A kezdeményezés létrehívásától datálva (Makó, 2013. augusztus 17-e) sorrendben tizedik alkalommal találkoztak egymással a történelmi Békés-Bánáti Református Egyházmegye (a néhai Körös-Maros közi Szent Társaság) aradi, békési, csongrádi, bánáti és temes(vár)i utódegyházmegyéinek gyülekezetei. Magvető havának negyedik napján.

Az egész napos (vándor)rendezvény tizenegy esztendő múlásával tért vissza a Béga-parti nagyvárosba. Időközben az anyaországi Békés, Szentes és Sarkad városát, a romániai Bánságban Aradot, Lugost és Erdőhegy-Kisjenőt, a néhai egésznek szerbiai töredékében pedig Nagybecskereket érintve. S bár az út során sajnos adódtak „kényszerpihenők” is, a kitűzött cél változatlan(ul) megmaradt. Megélni, illetve az utánunk jövő generációkba is beépíteni az összetartozás fontosságának lényegét, az elvitathatatlan történelmi egység tényét. Dacára annak, hogy e gyülekezeteket fizikailag három országhatár is elválasztja egymástól!

A több száz résztvevőt számláló találkozónak a régi Malom téren épülő, Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. — Budapest, 2011. szeptember 27.) Magyar Örökség díjas (1996-ban) magyar építész által tervezett Új Ezredév Református Központ temploma nyújtott befogadó hajlékot. Jelmondatul a János apostol szerinti evangéliumból való igeszakaszt — „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15) — választva, mely a nap folyamán többször is elhangzott.

A nyitóprogramban orgonajátékot hallhattunk, Szabó Dóra tolmácsolásában ének csendült, Szabó Ferenc és csapata pedig citerazenét hozott. Ezt követték a köszöntők. Az egybegyűltek előtt nt. Gazda István, a temesvári Új Ezredév lelkipásztora, nt. Bódis Ferenc, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, dr. Kőrösi Viktor–Dávid, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának vezető konzulja, Molnár András, a Temes Megyei RMDSZ országgyűlési képviselője, Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanára, a Temes Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos alelnöke emelkedett szólásra, majd pedig dr. Hegyi Ádám történész, a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének docense vázolta fel a Békés—Bánáti Református Egyházmegye történetében végzett kutatásainak — A magára hagyottság és a megküzdés jegyében. Művelődés- és társadalomtörténeti mélyfúrások a protestáns kultúrrégiók összehasonlító történeti elemzéséhez 1711—1821 között — legújabb pillanatképeit.

Az áhítatot és az előadást („Ebben a világban…”) ft. Bogdán Szabolcs János, a Király-hágó-melléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. A délelőtti szekciót csoportos beszélgetések követték az előzőekben hallott előadás témájára felfűzve, ahol a résztvevők — lelkészek, presbiterek, nőszövetségi tagok, pedagógusok, kántorok-kórustagok, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, valamint szülők és nagyszülők — külön csoportokban osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat.

Ebéd után a rendezvény énektanulással — a Bánáti magyar himnusz szövegét Madaras János írta, zenéjét pedig Bajkai-Fábián Róbert szerezte; koncerttel — a temesvári MÉSA duó (Domschy Mercédesz és Péntek Attila), valamint az aradi egyházmegye ifjúsági zenekarának, az Emifinek szolgálatában; illetve filmvetítéssel folytatódott. Keresztes Péter Klopódia című dokumentumfilmje egy azóta megszűnt református gyülekezet végnapjait mutatta be. Mementóul.

A találkozó — miképpen a házigazda egyházmegye esperese is megfogalmazta — egyszerre volt a hálaadás, az emlékezés, az összetartozás és a megújulás ünnepe. Isten kegyelméből, a történelem tanulságait hordozva, mégis reménységgel tekintve a jövőre.

„A Békés—Bánáti Református Egyházmegye öröksége olyan kincs, amely nem csupán múzeumba való emlék: hanem élő hagyomány, amely ott van gyülekezeteink lelkiségében, nyelvében, templomaiban, éneklésében és abban a hitvalló bátorságában, amely generációkat tartott meg a nehéz időkben is. Ma, amikor Európa népei között új kihívásokkal nézünk szembe, talán soha nem volt még ilyen fontos a hitben és nemzeti-kulturális identitásban való megerősödés” — hangsúlyozta nt. Bódis Ferenc. Az egész napos rendezvény alatt kézműves-kirakodóvásár és könyvstandok is megszólították az érkezőket. A búcsúzkodás pillanataiban pedig a napsugarak is kibújtak végre a fölöttünk már kora reggeltől hűvös morcossággal szétterülő hatalmas felhőpaplan mögül. Mintegy válaszul a jubileumi találkozó egyik zárópillanatára, midőn a város túlsó szegletéből megérkező legkisebbek mutatták be hangszerkísérettel, mi mindent tanultak csoportvezetőiktől a délelőtti és kora délutáni játékos foglalkozásaik idején.

Alkalmi orkesztráció (Viorel Curtin kántor és tanítványainak szolgálatában) kísérte egyébként a délutáni, záró úrvacsoraosztással teljessé tett istentiszteletet is. Ágendás lelkészként nt. Bódis Ferenc esperes úr szolgált, az Úr ígéjét (Jn 17,15) pedig ft. dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdeté. Szembeállítva prédikációjában Krisztus tanítványainak habitusát a világi ember habitusával, mely utóbbit oly nehéz nem követendő példaképül választani! A találkozó vándorlobogóját, egy újabb pántlikával gazdagabban, a Csongrádi Református Egyházmegye képviselői vették át. Ők vitték magukkal Szentesre, ahol — dátumilag 2026. október 3-án — immár a tizenegyedik találkozó részesei lehetünk. Ha a Gondviselőnek is így lészen akaratja…

A történelmi nagy Békés—Bánáti Református Egyházmegye X. Határ Menti Találkozójának lebonyolításából 70 önkéntes vette ki derekasan a részét, külső támogatást a Király-hágó-melléki és a Tiszántúli Református Egyházkerület nyújtott, a perselyes adakozás teljes bevétele pedig az épülő központ kiadásaira fordíttatik.

A Bánáti Református Egyházmegyét az idei találkozón hivatalosan Hertelendyfalva, Magyarittabé és Torontálvásárhely delegációja képviselte. Helyszíni tudósításom utazási logisztikáját a hódmezővásárhely-ótemplomi református gyülekezet oszlopos tagja, Pappné Szénási Emőke karolta fel. Ezúttal is. Köszönet érte.