a tartalmak. A mesterséges intelligencia sok tekintetben nagyon is megfelelő megoldásokat kínál ahhoz, hogy használják. És ne csak az olyan nagy nyelvi modellekre gondoljunk, mint a ChatGPT, mely megírja a házi feladatot helyettünk, hanem az olyanokra is, amelyek a közösségi média vagy a keresőszoftverek algoritmusait működtetik. Kiszolgálják az ízlésünket, de nem biztos, hogy jót tesznek nekünk…

* Milyen tanácsot tudna adni ma egy pályakezdő fiatalnak?

— Egy tanácsom van minden fiatalnak: legyenek bátrak. Merjenek dönteni, belevágni, elköteleződni, ha minden bizonytalannak tűnik, legyenek ők a biztos pont.