Arról, hogy napjainkban igenis foglalkoznak a mozgalommal, méghozzá nemcsak a jelenével, hanem a jövőjével is. S mindez olyan szinten történik, amelyet csak jóleső érzéssel vehetünk tudomásul. A Deszkára fel! munkacímmel közreadott kezdeményezés programtervezetét a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács közösen készítette el, fogalmazta meg, hogy ily módon, ezzel a kezdeményezéssel is, az őszinte segíteni akarás szándékával támogassa műkedvelő színjátszásunk további erőteljes kibontakozását, gyorsabb, határozottabb fejlődését!
Egy kétéves alapozó képzésről van szó, amelyet három helyszínen, éspedig Szabadkán, Újvidéken és Nagybecskereken tartanak majd meg a 2013. és a 2014. esztendőben! Hogy mit jelent a mozgalom számára ez a rendkívül jelentős kezdeményezés, azt talán nem kell külön hangsúlyozni. Azt azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy a hivatásos színházi szakemberek (rendezők, színészek, dramaturgok, kritikusok) színe-java ezúttal is a mozgalom segítségére sietett. Ezúttal — mondom, mert a hivatásos színművészek a múltban is, ha szükség volt rá, nem hagyták magukra a műkedvelő színjátszókat! Egy példát említek ezzel kapcsolatban.
Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1949. január 17-e és február 16-a között Szabadkán, egy, az itt említett elképzeléshez hasonló, többhetes képzésre (tanfolyamra, akkor így nevezték) került sor. Több mint harminc részvevő igyekezett elsajátítani azokat a szakmai alapismerteket, amelyeket egy-egy színpadi mű színrevitele megkövetelt.
Neves színművészünk, Ferenczi Jenő, aki részt vett azon a 63 évvel ezelőtti tanfolyamon, gyakran beszélt azokról, az ott szerzett tapasztalatokról, élményekről, amelyekre hosszú évtizedek után is szívesen emlékezett.
A hatvanhárom év előtti szabadkai tanfolyam védnöke első hivatásos színházunk volt, amely akkor még mint önálló színház működött! Említsük meg még a tanfolyam akkori előadóit. Az irodalom világában Laták István és Lévay Endre igyekezett a részvevőket elkalauzolni. A rendező- és színészképzés Garay Béla és Pataki László feladata volt. Siflis Irma beszédtechnikát, Steva Jenovac pedig díszlettervezést és -készítést tanított!
Végezetül azonban szeretném felhívni a figyelmet a Deszkára fel! program tervezetére. Véleményem szerint ugyanis az említett tervezett egyik igen lényeges pontja az, amely a képzés helyszíneire vonatkozik. Egy igen nagy tudatosságot érzékelek a helyszínek megválasztásában. Amikor ezt mondom, akkor mindenekelőtt a képzés harmadik helyszínére, Nagybecskerekre gondolok! A bánsági szórványmagyarságra, különösen a dél-bánáti kis magyar közösségekre! Gyakran az volt az érzésem, hogy megfeledkezünk róluk. Ezért fontos, nagyon fontos, hogy Nagybecskerek is helyszíne lesz az említett képzésnek!
A nagy jelentőségű Deszkára fel! elnevezésű kezdeményezésnek kétségkívül mozgósító jellege van. Reméljük, hogy ez a mozgósító jelleg nem marad visszhang nélkül! Ismerve a mozgalmat, annak gondjait és problémáit, biztos vagyok benne, hogy nem marad el!