Másokat kíván megszólítani, és ehhez mindig saját magához kanyarodik vissza, mintegy vallomástétellel él költészetében Bogdán József papköltő, akinek két kötetét is bemutatták április 24-én a szabadkai Városi Könyvtár emeleti olvasótermében. A papköltő lírájában életútjának őszinte kinyilatkoztatásával találkozhat a befogadó. A két kötet: a Másnap és a Bíborbogár a Fórum Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerzővel Ágoston Pribilla Valéria, a Városi Könyvtár igazgatóhelyettese beszélgetett.
A Másnap című kötet az észak-bánsági falvakban töltött húsz év alatt született költeményekből összeállított válogatás. Verseit az őszinteség, gyakran a fájdalommal teli hangnem jellemzi, ugyanakkor hangsúlyozta: nem a lehangoltság és a depresszió versei ezek, hanem a realizmuséi. Legnagyobb kincsnek a belső szabadságot tartja. Költészetének valóságot tükröző hangjával ehhez próbál hű maradni.
Bíborbogár címmel harminc év válogatott gyermekverseit jelentette meg. Költeményei nehéz gyermeksorsokról szólnak, melyeknek megírásához a saját múltjából, a maga hányatott gyermekkorából merített. Azt hitte, hogy verseivel a gyermekeket szólítja meg, de időközben rájött, nem is igazán gyermekversek ezek, nem a gyermekek lelkivilágát ragadják meg. Ahhoz, hogy a gyermekekhez szóljon, újra gyermekké kellene válnia.
Bogdán József a könyvbemutatón a mindennapi csodákról is szólt pár szót. Mint mondta, papként nem tapasztalhatta meg, milyen érzés apának lenni, egyszer azonban alkalma volt kezébe venni egy újszülöttet. Akkor tudatosult benne, hogy minden születés egy isteni csoda. Sokszor nagy dolgokra, nagy csodákra várunk, miközben elsétálunk az igazán nagy dolgok, a hétköznapi csodák mellett, pedig azok sokszor többet jelentenek a látszólag nagy dolgoknál.